Hat éven át kell dolgoznia egy átlagbérrel fizetett romániai alkalmazottnak, hogy megkeresse azt az összeget, amit a legjobban fizetett állami alkalmazásban levő vezérigazgató.

Az általános bérszínvonal tekintetében még fényévekre vagyunk Európa boldogabbik felétől, ám az állami tulajdonban levő vállalatok igazgatóinak nincs okuk a panaszra. Egyes, az állam alkalmazásában álló menedzserek bérezése pofátlanul magas, figyelembe véve egyrészt az országos átlagbért, másrészt azt, hogy monopolhelyzetben levő vagy veszteséges cégeket irányítanak.

A legjobban fizetett vállalatvezető Petru Văduva, a földgáz kizárólagos romániai forgalmazója, a Transgaz első embere. A menedzser Ion Țiriac cégbirodalmának igazgatói székét cserélte az állami társaságéra, amit meg is lehet érteni, hiszen 2015-ben havonta mintegy 142 ezer lejt keresett. Ez kereken 74-szerese az országos nettó átlagbérnek, ami a tavalyi év végén 1918 lej volt.

Az igazgató fizetése viszonylag szerény, bruttó 24 224 lej volt, ám az összeg mellé közel 1,5 millió lej prémiumot is kapott. A menedzseri bónusz azért volt ilyen, egy átlagember számára elképesztő értékű, mert a vállalat az előirányzottnál 26 százalékkal nagyobb, 487,7 millió lejes nyereséget ért el. A Petru Văduva által zsebre tett prémium összege lehetett volna 3,12 millió lej is, ám a Transgaz tavalyi beruházásai elmaradtak az előzetes tervektől. Egy évvel korábban az igazgató a 2015-ös jövedelménél is többet keresett, havi 155 880 lejt.

Nulla konkurencia, mesés prémium

Ion Toni Teaunak, az országos elektromos energia hálózatot működtető Transelectrica vezérigazgatójának nem lehetnek filléres gondjai már 2014-ben sem, amikor a havi jövedelme, prémiummal együtt, 70 500 lejt tett ki. Tavaly aztán még inkább kinyílt a pénzeszsák, ugyanis a 288 ezer lejes nettó éves bér mellé összejött egy 1,88 millió lejes prémium is, ami összesen havi 180 ezer lejre rúg. A Transelectrica szintén monopolhelyzetben van, a vezérigazgatónak tehát nem kell feltétlenül egy közgazdász zseninek lennie ahhoz, hogy profitábilisan működtesse a vállalatot.

Virgil Metea, a legnagyobb hazai földgázkitermelőnek számító Romgaz vezérigazgatója számára szintén jó év volt 2015, ugyanis a tavalyelőtti 68 600 lejről 77 850 lejre nőtt a havi nettó jövedelme. Metea javadalmazásának javát, akárcsak fentebb említett kollégái esetében, a prémium tette ki, 650 798 lej értékben.

Ezen három menedzserhez képest szinte szerénynek mondható a Conpetet vezető Liviu Ilași havi 55 580 lejes nettó jövedelme. Tiszta szerencse, hogy az egy évvel korábbihoz képest lényegesen javult az anyagi helyzete, 2014-ben ugyanis még csak havi 35 ezer lejt vitt haza. Iliași is azon igazgatók közé tartozik, akiknek nem kell hogy fájjon a fejük a konkurencia miatt, mivel a Conpet az országos kőolajvezeték-hálózatot üzemelteti.

14 ezer euró a nagy semmiért

Az eddig felsorolt cégvezetők bére akár decensnek is mondható, annak tükrében, hogy nyereséges vállalatok élén állnak. A Tarom nemrég leváltott elnök-vezérigazgatója, a belga Christian Heinzmann azonban úgy zsebelt be éveken át havi 14 ezer eurót, hogy a cég pénzügyi eredményei katasztrofálisak voltak. 2015-ben a légitársaság vesztesége ötszöröse volt az előirányzottnak, 41 millió lej, annak ellenére, hogy a kerozin ára rég látott mélységekbe zuhant, ami 80 millió lejes megtakarítást tett lehetővé.

Az üzemanyagárak kedvező alakulása nélkül tehát a Tarom tavalyi deficitje mintegy 120 millió lej, a tervezetnek 13-szorosa lett volna. Az sem egyértelmű, hogy a CFR Marfă igazgatója megérdemelte a maga 9500 eurós havi fizetését, tekintettel arra, hogy a vasúttársaság 2014-ben 27, tavaly pedig már mintegy 50 millió lejes veszteséggel zárta az évet.

A versenyszférában, a bankszektortól eltekintve, legjobban a multinacionális vállalatok elnök-vezérigazgatói keresnek, átlagban havi nettó 10 000 eurót, ami messze elmarad az állami cégek legmagasabb béreitől. A multiknál egy értékesítési és marketing igazgató átlagban 2500 eurót keres, ami aprópénz a legjobban fizetett állami alkalmazottak jövedelméhez képest.