Egy átlagos fizetésből több tejet, sajtot vagy benzint lehetett volna vásárolni 1989-ben, mint jelenleg, feltéve, ha nem lettek volna hiánycikkek. A kávé, tojás, disznóhús és cukor átlagos, nettó jövedelemhez viszonyított ára azonban kisebb most, mint a rendszerváltás előtt volt.

„Jobban éltünk a rendszerváltás előtt. Hiába a sok áru, ha nincs pénz, amiből megvegyük”. Visszatérő fordulata ez idősödő emberek társalgásának, akik nosztalgiával emlegetik fel a szocializmus éveinek létbiztonságát, a megfizethető árakat, a nyugdíjas állásokat, a könnyű lakáshoz jutást. Az árak összehasonlító elemzése azonban nem támasztja alá egyértelműen ezt a vélekedést, jó néhány termékért többet kellett fizetni a Ceauşescu-rezsim idején mint napjainkban.

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai alapján 1989-ben 3 000 lej körül volt a romániai átlagfizetés, míg napjainkban a nettó átlagbér kb. 1 600 lej. 25 évvel ezelőtt egy tyúktojás 1,50 lejbe került, míg napjainkban 40 baninál kezdődik az ára, ami azt jelenti, hogy az átkosban 2 000 tojást lehetett megvásárolni egy fizetésből, jelenleg pedig majdnem kétszer annyit. Egy kg kristálycukorért most átlagban 4 lejt fizetünk ki, a rendszerváltás előtt 14 lejbe került, tehát egy 2014-es bérből 400 kg telik ki, szemben az 1989-es 215 kg-mal.

Jelenleg 100 kg disznóhúst vehetünk meg egy átlagfizetésből, 89-ben csupán 85 kilót vásárolhattunk volna, ha akkoriban a disznóhús nem elvont fogalom lett volna a nagy többség számára. Őrölt kávéból 30 kg-ot vásárolhatott meg egy átlagos szocialista dolgozó, feltéve, ha találkozott ilyen termékkel, a boltok kínálatában ugyanis csak a csicseriborsóból és cikóriából készült kávépótló szerepelt. Napjainkban egy átlagbér 65 kg kávé árának felel meg. A színes televízió is csak vágyálom volt az átlagos romániai számára, aki, elméletileg, három havi béréből vásárolhatta volna meg a készüléket. Napjainkban akár három olcsóbb ledes tévét is meg tud vásárolni egy átlagos jövedelmű hazánkfia.

A benzin azért olcsóbb volt

Természetesen vannak olyan termékek is melyek a Ceauşescu-érában kerültek kisebb összegbe az átlagbérhez viszonyítva. Ezek közé tartozik a tej, a sajt, a mozijegy és a benzin. Üzemanyagból 333 liter árára tellett volna az átlagembernek, ha nem lett volna szigorúan korlátozva a fogyasztás, míg 2014 februárjában 266 liter árának felel meg a nettó átlagbér.

Azért érzik sokan úgy, hogy többet ért a pénzük negyedszázaddal korábban, mint most – amellett, hogy az emlékeink torzítva adják vissza a múltat, gyakran szebbnek láttatva, mint amilyen valójában volt –, mert annak idején aktív dolgozók voltak, jelenleg pedig nyugdíjasok, ami jövedelemcsökkenéssel jár. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet: a pénz vásárlóerejét azért is érezzük kisebbnek, mivel 2014-ben sokkal több kiadásunk van, mint 1989-ben volt; gondoljunk csak a mobiltelefonra, az internetre, a kábeltelevízióra vagy a kozmetikai termékek elképesztő választékára, melyek akkoriban nem léteztek vagy elérhetetlenek voltak.

Mit mivel hasonlítunk össze?

Roppant nehéz objektív módon összehasonlítani a jelenlegi életszínvonalat a rendszerváltás előttivel, figyelmeztet Juhász Jácint, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudomány Karának adjunktusa.

„Lényeges, hogy mit mivel hasonlítunk össze. Alapvetően eltérnek a jelenlegi igényeink az 1989-es igényeinktől. Ha az autóbirtoklást nézzük, vagy azt, hányan nyaralnak jelenleg külföldön, egyértelmű, hogy sokkal jobban élünk, mint a rendszerváltás előtt. A megtakarítások tekintetében jobban álltunk 89-ben, de ne felejtsük el, hogy azok kényszermegtakarítások voltak, ugyanis nem volt mire elkölteni a pénzt” – magyarázta a maszol.ro-nak a szakember. Szeritne azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy teljesen más a termékek és szolgáltatások minősége jelenleg, mint 1989-ben. Egy Dacia 1310-es személygépkocsi ára mintegy 15 havi fizetésnek felelt meg, egy Logané 19 havinak, ám a két jármű között ég és föld a különbség.