Kapcsolódó

Így közlekedtünk a szocializmusban – kis tavaszi autó-retró

Nemrégiben alkalmam adódott újranézni az egyetlen román-magyar koprodukcióban készült szocialista road-movie-t. Jól be is kapcsolta nosztalgia-generátoromat, és elmélkedésre késztetett régiónk közlekedéstörténetéről és -kultúrájáról.

A cikkben közzétett képeslapok a szerző magángyűjteményéből származnak. Az írás a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrzendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Makk Károly 1968-as Bolondos vakáció (Frumoasele vacanţe) című mozgóképe nem magvas mondanivalójával, hanem sokkal inkább régi hangulatokat, élményeket felidéző időutazós jellegével kényeztetett. Járművek, utak, emberek és manírok a hatvanas évek végi derűs-boldognak láttatott szocialista tájon. Közlekedéskultúra. Jó kis összetett fogalom ez! Polcrakománnyi értekezést vonz a képbe, melyekhez még további sok kötetnyi elemzést lehetne hozzáírni. Tegyük ezt most mégis félre kicsit, és a közlekedéskultúra összetett fogalomköréből koncentráljunk inkább az első felére: a közlekedésre. A kultúra, nos, az más fán terem. Technikai vagy szociológiai mélymerülés helyett ezúttal inkább csak lapozzuk végig korabeli hazai kiadású képeslapjainkat, és szörfölgessünk e szép új motorizált kor hullámain.

A mozgás, helyváltoztatás, az „ábólbébejutás” cselekménye, módja és fejlődése szinte már egymagában az emberiség története. Két lábra álltunk, lóra pattantunk, feltaláltuk a kereket, kocsit s hintót fabrikáltunk, majd iparilag jól meggőzforradalmozódtunk, és jöttek az önmozgó (automobilis) szerkezetek, elszabadultak a lóerők, miközben persze körbehajóztuk a glóbuszt (már, ha nem lapos), és meghódítottuk a levegőeget, sőt, a világűrt is (állítólag). Mire feleszméltünk, a járműkészítés kézi és kisipari módját robotizált csúcsgyárak váltották le, s ma már ölszámítógép nélkül azt sem tudjuk, hogy miért nem indul übermodern verdánk – hejj, pedig még mindig fizetjük azt a fránya lízinget érte! Bezzeg nagypapi egy csavarhúzóval is megszerelte a tyúkudvarban a családi Trabantot!

No de mire is fűzzük fel fejtegetésünk fonalát? Kezdhetnénk mindjárt az utakkal. Melyek, ugye, néhol úttalanok. Nyilvánvaló, hogy a közlekedési infrastruktúra léte, minősége, fejlesztésének mikéntje szép fejezete lehetne egy átfogó korképnek. Vagy kórképnek.

Vehetnénk példának okáért a tömegközlekedést és az áruszállítást. Emlékszünk-e még a ’90 előtti vonatokra? Talán még vannak rajtam kívül olyanok, akik igen. Mindazonáltal, vasúti témában jöjjön most csak egy nyelvészeti agytöpörtyű: filmfeliratban olvastam: „ceferistul american”. Olé!

Meglehet, arról kellene értekeznünk, hogyan vált mára az automobil lovakat-ijesztő, robogó zaj- és füstforrásból a sikeres érettségi vizsga szinte kötelező jutalmaként kijáró státuszobjektummá. Meg úgy egyáltalán, a gépjárműnek a modern társadalomban betöltött – munkaeszköz, szimbólum, termék, élvezeti cikk stb. – szerepéről, szépen lebontva a különböző társadalmakra, jól taglalva az „itt és most” helyzetet. Izgalmas tárgykörök ezek is.

Kedves témánk lehetne továbbá a „kapcsolódó dolgok”. A közlekedéssel, autóuniverzummal foglalkozó könyvek, folyóiratok, utazási kiadványok, filmek, ilyen témájú játékok – ne tagadjuk, hogy mindennyian kisautóztunk a nagyszoba szőnyegén! –, a KRESZ fejlődése, a galamblelkű közlekedésrendészek jó modora. De ez is mellékcsapásra terelné szerény kis dolgozatunkat.

Akkor mégis mi legyen a lényeg lényege? Legyünk hát mi magunk, a „viator Transsilvanicus”, minden, a témába vágó emlékünkkel és reflexiónkkal. Összes, valaha birtokolt, jelenleg vezetett, vagy csak csodált-vágyott járművünkkel. Szóval, csak autós-képeslapozzunk lazán, és szabad-asszociáljunk könnyedén.

Kellemes emlékidézést mindannyiunknak! 

Klasszikus Citroën, Fiat és Ford típusú automobilok Szatmárnémeti (jelenleg Piaţa Libertăţii-nek hívott) főterén az 1940-es évek elején, nagy részük géperejű jármű segítségével személyszállító szolgáltatást nyújtó vállalkozók üzemeltetésében.
Klasszikus Citroën, Fiat és Ford típusú automobilok Szatmárnémeti (jelenleg Piaţa Libertăţii-nek hívott) főterén az 1940-es évek elején, nagy részük géperejű jármű segítségével személyszállító szolgáltatást nyújtó vállalkozók üzemeltetésében.

Bukarest, Nicolae Bălcescu sugárút, ötvenes évek vége. Ezen a fáintosan utószínezett képen néhány igazi különlegességet azonosíthatunk az akkor még igen gyér fővárosi forgalom résztvevőjeként. Akár egy vérszomjas kapitalista őslény, úgy uralja a szcénát a megkékített 1947-es Buick Roadmaster Mk4. Vajon hogy került ide, s vajon mi lett a sorsa? Talán épp egy vasfüggöny-leeresztés előtti hivatalos amerikai importból származik. A háttérben az utazni vágyó tömeg szelíden villamosozik, vagy TV-1-es busszal utazik, és többek között feltűnik egy GAZ-69-es terepjáró és egy pironkodó M-20-as Pobeda is.
Bukarest, Nicolae Bălcescu sugárút, ötvenes évek vége. Ezen a fáintosan utószínezett képen néhány igazi különlegességet azonosíthatunk az akkor még igen gyér fővárosi forgalom résztvevőjeként. Akár egy vérszomjas kapitalista őslény, úgy uralja a szcénát a megkékített 1947-es Buick Roadmaster Mk4. Vajon hogy került ide, s vajon mi lett a sorsa? Talán épp egy vasfüggöny-leeresztés előtti hivatalos amerikai importból származik. A háttérben az utazni vágyó tömeg szelíden villamosozik, vagy TV-1-es busszal utazik, és többek között feltűnik egy GAZ-69-es terepjáró és egy pironkodó M-20-as Pobeda is.

Különleges ötvenes évek végi csemege ez a fekete-fehér panoráma(!)-képeslap. A Szatmár megyei Tasnád városkát ábrázoló látképen sehol egy kerékpár vagy lovaskocsi, emberek is alig láthatóak. A békés település akkor még aszfaltozatlan főútján egyetlen, nyilván nem magánkézben lévő (az „Întreprinderea Metalurgică de Stat”-ról elnevezett) IMS terepjáró halad. Az első hazai gyártású terepjárót, a későbbi ARO-k ősét az orosz GAZ-69 „inspirálta”. Ebben a korban még igen ritkának számítottak a gépjárművek.
Különleges ötvenes évek végi csemege ez a fekete-fehér panoráma(!)-képeslap. A Szatmár megyei Tasnád városkát ábrázoló látképen sehol egy kerékpár vagy lovaskocsi, emberek is alig láthatóak. A békés település akkor még aszfaltozatlan főútján egyetlen, nyilván nem magánkézben lévő (az „Întreprinderea Metalurgică de Stat”-ról elnevezett) IMS terepjáró halad. Az első hazai gyártású terepjárót, a későbbi ARO-k ősét az orosz GAZ-69 „inspirálta”. Ebben a korban még igen ritkának számítottak a gépjárművek.

Marosvásárhely, hatvanas évek eleje. A kor legelterjedtebb taxijai az orosz GAZ M-20 Popedák. Ezt váltják majd le a hetvenes években a híres M-21-es Volgák és a Lengyelországban gyártott GAZ-derivátumok, a különböző Warszawák.
Marosvásárhely, hatvanas évek eleje. A kor legelterjedtebb taxijai az orosz GAZ M-20 Popedák. Ezt váltják majd le a hetvenes években a híres M-21-es Volgák és a Lengyelországban gyártott GAZ-derivátumok, a különböző Warszawák.

Kevesen tudják, hogy a brassói Steagu Roşu üzemben gyártott SR-101-es teherautó az orosz ZIS-150 adaptációja, mely az amerikai International KR-11 „rokona”. Hasonlóan érdekes a pedigréje az ikonikus SR-131/132 Carpaţi és SR-113/114 Bucegi teherautóknak is: kabinjukat a nagy múltú francia Chausson tervezte, motorjuk pedig egy Ford V8-ason alapult.
Kevesen tudják, hogy a brassói Steagu Roşu üzemben gyártott SR-101-es teherautó az orosz ZIS-150 adaptációja, mely az amerikai International KR-11 „rokona”. Hasonlóan érdekes a pedigréje az ikonikus SR-131/132 Carpaţi és SR-113/114 Bucegi teherautóknak is: kabinjukat a nagy múltú francia Chausson tervezte, motorjuk pedig egy Ford V8-ason alapult.

A patinás Brassó mindig is az ország kiemelt turisztikai célpontja volt. Nehezen megállapítható, hogy a hajdani vármegyeszékhely, később néhány évig Sztálinváros főterén hány helybéli és hány átutazó parkol járművével. A hatvanas években egészen páratlan volt a szocialista táborban az ilyen diverzitás: ARO M461, Fiat 850 + 1100 + 1500 + 1800/2300, „Fecskefarkú” Mercedes-Benz W111/112, Moszkvics 403 + 408, Opel Rekord C, Renault 10, Škoda Felicia kabrió (!), SR-103 Bucegi teherautó, Trabant P50 limuzin és kombi, TV-2 és TV-20 autóbuszok, TV-4, TV-41/51 zárt áruszállítók, kisteherautók és kisbuszok, Volkswagen Bogár, Wartburg 311/312 és még sokan mások.
A patinás Brassó mindig is az ország kiemelt turisztikai célpontja volt. Nehezen megállapítható, hogy a hajdani vármegyeszékhely, később néhány évig Sztálinváros főterén hány helybéli és hány átutazó parkol járművével. A hatvanas években egészen páratlan volt a szocialista táborban az ilyen diverzitás: ARO M461, Fiat 850 + 1100 + 1500 + 1800/2300, „Fecskefarkú” Mercedes-Benz W111/112, Moszkvics 403 + 408, Opel Rekord C, Renault 10, Škoda Felicia kabrió (!), SR-103 Bucegi teherautó, Trabant P50 limuzin és kombi, TV-2 és TV-20 autóbuszok, TV-4, TV-41/51 zárt áruszállítók, kisteherautók és kisbuszok, Volkswagen Bogár, Wartburg 311/312 és még sokan mások.

Párttitkárok felvonulása 1966-ban Bákóban. Az elvtársak hét (!) GAZ-M-21-es Volgával és egy GAZ-M-12 Zimmel parádéznak. A jónép meg csak bámul, mint a moziban.
Párttitkárok felvonulása 1966-ban Bákóban. Az elvtársak hét (!) GAZ-M-21-es Volgával és egy GAZ-M-12 Zimmel parádéznak. A jónép meg csak bámul, mint a moziban.

A hatvanas években az ONT – Oficiul Naţional de Turism – külön hangsúlyt fektetett a nyugati turisták, no meg a konvertibilis valuta bevonzására. A cél érdekében nem sajnálták a pénzt a magas színvonalú propagandaanyagra sem. Ilyenek voltak a hamburgi Krüger cég által készített, ma már kultikus képeslapok is. A felvételek egy természeti kincsekben és látnivalókban gazdag, kissé misztikus, ám nagyon vendégszerető keleti blokkbéli országot reklámoztak. Az 1134/13-es katalógusszámú Krüger-lap a tágas Magheru sugárutat mutatja, egy jól láthatóan Dacia-előtti korban, egy tipikusan fővárosi, vegyesen kelet-nyugati autótablót tárva elénk: ARO M461, Fiat 500 + 850, GAZ M-20 Pobeda + M-21 Volga, Mercedes-Benz W111, Moszkvics 408, Renault Dauphine + R16, SR-131/132 Carpaţi teherautó, Trabant 601, TV-2E trolibusz, FSO Warszawa 203/223, VW Bogár, Wartburg 311/312 és a jó öreg mély-mackóbrummogás-hangú Škoda 706 RTO busz.
A hatvanas években az ONT – Oficiul Naţional de Turism – külön hangsúlyt fektetett a nyugati turisták, no meg a konvertibilis valuta bevonzására. A cél érdekében nem sajnálták a pénzt a magas színvonalú propagandaanyagra sem. Ilyenek voltak a hamburgi Krüger cég által készített, ma már kultikus képeslapok is. A felvételek egy természeti kincsekben és látnivalókban gazdag, kissé misztikus, ám nagyon vendégszerető keleti blokkbéli országot reklámoztak. Az 1134/13-es katalógusszámú Krüger-lap a tágas Magheru sugárutat mutatja, egy jól láthatóan Dacia-előtti korban, egy tipikusan fővárosi, vegyesen kelet-nyugati autótablót tárva elénk: ARO M461, Fiat 500 + 850, GAZ M-20 Pobeda + M-21 Volga, Mercedes-Benz W111, Moszkvics 408, Renault Dauphine + R16, SR-131/132 Carpaţi teherautó, Trabant 601, TV-2E trolibusz, FSO Warszawa 203/223, VW Bogár, Wartburg 311/312 és a jó öreg mély-mackóbrummogás-hangú Škoda 706 RTO busz.

Az „Erdőn túli ország” csodái: a segesvári óratorony és egy szépséges Typ 3-as VW 1500. A neves fotós Al. Mendrea képe jól illusztrálja, hogy annak idején a szászok lakta városok utcaképének egyik jellegzetessége a Vaterlandból hazaküldött Volkswagen volt.
Az „Erdőn túli ország” csodái: a segesvári óratorony és egy szépséges Typ 3-as VW 1500. A neves fotós Al. Mendrea képe jól illusztrálja, hogy annak idején a szászok lakta városok utcaképének egyik jellegzetessége a Vaterlandból hazaküldött Volkswagen volt.

Románia a csúcson: elit szálloda, nemzeti autó és beépített csábos hölgyemény!
Románia a csúcson: elit szálloda, nemzeti autó és beépített csábos hölgyemény!

A nagyváradi Szent László híd a hetvenes években. Hétköznapinak tűnő városkép, átlagosnak mondható járműkészlettel: néhány 1100-as Dacia, egy Opel Rekord C Caravan, teherautó, kisbusz, krajovai gyártású villamos, egy oldalkocsis motorkerékpár. A színház előtt viszont ott parkol egy mennyei Ikarus 55-ös busz, a híres „faros”, vagy ahogy kelet-német testvéreink nevezték „Die Zigarre”. Színeiből ítélve magyarországi távolsági járat. Az igazi felfedezés azonban a nagy kék személyautó a kép alján. Típusa Fiat 2800 – annak idején a torinói gyár exkluzív modellje volt, királyok, miniszterek és a pápa használatában. 1938 és 43 között összesen 473 ilyen Fiat készült, és került polgári használatba, közülük, információink szerint egyetlen Romániába, mely, úgy tudjuk, még mindig megvan. A képeslap fotósa, Sorin Dan így egy igazi túlélőművészt örökített meg – véletlenül.
A nagyváradi Szent László híd a hetvenes években. Hétköznapinak tűnő városkép, átlagosnak mondható járműkészlettel: néhány 1100-as Dacia, egy Opel Rekord C Caravan, teherautó, kisbusz, krajovai gyártású villamos, egy oldalkocsis motorkerékpár. A színház előtt viszont ott parkol egy mennyei Ikarus 55-ös busz, a híres „faros”, vagy ahogy kelet-német testvéreink nevezték „Die Zigarre”. Színeiből ítélve magyarországi távolsági járat. Az igazi felfedezés azonban a nagy kék személyautó a kép alján. Típusa Fiat 2800 – annak idején a torinói gyár exkluzív modellje volt, királyok, miniszterek és a pápa használatában. 1938 és 43 között összesen 473 ilyen Fiat készült, és került polgári használatba, közülük, információink szerint egyetlen Romániába, mely, úgy tudjuk, még mindig megvan. A képeslap fotósa, Sorin Dan így egy igazi túlélőművészt örökített meg – véletlenül.

És íme, megérkeztünk! Ezen a kora nyolcvanas évekbeli jászvásári képeslapon már jól látható a Dacia egyeduralma. Huszonkét 1300-as és egy 1100-as társaságában igazi kakukktojás a kis Renault 5 GTL. Na jó, madártanilag nem is annyira.
És íme, megérkeztünk! Ezen a kora nyolcvanas évekbeli jászvásári képeslapon már jól látható a Dacia egyeduralma. Huszonkét 1300-as és egy 1100-as társaságában igazi kakukktojás a kis Renault 5 GTL. Na jó, madártanilag nem is annyira.

Talán minden idők legszebb román autós képeslapja Al. Mendrea mamaiai felvétele. Hűen adja vissza, hogy a román tengerpart már akkor valódi turistaparadicsom volt. Tökéletes autókarnevál mindenki számára, aki unta a Daciákat és nem jutott ki Nyugatra – azaz szinte mindannyiunk számára. Micsoda parádé: BMW 2002 „Neue Klasse”, Ford Taunus P7, Opel Rekord B + C, Simca 1100 + 1300, Škoda 1000 MB, VW Bogár, és ez a szemet gyönyörködtető, nyugat-berlini aranysárga Ford Capri Mk1, melyért tán még fél karunkat is odaadnánk. Persze, csak ha automata váltós.
Talán minden idők legszebb román autós képeslapja Al. Mendrea mamaiai felvétele. Hűen adja vissza, hogy a román tengerpart már akkor valódi turistaparadicsom volt. Tökéletes autókarnevál mindenki számára, aki unta a Daciákat és nem jutott ki Nyugatra – azaz szinte mindannyiunk számára. Micsoda parádé: BMW 2002 „Neue Klasse”, Ford Taunus P7, Opel Rekord B + C, Simca 1100 + 1300, Škoda 1000 MB, VW Bogár, és ez a szemet gyönyörködtető, nyugat-berlini aranysárga Ford Capri Mk1, melyért tán még fél karunkat is odaadnánk. Persze, csak ha automata váltós.

No, de vajon mi is van a nyalóka másik végén? Természetesen a béketábor egyensátras kempingje. Már azok számára, kiknek egyáltalán futotta autóra, sátorra, meg nyalókára. Ők viszont, láthatóan korrektül parkoltak, precízen sátrat bontottak, és civilizáltan összenyaralták magukat, meg egymást. A masszív Škoda-fesztiválon azonban megakad a szemünk egy másvilági járműcsodán: valaki, valahonnan, egy eredeti, második világháborús német Kübelwagennel zúzott le Mangaliára egy kis extra D-vitamin-kúrára. Aber das ist ja unglaublich!
No, de vajon mi is van a nyalóka másik végén? Természetesen a béketábor egyensátras kempingje. Már azok számára, kiknek egyáltalán futotta autóra, sátorra, meg nyalókára. Ők viszont, láthatóan korrektül parkoltak, precízen sátrat bontottak, és civilizáltan összenyaralták magukat, meg egymást. A masszív Škoda-fesztiválon azonban megakad a szemünk egy másvilági járműcsodán: valaki, valahonnan, egy eredeti, második világháborús német Kübelwagennel zúzott le Mangaliára egy kis extra D-vitamin-kúrára. Aber das ist ja unglaublich!

És végül, oly sok küzdelmes év után, nagyot fordult a világ, és szabadon sétálgatunk Nagyszeben óvárosában valamikor a kilencvenes évek végén. Szemmel láthatóan színesedett az autóválaszték. A helyi gyártmányok közül a sokszorosan ráncfelvarrott 1300-as Dacia persze még mindig jelen van, sőt egy Daewoo Cielo is felbukkan, de nyilvánvaló a liberalizált magán-autóimport hatása, melynek első hullámaiban kifejezetten a Németországban kevés pénzért „levetett”, közepesen lelakott autók jöttek be az országba: Ford Fiesta Mk1, Opel Kadett E, Renault 18, VW Golf I + Passat B1.
És végül, oly sok küzdelmes év után, nagyot fordult a világ, és szabadon sétálgatunk Nagyszeben óvárosában valamikor a kilencvenes évek végén. Szemmel láthatóan színesedett az autóválaszték. A helyi gyártmányok közül a sokszorosan ráncfelvarrott 1300-as Dacia persze még mindig jelen van, sőt egy Daewoo Cielo is felbukkan, de nyilvánvaló a liberalizált magán-autóimport hatása, melynek első hullámaiban kifejezetten a Németországban kevés pénzért „levetett”, közepesen lelakott autók jöttek be az országba: Ford Fiesta Mk1, Opel Kadett E, Renault 18, VW Golf I + Passat B1.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kimaradt?