Pozitív választ ad az Európai Bizottság szerdán az első sikeres európai polgári kezdeményezésre, amely az ivóvíz, mint alapjog uniós jogba foglalását irányozza elő - közölték hétfőn nevük elhallgatását kérő uniós források az MTI-vel. Az ezzel kapcsolatos előkészületeket ismerő, anonimitást kérő forrás rámutatott ugyanakkor, hogy a bizottság kénytelen volt határvonalat húzni, ugyanis nem áll módjában a kezdeményezés minden követelését teljesíteni.

Az első sikeres európai polgári kezdeményezés elindítói azt kérik Brüsszeltől, hogy uniós jogban mondja ki, hogy az ivóvízhez és a csatornahálózathoz való hozzáférés alapvető jog, a víz pedig nem árucikk. A bizottsági forrás közölte: részletesen elemezték a kéréseket, és arra jutottak, hogy még az idén nyilvános konzultációt kezdenek az ivóvíz-irányelv felülvizsgálatáról. Arra jutottak ugyanis, hogy az 5000 fősnél kisebb településeken élőket érinti elsősorban az a probléma, hogy nem jutnak megfelelő ivóvízhez. Ez főleg kelet-közép-európai tagállamokat érint, és vagy azt jelenti, hogy fizikailag hiányzik az infrastruktúra, ezek a települések egyszerűen nem kapcsolódnak vezetékes ivóvízhálózathoz, vagy nem megfelelő minőségű a víz, amely a csövekbe kerül. Ez az EU lakosságának több mint 10 százalékát, mintegy 60 millió ember érint - tudatta a neve elhallgatását kérő tisztviselő. Leszögezte ugyanakkor a forrás, hogy Brüsszel nem írhatja elő uniós jogban a tagállamoknak, hogy mondják ki, hogy az ivóvíz emberi jog, mert az szembemenne a szubszidiaritás elvével. Egy másik név nélkül nyilatkozó bizottsági tisztviselő arra mutatott rá, hogy Brüsszel nem diktálhat a tagállamoknak, hogy hogyan biztosítsák a vízellátást, hogy csak köztulajdonban lévő cégek végezhessenek ilyen tevékenységet. Erre a brüsszeli forrás szerint a bizottságnak nincs felhatalmazása, nincs joga ezt megtenni, ennek meghatározása tagállami hatáskör. Hozzátette ugyanakkor a névtelenséget kérő tisztviselő, hogy a bizottság elismeri, miszerint az ivóvíz közkincs, és az EU napirendjén nem szerepel sem a liberalizáció, sem a privatizáció ösztönzése ezen a területen. Az MTI által látott dokumentum mindazonáltal úgy fogalmaz: a bizottság felkéri a tagállamokat, hogy saját hatáskörben vegyék figyelembe a kezdeményezést támogatók kérését, és tegyenek erőfeszítéséket annak érdekében, hogy mindenki hozzáférhessen tiszta, biztonságos és megfizethető ivóvízhez.

Egy másik tisztviselő azt a szerinte téves vélekedést igyekezett eloszlatni, miszerint a sikeres kezdeményezést követően a bizottságnak a héten már uniós jogalkotást kellene kezdeményeznie, hogy a beadvány kívánalmainak eleget tegyen. Rámutatott, hogy az európai polgári kezdeményezés szabályai szerint a brüsszeli testület csak közleményt kell elfogadjon, amelyben megindokolja és világossá teszi, mit készül tenni az ügyben. Ennek nem az a célja, hogy az uniós döntéshozatalt átruházzuk a népesség 0,2 százalékára - ennyit tesz ki a minimálisan szükséges egymillió aláíró - hanem, hogy olyan eszköz legyen, amely tematizálja a közbeszédet, és beleszólást enged a döntéshozatal napirendjébe.

Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés hozta létre, s mint jogintézménynek az a célja, hogy az Európai Unió polgárai is kezdeményezhessenek uniós jogalkotást az Európai Bizottságon keresztül. Ehhez legalább hét különböző uniós tagállamból kell összegyűjteni legkevesebb egymillió támogató aláírást. A Right2Water elnevezésű kezdeményezés 1,68 millió hitelesített aláírást gyűjtött össze 13 tagállamban.