Korszakos zseniket aprópénzért adtak-vettek, zsebpénzzel fizettek ki klubjaik néhány évtizeddel korábban, ha a jelenlegi átigazolási díjakhoz és bérekhez hasonlítjuk az akkori összeget. Egyre több pénz forog a profi futballban, a határ pedig a csillagos ég.

A világgazdaság még mindig nem tért teljesen magához a 2008-as válságból, szinte nincs olyan, a pénz által mozgatott társadalmi terület, mely ne szenvedte volna meg a krízist. A profi labdarúgás a csekély számú kivétel közé tartozik.

A globális szinten érvényesülő kedvezőtlen gazdasági folyamatok nem taszították recesszióba a sportágat, éppen ellenkezőleg, néhány éve őrült költekezés folyik a tehetős klubok háza táján, korábban elképzelhetetlen átigazolási díjak és fizetések híre sokkolja időről-időre a közvéleményt.

Bale a (pénzügyi) csúcson

Minden idők tíz legdrágább átigazolása közül nyolcra ebben az évtizedben került sor, míg a százas toplistán 59 a 2010 óta megkötött adásvételek száma. A világcsúcstartó jelenleg valószínűleg Gareth Bale. Azt, hogy a Real Madrid pontosan mennyit fizetett 2013 nyarán a szélvészgyors walesi szélsőért, nem lehet tudni, mérvadó források 78 és 86 millió font közé teszik az összeget.

Ezzel a Tottenham korábbi sztárja jó eséllyel maga mögé utasította Cristiano Ronaldót, akit 2009-ben, az akkor világcsúcsnak számító 80 millió fontért vásárolt meg, szintén a Real Madrid. A harmadik és a negyedik helyen a Barcelona két csillaga áll: Luis Suarezért 75, Neymarért pedig 71,5 millió fontot pengettek le a katalánok.

Az ötödik legdrágább tranzakció szintén a madridiakhoz kötődik, a kolumbiai James Rodriguezért 63 millió fontot fizettek. Az első tízbe Angel Di Maria, Zlatan Ibrahimovic, Kaka, Edison Cavani és Radamel Falcao fért még be, utóbbi 51 millió fontért került az Atletico Madridtól a Monacóhoz.

Maradona + Gullit = Ander Herrera

Nem meglepő, hogy a háromszoros aranycipős Cristiano Ronaldóért csillagászati összeget fizettek ki, ám Cavani és Falcao nevét 25-30 év múlva valószínűleg ritkán fogják emlegetni, vélhetően Gareth Baleből sem válik korszakos jelentőségű játékos, Suarez pedig, bár tagadhatatlanul nagyszerű csatár, hírnevét legalább annyira harapdálós természetének köszönheti, mint góljainak.

A lista alsó fertályát böngészve olyan neveket is találunk szép számmal, melyek, bár viselőik aktív játékosok, már most is csak az avatottak számára mondanak valamit. Egy olyan képességű játékos, mint Hulk, húsz évvel ezelőtt valószínűleg nem is álmodhatott volna arról, hogy a brazil válogatottban játsszon, ám ennek ellenére a szentpétervári Zenit könnyű szívvel kifizetett érte 2012-ben 35,5 millió fontot a Portónak. Marouane Fellaini, Eric Lamela és Danny nagy valószínűséggel nem kerülne fel a világ valaha élt 1.000 legjobb játékosának listájára, ám a 100 legdrágább átigazolás között ott vannak 27,5, 25,8 és 24 millió fonttal.

Cruyff most 10 millió dollárt érne

Összehasonlításként, a világ valaha élt egyik legjobb játékosaként számon tartott, háromszoros aranylabdás Johann Cruyff 1973-ban, világrekordot jelentő összegért, 2 millió dollárért igazolt az Ajaxtól a Barcelonába. Negyvenkét év leforgása alatt a dollár vásárlóértéke kb. egyötödére csökkent, ami azt jelenti, hogy a holland zseni átigazolási díja napjainkban valamivel több mint 10 millió dollárt tesz ki.

2009-ben a Barcelona ennek szinte a tripláját fizette ki a Dmitro Csihrinszkij nevű ukrán hátvédért. A gyakran Peléhez hasonlított Diego Maradonát 1984-ben 5 millió fontért adta el a Barcelona a Napolinak, mely összeg jelenlegi vásárlóértéke 14 millió font. Ez kb.60 százaléka annak az összegnek, amelyért 2013-ban a Borussia Dortmund megvásárolta az örmény Henrik Mhitarjant, illetve az Atletico Madrid a francia Antoine Griezmannt.

Valószínűleg nincs olyan épelméjű labdarúgó szakember, aki kettőjüket össze merné hasonlítani az isteni Diegóval. Ha a Maradona átigazolási díjához hozzácsapjuk a Ruud Gullitét – az Aranylabdás, kétszeres BEK-győztes, Európa-bajnok holland 1987-ben 6 millió, jelenlegi értéken kb. 15 millió fontért igazolt a Milanba – akkor megkapjuk azt az összeget amit a Manchester United tavaly kifizetett a spanyol Ander Herreraért, illetve 6 millióval kevesebbet, mint amit egy bizonyos Andy Caroll kóstált. 

Shilton és más csórók               

Hasonló tendencia érvényesül a fociban a bérek terén is. Egy nemrég végzett kutatás szerint a Premier League legjobb játékosainak átlagfizetése 20 év leforgása alatt 1 500 százalékkal nőtt, míg az angliai átlagbér csak 183 százalékkal lett magasabb. Ellentmondó információkat lehet találni az interneten arról, hogy mennyit is keresnek jelenleg a legjobban fizetett labdarúgók.

A Profi Labdarúgók Egyesületének hivatalos adatai szerint 1957-ben egy angol játékos maximum évi 1677 fontot keresett, az összeg aktuális vásárlóértéke pedig 75 ezer font. Napjainkban ennyi egy jó-közepes Premier League játékos egy heti fizetése.

Mérvadó források szerint Messi, C. Ronaldo, Rooney és Bale évi nettó 17-20 millió eurót keres, amire jönnek még a reklámszerződésekből származó bevételek. A Premier League két legjobban fizetett játékosa manchesteri, Wayne Rooney heti 300 ezer, míg Robin van Persie heti 250 ezer fontot visz haza.

Másfél évtizeddel korábban Roy Keane, aki szintén a Manchester Unitedet erősítette, heti 52 ezer fonttal a klub legjobban fizetett játékosának számított. Keane akkori bérének aktuális értéke, a vásárlóerőt véve alapul, 76 ezer font körül van, ami aprópénz a mostani sztárjátékosok fizetéséhez képest.

Peter Shilton, a valaha volt egyik legjobb angol kapus 1979-ben a legjobban fizetett játékos volt a szigetországban, heti 1200 fonttal. Ez napjainkban kb. 5300 fontnak felel meg, ennél lényegesebben többet keres bármely második ligás angol középcsapat noname játékosa.

Klubok mint brandek

Bár a növekedés mértéke országonként különbözik, a tendencia általános a futball világában, mely néhány évtized egy dinamikusan fejlődő gazdasági ágazattá vált. Természetesen nem csak az átigazolási díjak és a bérek szöktek az égbe, a klubok bevételei is meredeken nőttek az elmúlt időszakban.

Huszonöt év alatt a jegyárak Angliában több mint 1000 százalékkal nőttek, a csapatok hatalmas bevételekre tesznek szert a televíziós közvetítésekből, a nagynevű klubok márkává váltak, a logójukat viselő termékek értékesítése milliókat hoz a konyhára.

Tavaly a világ leggazdagabb klubja a Real Madrid volt, bevétele 675 millió dollárt tett ki. A Barcelona éves bevétele 627 millió dollár, a Manchester Unitedé 613 millió dollár, a Bayern Münchené pedig 560 millió dollár volt. A fociban forgó pénzek összegének ugrásszerű növekedésében közrejátszik az olyan - arab, orosz és amerikai - befektetők megjelenése is, akik presztízskérdést csinálnak abból, hogy sikeressé tegyenek egy adott klubbot, nem piaci szempontok szerint működtetve azt.    

A spirál valószínűleg tovább pörög, egyre nagyobb fordulatszámon. Hetek óta téma a sportsajtóban Messi esetleges átigazolása legkevesebb 200 millió fontért, de állítólag Balért sem sajnálnának 150 milliót. A határ, úgy tűnik, csak a csillagos ég.