Idén 51 százalékkal több Ford gépkocsit regisztráltak idehaza, mint egy évvel korábban, ám az eladások lényegesen nagyobbak lehetnének, ha az állam az új autók vásárlását ösztönözné. Brassai Zoltánnal, a Ford Románia erdélyi születésű vezérigazgatójával beszélgettünk.

Tavaly a Ford Románia megduplázta bevételét az előző évhez képest. Milyenek a kilátások 2014-re?

Számunkra a nyugat-európai piac a meghatározó, ettől függ a gyártás üteme és volumene. A Ford nem termel raktárkészletre, ha nő a piac igénye, akkor növeljük a gyártást, ha csökken, akkor visszafogjuk. A craiovai gyárban tavaly 60 ezer gépkocsit és 180 ezer motort gyártottunk. Mivel Nyugat-Európában ez a piaci szegmens 10 százalékkal csökkent az első félévben, idén valószínűleg valamelyest kevesebb B-Maxot fogunk gyártani, mint tavaly.

A Ford tavaly 7,5 százalékos részesedés elérését célozta meg a hazai piacon. Sikerült teljesíteni a célkitűzést?

Mi a piaci részesedést a regisztráció és nem az eladás alapján állapítjuk meg, ez tavaly 7 százalék volt. Idén a romániai autópiac 22 százalékkal nőt, a regisztrált Fordok száma pedig 51 százalékkal, aminek következtében a piaci részesedésünk az első nyolc hónapban 8,3 százalék.

Az 51 százalékos növekedés elképesztő mértékű, még akkor is, ha az általános dinamikus növekedés kontextusában szemléljük. Minek tudható ez be?

A Ford közvetlenül négy éve jelent meg a romániai piacon, korábban egy forgalmazón keresztül voltunk jelen. Négy év munkája most kezd beérni, az emberek egyre inkább megismerik a termékeinket, felismerik a Ford értékeit: a fejlett technológiát, a magas fokú biztonságot, a kedvező finanszírozási lehetőségeket, a jó szervizhálózatot. Az idei növekedésben szerepe van a vásárlói szokások változásának is. Napjainkban az embereket már nem csak az ár érdekli, hanem az is, hogy mit kapnak érte, a fogyasztás, a szervizelési költségek. Egyre több olyan vásárló van, akinek nem az alapautó kell, mert megérti, hogy az élet többet ér 300 eurónál, megéri fizetni az ötcsillagos biztonságért.

Korábban azt nyilatkozta, akár évi 200 ezer gépkocsit is fel tudna venni a hazai piac, ám a valós számok ettől messze elmaradnak. Mi kellene ahhoz, hogy ez valóssággá váljon?

2008-ban 320 ezer új autót írattak be Romániában, tehát a 200 ezer is távol van attól, amire ez a piacképes. Az Európai Unióban itt a legkisebb az autósűrűség, ugyanakkor Romániában a legöregebb az autópark, az átlagéletkor 14 év. Ez azt jelenti, hogy nagy az igény új autókra. A megoldás az volna, ha az állam komolyabban venné a szerepvállalását, a roncsautó programmal az új-, nem pedig a használt gépkocsik vásárlását ösztönözné. Mostanáig az történt, hogy az állam fizetett azért, hogy kivonják a forgalomból a roncsautókat, de ezek helyébe szintén roncsok kerültek, átköltöztettük az autótemetőt Németországból Romániába.

A Craiován gyártott EcoBoost az év motorja lett. Mekkora súlya van ennek az elismerésnek?

Az International Engine of the Year címet egy szakemberekből és újságírókból álló nemzetközi zsűri ítéli oda. Az elismerés értékét növeli, hogy az EcoBoost egymás után háromszor kapta meg. Először számítottunk rá, hiszen nagyon jó motor, 1 literből 125 lőerőt ad le, a technikai megoldások egy részét a repülőgépgyártásban is alkalmazzák. Amikor másodszor, majd harmadszor is az év motorja lett meglepődtünk, mivel ez azt jelenti, hogy a konkurencia még mindig nem zárkózott fel. Nem mellékes az sem, hogy legutóbb a Ferrari végzett a második helyen.

Több kontinensen szerzett tapasztalatok fényében milyennek látja a gyakran kritizált romániai munkamorált?

A tapasztalataim nagyon pozitívak. A szakmában a dolgozótársadalom nagyon fiatal, az emberek kreatívak, rugalmasak, nyelveket beszélnek, törekszenek, hogy sikeresek legyenek. Mindezek ellenére sok időbe telik még, hogy Románia ledolgozza azt a 40 éves lemaradást, amit a kommunizmusnak köszönhetően összeszedett.

A sajtó felfigyelt rá, hogy mennyire jól beszél románul. Erdélyi származású?

Vannak erdélyi gyökereim, de amikor Romániába kerültem, nem beszéltem a nyelvet. Huszonöt éve dolgozom a Fordnál, az idő java részét Németországban töltöttem, de megfordultam Észak-Amerikában, Magyarországon és Dél-Afrikában is. Az üzleti kultúra a társadalom, a nemzeti kultúra része, ezért az üzleti sikerhez fontos a nyelvismeret. Ezért ha Afganisztánba kerülnék, akkor megtanulnék afgánul.