„Tőkés László elhagyja a nyáját. Annyira beleszokott az európai parlamenti képviselők derékhadának langyos életébe, hogy inkább hátat fordított erdélyi, romániai magyar híveinek…”

Megszólalt a héten Irházi János a HVG romániai tudósítója és a Hátsó ajtó Tőkésnek címmel közreadott, a hetilap nyomtatott változatában, a „vélemény” rovatban olvasható jegyzetében arról cikkezett, hogy a ma még a romániai EP-delegáció tagjaként, brüsszeli és strasbourgi mandátummal rendelkező Tőkés László osztott, szorzott, döntött majd lépett: „elhagyja a nyáját”. Mindenki, de legfőképpen a saját megelégedésére meg persze a majdani „kétezer euróra saccolható” nem is oly távoli nyugdíj reményében is, „felkérezkedett a Fidesz-lista harmadik, tuti befutó helyére.”

Nemrég arra az újságírói kérdésre, hogy kit fog majd képviselni a következő években, az Európai Parlamentben és mennyiben fogja befolyásolni majd a munkáját az, hogy egy másik tagország választásán nyer mandátumot, amit sokan úgy értelmeznek, hogy „cserbenhagyta” az erdélyi magyarokat, Tőkés László, az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke, egykori református püspök, egykori RMDSZ színekben megválasztott brüsszeli képviselő, egykori EP-alelnök, egykori, a benne hívőket „Erdély központú politizálásra” bíztató erdélyi magyar párt védnöke és nem egykori, hanem ma is, egy a nevében és alapszabálya minden passzusában Erdélyre és a sajátos erdélyiségre hivatkozó „közéleti mozgalom” elnöke, Orbán Viktort is idézve, ekképp fejtette ki politikusi credóját:

„Hogy Orbán Viktor miniszterelnököt parafrazáljam, egyetlen szóban tudom ezt megválaszolni: „Folytatom”. Folytatom a hét éve elkezdett munkát az Európai Parlamentben, ahogy eddig, úgy ezután is a magyar nemzet, és ezen belül az elszakított nemzetrészek, kiváltképpen az erdélyi magyarság érdekeiért küzdök. Magyarország Alaptörvényben rögzítette a külhoni közösségekért viselt felelősséget. Ennek az alkotmányos felelősségvállalásnak is eleget teszünk akkor, amikor nemzeti listát állítunk az európai választásokon. Másfelől: eddigi életutamat figyelembe véve el tudja bárki is képzelni rólam azt, hogy cserbenhagyom az erdélyi magyarságot, hogy nem szeretett népemért és szülőföldemért dolgozom?

Az eltérő címekkel, de azonos tartalommal, több helyen is közreadott, Erdélyszerte népszerűsített (Erdélyi Napló, Székelyhon, Krónika) magyarázkodó, de őszinte magyarázatot nem adó interjújával egy időben, Tőkés László Magyar Nemzet számára is nyilatkozott. Az Erős Európában erős Magyarországot! címmel közreadott kérdezz-felelekben, amint azt a cím is sugallni akarta, a célja már kizárólag a magyarországi választók megszólítása volt. Ezért az ő voksaikat elnyerni remélő Fidesz-KDNP EP-lista harmadik helyezettje már vérbeli Fidesz-politikusként szólal meg: „Olyan erős Európára van szükségünk, amelyben Magyarország, a magyar érdekérvényesítés is erős. Semmiképpen sem akarunk az unió hátsó udvarára kerülni!”

Az erdélyi magyarság, illetve a Székelyföld önrendelkezési törekvései ebben az újabb interjúban már nem is kerülnek terítékre. de a „listát állítunk” megfogalmazással sem élt ezúttal a nyilatkozó. Ha ezt megtette volna, azt bizonyára nem kis derültséggel olvasták volna a magyarhoni olvasók. Ők ugyanis tudják, hogy miként születnek egy pártlistáról a döntések Pannóniában... Az „autonómia" szó meg sem jelenik ebben az interjúban, helyette inkább arról szól Tőkés, hogy „a nagy európai békeprojektben képesek legyünk összehangolni a többség és a kisebbség érdekeit”. Majd két konkrét célját is megfogalmazza az elkövetkezendő EP-szerepvállalásának: „Kiállok majd a ciánbányászat által fenyegetett Verespatak ügye mellett, s állást foglalok a határon túli román közösségek jogfosztottsága ellen.”

Mivel ezúttal más volt a célközönség, Tőkés Pataky Istvánnal, a Magyar Nemzet újságírójával beszélgetve már sokkal megengedőbben szólt a rövidtávú és szűkkeblű pártpolitizálással vádolt RMDSZ-ről is, mint tette azt az erdélyi lapinterjújában. Sőt kifejezetten békülékenyre is vált, a szavaiból eltűnnek a korábbi minősítések (az RMDSZ az „erőpolitikát választotta”, „elutasította az összefogást”, „elütötte a baráti jobbot”) és igyekezett, amennyire tőle telhető, diplomatikusan fogalmazni, ha arról kérdezték, hogy „Ön, illetve a Fidesz számára az RMDSZ ellenfél vagy szövetséges lesz-e az Európai Néppártban?” Hangsúlyt inkább az kapott a válaszában, hogy „az előző öt évben jó együttműködés volt az RMDSZ-képviselőkkel az Európai Parlamentben.”  

A Magyar Nemzetnek adott interjúban Tőkés szerencsére már nem ismételte meg a Maurits Coppietersnek, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alapítójának mondását sem, a „Légy flamand, hogy európai lehess”-et meg a hozzá kötődő alkotó, szokásos „magyarítását” sem. Ez feltétlenül a javára írandó a nyilatkozónak. Vélhetően rádöbbent arra, hogy ez az amúgy igen találó bon mot túl gyakran került már felhasználásra mostanában meg a korábbi szövegeiben. (2008–Úszott a Néppárt–A zöld-regionalista frakcióhoz csatlakozott Tőkés az EP-ben, 2010–Magyarnak lenni jó!, 2011–Húsvéti interjú Tőkés Lászlóval, az Európai Parlament alelnökével, 2013–Köszöntő a X. jubileumi Kárpát Meditop Kupa női kézilabda torna résztvevőihez)

A Coppieters mondás helyett inkább egyebet ismételt meg, amire a mai Magyarországon a jelek szerint még akkor is van kereslet, amikor az egyre erősödő Jobbiknál még mindig a nagyobb ellenfél a kormánypártok számára a magát, napról-napra amúgy is egyre inkább gyengítő baloldal. Önsorsrontás ez a javából s bár mintha újabban lenne némi átértékelés, de lehet, hogy már késő a bánat…

Arról értekezett, hogy a Medgyessy-, a Gyurcsány- vagy a Bajnai-kormányok háttérbe szorították a nemzeti érdekeket és a kommunista időkre emlékeztető szolgalelkűséggel próbálták teljesíteni az eurobürokraták valamennyi igényét, de ennek a jövőben, egyszer’s mindkorra vége lesz. És persze Tőkés szavaiban ott volt a hála meg a köszönet azok iránt, akik most, a reménytelennek tűnő helyzetében mentőövet dobtak neki. A kegyet aztán rögtön meg is ideologizálta: „A Fidesznek köszönhetően ugyanakkor személyemben biztosan lesz képviselőjük az erdélyieknek.”

A HVG véleményrovatában megjelentett Hátsó ajtó Tőkésnek jegyzet írója szerint a korábban is hangoztatott tetszetős szavak, a magyarázkodásként ható magyarázat mögött sokkal prózaibb motívumok keresendők. A tények jelen állása szerint bekövetkezett a helyzetfelismerés majd született egy ésszerű döntés: Minden, ami ezután lett és van, az már csak csomagolástechnika kérdése: „Tőkés László elhagyja a nyáját. Annyira beleszokott az európai parlamenti képviselők derékhadának langyos életébe, hogy inkább hátat fordított erdélyi, romániai magyar híveinek, azoknak, akik még hiszik, hogy „elintézi” Brüsszelben a székely autonómiát, megvédi az erdélyi magyarokat a beolvadástól. Ehelyett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felkérezkedett a Fidesz lista harmadik, tuti befutó helyére.”

A bizonyára sokak által vitatott sommás megállapításra aligha kerülhetett volna sor, ha Irházit a Tőkés nagyváradi kampánynyitóján az ún. „nemzeti listán” való szereplést indokoló érvek valamennyire is meggyőzik. Olyanok viszont, hogy „semmi különleges sincs abban, hogy melyik listán képviseli a nemzetet” számára nagyon nyögve-nyelőseknek tűntek (és tegyük, hozzá, mert azok) és meglátása szerint a hangzatos, mindent elfedni akaró „nemzeti” jelző ez esetben csak leplezni akar egy olyan kényszermegoldást, aminek hátterében a fennkölt szavak mögött nagyon is prózai érdekek, köztük az érintett részéről hangsúlyosan egyéniek, húzódnak meg. Amivel persze nincsen semmi baj, hisz a politikus is ember. Csak hát be lehetne, meg be is kellene vallani.

„Tőkés még adós az őszinte magyarázattal a híveinek, mert a nagyváradi EP-irodájában tartott sajtótájékoztatóra már rászáradt az örökös RMDSZ-vagy kormányszapuló szaft, közben pedig jócskán megcsorbult a székely autonómiát, kollektív jogokat követelő kardja. Persze saját szemszögéből tekintve joggal hallgat, hiszen most, hogy elrajtolt az EP-választási kampány, bármit mond, magyaráz, ellene fordítható és rombolhatja nimbuszát. Akkor meg minek szárítsa magát a napon, úgyis csendben kezébe nyomják második mandátumát.”

A HVG cikkének szerzőjét itt pontosítanunk kell, hiszen a mostani, Fidesz bőkezű adomány nem a második, hanem immár a harmadik EP mandátumot jelentheti Tőkés számára. Amiben viszont nem szükséges korrekció az az EP hivatalos honlapján is megtekinthető, a most lezáruló ciklus parlamenti tevékenységének vázlatos mérlege, amit a következőképpen vont meg a hetilap romániai tudósítója:

„Az RMDSZ körökben gyakran „megapásztornak” becézett Tőkés öt éve képviselő Brüsszelben, de ezalatt egyetlen centiméterrel sem mozdította elő az önként saját zászlajára tűzött székely autonómia ügyét, pedig annak idején úgy kampányolt az RMDSZ-lista éléről, hogy amint Brüsszelbe kerül, seprec alatt megoldja. De hamar rájött, hogy Brüsszelben hallani se akarnak újabb autonómiagócról, sőt magának az Európai Néppártnak sem kell újabb kisebbségi cirkusz Európában. A rugalmasan, ügyesen külpolitizáló román néppártiak – amolyan családi ajándékként – simán kihúzták a dugót Tőkés önrendelkezési gumicsónakjából. Kilobbizták a frakcióban, hogy ne foglalkozzanak a székely autonómiával, amelyet Tőkésen kívül igazából senki sem akart. Ekkor kellett volna felfognia, hogy a plenáris ülések végén, éjféltájban, üres terem előtt kilőtt egyperces autonómiakövetelő felszólalások helyett hatékonyabb lenne a csendes lobbizás egy-egy erdélyi uniós program mezsgyéjén.

Tőkés viszont eltévedt az EP folyosóinak labirintusában. Mandátuma alatt 14 parlamenti kérdést fogalmazott meg, ezekből csak kettő – a cianidos bányászat betiltása az EU-ban és az európai nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme – köthető eddigi szűkebb választókerületéhez, Erdélyhez. Az öt év alatt 39, többségében közös indítványhoz adta a nevét, de ezek közül egyik sem vonatkozott Székelyföldre, ellenben foglalkoztatta a többi között a mianmari rohingya muzulmánok és a Kínában élő ujgurok üldöztetése, a fehéroroszok helyzete vagy a kínai emberi jogok. Persze ezekről a hétköznapi választó mit sem tud.”

A hétköznapi, Fideszt preferáló magyarországi választó viszont, ha a fentebb felsoroltakat nem is, de azt ma már tudja, hogy mit akar hallani egy Fidesz-KDNP EP-lista viszonylag előkelő helyezettjétől egy kampányrendezvényen. Azt, amit nap, mint nap elmond neki a kormánypárt bármelyik első-másod- vagy harmad vonalbeli politikusa vagy a pártszóvivők valamelyike, a kedvenc Hír és Echo tévéje, a nevében a közszolgálati jelzőt viselő tévé és rádió, meg azt, amit megír a „mi” újságunk, amiből kettő is van országos terjesztésben.

Ezt meg is tette a Fidesz-KDNP EP-lista „bronzérmese” Hatvanban tartott kampánynyitó sajtótájékoztatóján május 5-én, elmondva azt, amit fegyelmezett kormánypárti korteskedőnek mantraszerűen ismételni illő dolog és a biztos jövő záloga.

Meg sem említve sem Erdélyt, sem Székelyföldet, sem az autonómiát, sem pedig egyetlen olyan, a nevével összeforrott, a szülőföldje gondjairól szóló, idehaza soha el nem hallgatott aggódó felvetését, Tőkés Hatvanban csak arról beszélt az ÖSSZEFOGTUNK A HATVANIAKÉRT óriásplakát előtt, hogy „megtapasztalta, hogy mennyire a magyar érdekek ellen fordult a magyar szocialista képviselet”. Szólt még arról is, hogy „2010 és 2014 között erodálódott Magyarország hírneve, és ez a baloldali-liberális szélsőséges politikának tulajdonítható, amely mögött a hazai baloldali-liberális propaganda áll”.  Végül azt sem mulasztotta el kiemelni: az Európa iránti behódolás, a nemzeti érdekek megtagadásának politikáját képviselő hazai baloldaliak Magyarországról látták el munícióval a brüsszeli intézményekben az országnak csak ártani akaró baloldali-liberális köröket. Magunk sem hittük volna, hogy csak ezekről volt itt szó. Kételyünk viszont egy szál se lehet, mert hinnünk kell, és miért ne hinnénk, az egyetlen hiteles forrásnak, a Fidesz itt megtekinthető hivatalos pártközleményének.

Jegyezzük meg rögtön, hogy ezzel a közleménnyel, melyet a hatvani polgármester és egyben fideszes országgyűlési képviselő, „Hatvanban tartotta kampánynyitóját Tőkés László EP-képviselő, aki szerint a magyarságnak maximális tisztelet jár az Európai Unión belül is” címmel maga is népszerűsített a város online lapjában, máris „gellert kapott” a gyenge lábakon álló logika, a „kit is képviselhet egy magyarországi pártlistán szereplő képviselőjelölt”-dilemmája. Tegyük hozzá rögtön azt is, hogy bizonnyal lesz még ilyen szembesülés a pőre valósággal.

A hatvani polgármester, Szabó Zsolt társaságában tartott május 5-i kampánynyitó sajtótájékoztatóig úgy tudtuk, hogy a ráadásul üzenetértékűnek szánt EP-rajt színhelye Nagyvárad volt, és az még április 28-án megesett. Ezek szerint hiába cikkeztek az erdélyi sajtóban nagyváradi kampánynyitóról, az csak amolyan parasztvakítás volt. Valójában a hatvani volt az igazi Tőkés-kampánykezdet, és ez így is van rendjén minden magyarhoni politikai párt házatáján: arrafelé olyan pártlistát meg olyan magyar állampolgárságú jelöltet kell népszerűsíteni, akire a Magyarországon lakó 8 millió 53 ezer választópolgár szavazhat. Nem a véletlen műve, hanem a józan belátást tükrözi, hogy a Fidesz-KDNP EP-listájának 9. helyezettje, Bocskor Andrea sem tartott Beregszászban kampánynyitót, de nem kívánta magát sem a 10. helyezett, Deli Andor, sem pedig az utolsó helyezett, a felvidéki Gubík László Szabadkán vagy Dunaszerdahelyen nem értelmezhető helyzetbe kormányozni vagy azt megtenni, mint amit e lista „bronzérmese” Nagyváradon elhitetni próbált, és amit – jelek szerint – neki el is hittek.

Visszatérve a HVG-nek a vigaszágon, egyfajta potyautasként lett-e valóban Tőkés jól fizetett közeljövőt és nem kevésbé megnyugtatóan honorált, majdani nyugdíjas éveket biztosító, újabb EP-mandátum várományosa-kérdést feszegető cikkére, Irházi János a Transindexen folyó Fidesz-RMDSZ viszonyról szóló vitáról is beszámol az olvasóknak, melyben a központi kérdés az volt, hogy üzengetések helyett a két szervezet a jövőben inkább a közös célokat és az egybeeső érdekeket kívánja keresni.

Szerzőnk úgy véli: „a valóban tapasztalható lassú összesimulásba tulajdonképpen beleillik Tőkés jelölése a Fidesz listáján” és az sem kizárt, hogy egyfajta gesztusként Orbán pártja valójában „leszedte” az RMDSZ-ről Tőkést, a „baráti jobbnak” végső soron mindenki csak nyertese lehet.

Azzal pedig, hogy a magyarországi kormánypártok EP-listáján kapott befutó helyet, Tőkés László politikusi pályafutásának talán legnyugodtabb időszakaként élhet meg egy kampányidőszakot, aminek ily sajátos módon, de mégiscsak a részese. Most nem kell Alsócsernátontól Felsőbányáig és Berecktől Nagyszentmiklósig kilométerek ezreit megtenni, embert próbáló, napi három-négy, de akár több települést felkeresni, hívek rokonszenv megnyilvánulásait fogadni és folyton beszédet mondani meg mosolyogni, ellenlábasok piszkálódásait közleményekben visszautasítani, valaminek „tárgyában” nyilatkozatokat kiadni. Akár karosszékből is szemlélhetné az eseményeket és a jelek szerint többé-kevésbé ezt is teszi. Az amúgy is fékezett habzású magyarországi EP-kampányidőszakban elegendő lesz még kipipálnia egy-két, a hatvanihoz hasonló, további, muszáj-szereplést, és mindjárt vége is a minden idők leglanyhábbra sikeredő ilyen típusú „versenynek”.

Elvégre megvolt Hatvan, megvolt egy akció minap, a budapesti, Andrássy úti irodájában, egy Szegeden a Tisza szállóban, ahol egy helyi lap tudósítása szerint a határok feletti nemzetegyesítés politikájáról is beszélt „a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke”,  egy meg két napja, Verespatakon is. Utóbbi esetben, Illés Zoltán magyar környezetvédelmi államtitkár kínos helyzetbe hozásával, majd Korodi Attila ledorongolásával, mintha a Fidesz-KDNP EP-listájának harmadik helyezettje azért valamit csak-csak mintha felvillantott volna régi énjéből. Lehet, hogy néhány, kamerákat és MTI tudósítókat megmozgató akcióra még illendőségből szükség lehet a következő tíz napban, de ennél többet aligha követel meg a pártközpont tőle.

Hiszen már az sem volt kötelező, hogy tiszteletét tegye a miniszterelnöki beiktatás alkalmából tartott Kossuth téri nagygyűlésen, mint tette ezt a kárpátaljai és vajdasági jelölttársa meg a többiek a Fidesz-KDNP EP-listáról. (Bocskor Andreát és Deli Andort külön is köszöntötték a szombati rendezvényen és sokaknak feltűnhetett, hogy a Hír tévé által egyenes adásban közvetített „népünnepély” ceremóniamestere, Kocsis Máté kommunikációs igazgató csak őket tudta köszönteni, a Fidesz korábbi rendezvényeinek elmaradhatatlan résztvevőjét, Tőkés Lászlót pedig nem.)

A HVG cikkének szerzője is úgy látja, a Fidesz számára is a legjobb, ha a kényszerpályára került Tőkés május 25 előtt visszafogja magát:

„Fidesz-listán Tőkés most akár azt is megengedheti magának, hogy nem vesz részt kampányrendezvényen. A magyarországiak, a Fidesz-szavazók címére úgysincs értelmes, vokshozó üzenete. A párt vele is, nélküle is ugyanannyit teljesít. Ráadásul a családcentrikus, konzervatív értékeket hirdető Fidesznek az EP-választási kampányban levakarhatatlan szeplő Tőkés magánélete: válása, majd húzódó vagyonelosztási persorozata, sürgető, tavaly decemberi újranősülése a már terhes Lévay Tündével. Vagyis jobban teszik, ha „eldugják”. És akkor beigazolódik, hogy a Fidesz és az RMDSZ a csendes visszavonulást készítette elő a két év múlva az EP-ből nyugdíjaztatható Tőkésnek. Megkapja a kétezer euróra saccolható nyugdíját, helyére beülhet a Fidesz-lista következő jelöltje, és mindenki elégedett.”

Addig is Brüsszelben, május 25 után is teheti a dolgát. Elmondhatja ott, mint tette ezt nemrégiben, hogy elítéli a Közép-afrikai Köztársaságban hatalomra került Seleka-koalíció nagyrészt külföldi lázadókból toborzott muzulmán fegyvereseinek véres akciói és „örömmel üdvözli az Európai Unió azon döntését, hogy 500 katonával segítjük az ENSZ és az Afrikai Unió fegyveres erőinek békefenntartó misszióját.” (olvasható itt, videón megtekinthető itt)

És persze szólhat a már-már a krími tatárok helyzetével azonosítható jogállású erdélyi és székelyföldi magyarokról újabb 4 (négy) mondatot, remélhetőleg nem csak este 20 óra után, és nem megfogyatkozott hallgatóság előtt, mint történt ez idén március 10-én. (olvasható itt, videón megtekinthető itt)

Végül van e lejtmenetnek egy olyan folyománya is, ami – Irházi János véleménye szerint – „szintén nem elhanyagolható Tőkés politikai karrierjének lezárása szempontjából”.

Albert Schweitzernek, a Nobel békedíjas német teológusnak, filozófusnak, az afrikai őserdőben kórházat alapító legendás egykori orvosnak tulajdonítják a bölcs mondást: „A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.” Az egyik faktor kapcsán csak annyit, hogy azt őszintén kívánni tudjuk, az érintettnek és a benne még hívőknek is. Ami a másik összetevőt illeti, azt nem is folytatnánk… Ehelyett inkább idézzük e leszállóágban levő Tőkés-karrier majdani megítélését illetően szerzőnk elemzésének zárómondatát: „Brüsszelre úgyse sokan figyelnek, aligha fogja bárki is firtatni két év múlva, miként szolgálta az erdélyi magyarságot az utóbbi nyolc évben.”