Indiai ízek a kolozsvári Hegyvölgy utcában

Néhány év alatt megötszörözte forgalmát Kolozsvár, sőt, valószínűleg Erdély első indiai étterme. Az Indigoban indiai szakácsok indiai fűszerekkel ízesítik az indiai rizset.

Sokan és sokat szidják a globalizációt, tagadhatatlan azonban, hogy az általános univerzálódásnak vannak pozitív hozadékai, és nem arra gondolok, hogy azonos recept alapján, azonos alapanyagokból készült hamburgert ehetünk Marosvásárhelyen, Montevideoban és Harbinban, ami után ugyanazt a hollywoodi limonádéfilmet nézhetjük meg. Ha valaki kolozsváriként szeretne belekóstolni a japán, kínai, thai vagy indiai konyhaművészetbe, nem kell már elutazni a világ másik felére, elég elballagni valamelyik belvárosi étterembe. A szubkontinens ízvilágát az Indigo képviseli, melyet egy erdélyi magyar – indiai házaspár üzemeltet.

Ékszer helyett étel

Miután összeházasodtak, felmerült a kérdés, hol telepedjenek le, kezdi a legelejéről az étterem történetét Boros Hanga. Kolozsváriként ő Indiában szeretett volna élni, a párja pedig bárhol máshol, csak ott nem. Végül úgy döntöttek, a Kincses Városban kezdik el közös életüket, s kézenfekvőnek tűnt, hogy indiai jellegű vállalkozásba kezdjenek. Az első opció a textiltermékek importja lett volna, ám erről letettek a roppant erős kínai konkurencia miatt. A második variánst az ékszerek jelentették, s be is indították a főleg ezüsttel foglalkozó nagykereskedést. Mikor a recesszió visszavetette az ékszervásárlást, egyre több ékszerészet zárt be, felmerült a váltás gondolata.

„Abból indultunk ki, hogy ételre mindig szükség van, ékszerre azonban nem feltétlenül. Abban, hogy ilyen irányba orientálódtunk, közrejátszott, hogy a férjem nagy gurmand. Egy családis jellegű vendéglőt képzeltünk el magunknak” – meséli Boros Hanga az Indigo fedett kerthelyiségében, miközben stílszerűen, monszunosan szakad az eső, olyan zajjal, hogy alig halljuk egymás hangját.

Pechjükre azoban mások is láttak fantáziát abban, hogy Kolozsváron csináljanak pénzt India ízeiből, egy Angliában élő testvérpár 2010 októberében megnyitotta a Hegyvölgy (Piezișa) utcában az Indigot. Mikor értesültek erről, csalódottan lemondtak a tervükről, mivel úgy ítélték meg, a helyi piac még nem tudna eltartani két indiai éttermet. Ami azonban kezdetben balszerencsének tűnt, rövid időn belül a visszájára fordult: mivel nem találták meg a számításukat, a tulajdonosok eladták az Indigót.

„Maximum 10 asztalt szerettünk volna a vendéglőnkbe, erre kaptunk egy 200 férőhelyeset” – állapítja meg mosolyogva a társtulajdonos-igazgató.

Agilis marketing

A tranzakció pillanatában az Indigo a csőd szélén állt. A kínálatban az új tulajdonosok csak apró változtatásokat eszközöltek, a menedzsmentet ellenben teljesen megújították.

„Az egyik kulcsszó az agilis marketing lett.

Nagy hangsúlyt fektetünk a digitális reklámozásra, amit nem is adtunk ki a kezünkből. Meg is lett az eredménye, a vendégkörünk jelentős része az IT generációhoz tartozó fiatalokból áll. A másik fontos tényező az, hogy nagy hangsúlyt fektetünk az alkalmazottakra. Nem alkalmazunk akárkit pincérnek, a négy főszakácsunk pedig indiai” – magyarázza az üzletasszony. Ez utóbbit azért tartja lényegesnek, mivel az indiai konyhakultúra nagyon komplex, s nem akarnak kompromisszumokat kötni a minőség rovására.

Mivel India kontinens méretű ország (akkora mint Franciaország, Spanyolország, Svédország, Norvégia, Németország, Finnország, Lengyelország és Olaszország együtt), a konyhaművészete roppant sokszínű. Az Indigo menüje a pandzsábi konyhára épül, azonban a szakácsokat úgy válogatják össze, hogy lehetőleg minél több tájegység képviselve legyen az étlapon.

Az alapanyagok egy részét Indiából importálják: a több mint százféle fűszert, a lisztféleségeket, a lencsét, egyes olajakat, a speciális savanyúságokat, de még a basmati rizset is, mivel amit idehaza ilyen néven forgalmaznak, az köszönőviszonyban sincs az eredetivel.

A legfontosabbak a fűszerek, melyek India kulináris világának a lelkét jelentik. „Az indiaiak csak azért nem hódították meg a világot, mert nem tudnak meglenni a fűszereik nélkül” – szokta mondogatni Boros Hanga, az eredeti fűszerek kapitális jelentőségének érzékeltetésére.

Mióta átvették a vendéglőt, a forgalom ötszörösére nőtt. Jelenleg ennek kb. háromnegyede a helyben történő fogyasztás, egynegyedet pedig a munkahelyi- és otthoni rendelés tesz ki. Ez utóbbi sokkal nagyobb mértékben növekszik, főleg mióta Kolozsvár is felkerült a rendeléses gyűjtőportálokra, amilyen például a Foodpanda.

A piac is fejlődött

A kolozsváriak megszerették az indiai konyhát, bár a hatalmas kulturális különbségek miatt jelentős ízlésbeli eltérések vannak. Az indiai konyhán belül a vegetariánus és vegán készítmények nagy teret kapnak, míg nálunk a húsos ételek sokkal népszerűbbek. Ezen kategórián belül a disznóhús fogy a legjobban, bár ennek marginális szerepe van az indiai konyhaművészetben, az étterem kb. 80 készítménye közül négyben van sertés. Indiában az erősen csípős ételeket preferálják a legtöbben, Kolozsváron a félcsípőseket.

A közelmúltban nyílt még egy indiai étterem Kolozsváron, mely a kelet-bengáli, vagyis a bangladeshi konyhát képviseli. Az Indigo tulajdonosai nem tartanak a konkurenciától, véleményük szerint az évek során sokat fejlődött a piac, stabilan elbír két hasonló jellegű vendéglőt. Egy ideje megpróbálják az indiai kultúrát bevinni a lokálba, szerveztek már táncelőadást és filmvetítést, a soron következő projekt pedig szitárművészek meghívása lenne. Ha a vállalkozással kapcsolatban csodálatos módon teljesülhetne egy kívánsága, akkor Boros Hanga a bürokrácia egyszerűsítését kérné, jelenleg ugyanis, a személy kiválasztásának pillanatától kezdve 5-6 hónapba telik amíg egy szakács munkába állhat, mivel EU-n kívüli munkavállaló.   

 

Kapcsolódók

Kimaradt?