A kőolaj kitermelése körülbelül 50 százalékkal kerül kevesebbe a Közel-Keleten és 20 százalékkal az Északi-tengeren, mint Oroszországban. A jelenlegi áron palából, olajhomokból és sarkvidéki lelőhelyekről nem éri meg kőolajat kitermelni, így az orosz olajipar szinte veszteséges.

Egy év leforgása alatt mintegy felére csökkent a kőolaj világpiaci ára. Ma 58,90 dollárba kerül egy hordó Brent nyersolaj, míg egy évvel korábban 100 dollár fölött járt az olajfajta ára. Az elmúlt hónapokban a jelenlegi szintnél volt már olcsóbb is a kőolaj, és szakértők egybehangzó véleménye szerint, bár objektív körülmények – mint például a keresletet meghaladó kínálat – is közrejátszottak az ár meredek zuhanásában, ez részben manipulatív jellegű, Oroszország térdre kényszerítését szolgálja.

A kitermelési költségek régiónként és a lelőhely jellegétől, illetve az alkalmazott technológiától függően nagymértékben változnak, s az oroszok ebből a szempontból nem állnak túl jól.

A Rystad Energy energiahordozókra szakosodott tanácsadó cég adatai szerint a közel-keleti államok nem csupán a legnagyobb kitermelők és világ ismert készleteinek legnagyobb részének birtokosai, de ők tudják kinyerni legolcsóbban az altalajból az olajat, átlagosan hordónkénti 27 dolláros áron (egyes szaúd-arábiai kőolajmezőkön a kitermelés költsége még alacsonyabb, csupán 5-7 dollár). Jelenleg a világ olajtermelésének közel a negyede a Közel-Keletről származik.

A globális kőolaj-kitermelésének megközelítőleg 20 százalékát tengeri lelőhelyek adják, hordónkénti 41 dolláros áron. A kátrány és homok aszfaltszerű keverékéből, az úgynevezett szurokföldből kinyert nehézolaj kitermelési költsége 47 dollár/hordó. A szárazföldi készletek átlagos kitermelési költsége 51 dollár, míg Oroszország esetében ennél valamivel kevesebb, 50 dollár. Egy hordó mélytengeri olaj kitermelése 52 dollárba, az extrém mélytengerié pedig 56 dollárba kerül.

A legdrágább a palaolaj

A legdrágább a palaolaj, az olajhomokból származó- és a sarkvidéki kőolaj, hordónként 65 és 75 dollár közötti összegbe kerül. Ez utóbbi három forrás a globális kitermelésnek csupán kb.10 százalékát adja, s a jelenlegi áron a kitermelés nem is nyereséges.

Mindezek fényében érthető, hogy a világ első számú kitermelője, Szaúd-Arábia, mivel meg akarja tartani a piacait, nem hajlandó csökkenteni a termelést, számára ugyanis még a 30 dolláros értékesítési ár is nyereséget hozna. Az orosz olaj a jelenlegi árfolyamon még hoz némi nyereséget, ám ha az árfolyam 50 dollár alá esne, akkor minden egyes liter kőolaj értékesítése csak a kitermelő veszteségét növelné.

Az elemzők többsége az idei évre hordónkénti 50 és 60 dollár közötti  átlagárat jósol, amely körülmények között az orosz gazdaság vesztesége eléri majd a 160 milliárd dollárt.