Ecuadortól Indiáig, Dél-Afrikától Litvániáig, a világ szinte minden országában használják egy erdélyi testvérpár nyomdai előkészítő munkálatokra kifejlesztett számítógépes programját. Bíró Zoltánt és Bíró Ádámot a világsikerű szoftverükről kérdeztük.

A sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg Magyarvistán élő Bíró Zoltán és Bíró Ádám fiatalon eldöntötték, hogy programozók lesznek, egy nagy program megalkotói, erről fog szólni a szakmai pályafutásuk. Ennek ellenére nem informatikát, hanem villamosmérnökit végeztek, a programozói ismereteket javarészt autodidakta módon sajátították el. A 90-es évek végén egy közös kiadványszerkesztő vállalkozásuk volt Kolozsváron.

Ekkoriban egy kottaszerkesztő program kifejlesztésén gondolkodtak, ám elvetették az ötletet, mivel nem tűnt piacképesnek. Munkájuk során figyeltek fel arra, hogy a nyomtatáshoz használt filmek elkészítésével gyorsabban több pénzt lehet keresni, mint a kiadványszerkesztéssel. Ezért aztán 2000-ben vásároltak egy használt levilágítót, amin az ofszetlemezek készítéséhez szükséges filmek készülnek. A berendezésért 700 német márkát fizettek, míg a működtetéséhez szükséges szoftver 5 000 dollárba került volna. Ez adta az ötletet, hogy maguk írjanak egy ilyen szoftvert.

A nagy téma

„Egymásra néztünk Zoltánnal, és azt mondtuk, ha ez ennyire drága, akkor itt a nagy téma, amit kerestünk” – emlékezik vissza Bíró Ádám. Elmondása szerint az akkor létező RIP (Raster Image Processor) szoftverek nem voltak felhasználóbarátok, rengeteg hiányosságuk volt. „Nagyon szerencsés helyzetben voltunk, ugyanis kiadványszerkesztőkként tudtuk, hogy mire van szükségük a felhasználóknak. Mi egyaránt voltunk programozók és felhasználók” – mondja a vállalkozó-programozó.

A szoftver másfél év fejlesztés után hazai viszonylatban piacképes állapotba került, 2001-ben adták el az első példányt egy levilágítóval együtt. Kezdetben ez volt az üzleti modell, a StudioRIP nevű program 2004-re vált önállóan eladható termékké, alkalmazása azzal az előnnyel járt, hogy az eredeti, elavult szoftver lecserélésével a levilágító jobb minőségű filmeket készített nagyobb termelékenységgel és kisebb veszteséggel. Ebben az évben kezdődött el a külföldi forgalmazás egy angol partner révén. 2008-ban az angol partnert átvette egy lényegesen nagyobb piaccal rendelkező cég, amely felfuttatta az eladásokat.

„A StudioRIP jelenleg nagyon komplex nyomdai előkészítő szoftver, a munkafolyamat számos lépését, például a nyomdagép tintaadagolását is ez vezérli” – magyarázza Bíró Ádám. A programnak jelenleg a harmadik verziója fut, a negyediket nyáron tervezik piacra dobni. A fejlesztésen négyen dolgoznak, folyamatosan új funkciókat építenek be az aktuális verzióba. A világon valószínűleg nincs olyan ország, ahol ne használnák a StudioRIP-et, ám a lakosság számához viszonyítva idehaza és Nagy-Britanniában a legnépszerűbb a szoftver.

Kihozni a legjobbat

Időközben a Bíró fivérek egy újabb terméket is piacra dobtak. Az ofszetlemezek előállításakor két opció létezik: olcsóbb gépet használni nagyon fényérzékeny, tehát drága (például ezüsttartatalmú) anyaggal, vagy nagyon drága gépet olcsó fogyóanyagokkal. Bíróék egy harmadik opcióval rukkoltak el, nagyon olcsó gépet olcsó anyaggal párosítottak. „Egy olcsó lemezre tintasugaras nyomtatóval felviszünk egy maszkot, majd UV LED-ekkel megvilágítjuk” – vázolja Bíró Ádám a technológia lényegét, ami nagyságrendekkel olcsóbb, mint más, hasonló minőséget kínáló eljárások.

“A technológiát nem mi találtuk ki. Az újdonság az, hogy míg eddig tintasugaras nyomtatókkal gyenge minőségű lemezeket lehetett előállítani, a mi technológiánkkal készített nyomat szabad szemmel megkülönböztethetetlen a hagyományos nyomatoktól. Ez az általunk kifejlesztett szoftver miatt van: egy relatíve rossz hardverből kihozzuk a legjobbat, a mechanikai hibákat a szoftverrel ellensúlyozzuk” – mondja interjúalanyunk. Bár alig jelent meg, már három nyomda használja, és több tucatnyi tervezi az átállást az új technológiára, melynek kifejlesztői szerint nagy piaca van Kelet-Európában, Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában.