Egy lájk. Egy szívecske. Egy jobbra húzás. Néhány éve még egy mosoly, egy tekintet vagy egy táncfelkérés jelentette az ismerkedés kezdetét, ma viszont sok kapcsolat egy telefon kijelzőjén indul. Könnyebb lett megszólítani a másikat, mégis egyre többen érzik úgy, hogy nehezebb valódi kapcsolatot találni. Erről tartott beszélgetést a VIBE Fesztiválon Mészáros Andrea pszichoterapeuta, aki szerint a társkereső alkalmazások önmagukban nem rosszak. A problémát nem a Tinder vagy az Instagram jelenti, hanem az, hogy közben egyre kevésbé merünk valóban találkozni egymással.

„Mikor volt az, hogy mi nem akartunk kapcsolatot? Hidd el, hogy mindig” – hangsúlyozta Mészáros Andrea. Szerinte ugyanazt keressük, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt: azt az embert, aki minket választ. Csak az ismerkedés formája alakult át. „Most már nem olyan könnyű csak elsétálni az Anna bálba, és akkor valaki kiszemel. Formákat öltött: a like formájában, a bejelölés, a kommentelünk a kép alá...” – fogalmazott. Az online tér egyfajta biztonságot is ad. Egy kedvelés vagy egy üzenet egyértelmű visszajelzés, nem kell azon töprengeni, vajon a másik tényleg érdeklődik-e. Csakhogy ez a biztonság sokszor csak látszólagos. 

A legnagyobb csapda: beleszeretünk a saját elképzelésünkbe

A pszichoterapeuta szerint a mai ismerkedések egyik legnagyobb veszélye nem a ghosting (azaz amikor a másik fél eltűnik, mint valami szellem, és nem ír, nem válaszol többé az üzeneteinkre) vagy a csalódás, hanem az, hogy túl sokáig maradunk az online térben.

„Egész addig, ameddig te kommentelgeted vagy ébren tartod a figyelmemet, elkezdek nagyon sok mindent belelátni, hogy te vajon milyen lehetsz. De én nem tudom, csak elkezdtem belelátni” – mutatott rá. Minél tovább tart a csetelés, annál inkább kialakul egy kép a másikról – csak éppen ez a kép gyakran nem a valóság: „Az az illúzió, amit én teremtek, soha nem fog egyezni a valósággal.”

Ezért tanácsolja, hogy ne hónapokig tartó üzenetváltásokkal próbáljuk felépíteni a kapcsolatot. „Maximum négy chates beszélgetés után, hogyha nincs offline találkozó, akkor kész, azt le kell zárni” – mondta. Ennek pszichológiai oka is van. „Elkezdek kötődni hozzád akkor is, ha valójában nem ismerlek, még akkor is, ha csak rád projektáltam a vágyaimat” – tette hozzá.

A telefon képernyője nem termel oxitocint

A beszélgetés keretében Mészáros Andrea biológiai szempontból is magyarázta, miért nem helyettesítheti a chatelés a személyes találkozást. „Ha chatelünk, akkor az nem fog oxitocint termelni, csak az, hogy ha nagyon hosszan megölelnek. (...) Nagyon-nagyon biztatom az offline térbe való kimenést” – mondta.

Szerinte a valódi kapcsolat nem az üzenetek között születik meg: „A valós világban kikerülhetetlenek az érzések. Ettől szép az offline világ, hogy abban tényleg vannak érzések.” Persze ez egyben azt is jelenti, hogy nemcsak az örömöt, hanem az elutasítást is meg kell tanulni kezelni.

A közösségi médiában ma már szinte minden második bejegyzés arról szól, hogyan ismerjük fel a red flageket (azok a figyelmeztető jelek, amelyek arra utalnak, hogy valami nincs rendben a másik féllel vagy a kapcsolattal). A pszichoterapeuta szerint azonban nem szabad mindent figyelmeztető jelként értelmezni.

Az ismerkedés elején természetesek a kérdések, a kisebb bizonytalanságok. „Második, harmadik randinál kell legyenek kérdéseid. Ha nincsenek, baj” – mondta. Sőt szerinte a kérdések hiánya veszélyesebb, mint maga a bizonytalanság: „Ha nincsenek kérdéseid, alkalmazkodó vagy, és ki fognak használni.”

A legfontosabb a green flag-et (azt jelenti, hogy nyugodtan folytathatjuk az ismerkedést és továbbléphetünk) viszont egyetlen mondatban össze lehet foglalni. „Amit mond, és amit csinál, egyezik.” Ha valaki következetes, betartja, amit ígér, nem tűnik el napokra, és nem kell folyton találgatni, mit gondol, az már félsiker.

A pillangó jó. A szorongás nem.

Sokan azt hiszik, hogy ha izgulnak egy randi előtt, az rossz jel. Mészáros Andrea szerint éppen ellenkezőleg. „A pillangó lehet csak azért is, hogy mit vegyek fel. Az egészséges. A problémát nem az izgalom jelenti, hanem az állandó bizonytalanság” – tette hozzá.

A pillangókat ne keverjük össze az aggodalommal meg a szorongással. Ha valaki rendszeresen lemondja a találkozókat, ellentmond önmagának vagy folyamatosan kétségek között tartja a másikat, akkor érdemes hallgatni a belső érzésekre. Hangsúlyozta: „esszenciális ez a kérdés, hogy biztonságban vagyok-e.” Szerinte nem az a lényeg, hogy valaki tökéletes-e, hanem az, hogy biztonságban érezzük-e magunkat mellette. Ez néha egészen hétköznapi helyzetekben derül ki.

Mi történik, ha azt mondjuk, inkább egy kávézóban találkoznánk először? Elfogadja, vagy megsértődik? Megérti, hogy még nem ismerjük egymást vagy nyomást gyakorol? A pszichoterapeuta szerint ezek sokkal többet árulnak el egy emberről, mint bármilyen profilkép.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor már nincs, mit mérlegelni. „Amikor csak otthon akar veled találkozni, amikor nem akar bemutatni a barátainak, amikor azt érzed, hogy megaláz, amikor azt érzed, hogy szégyell téged, és elengedi a kezedet automatikusan, hogy ha mondjuk szembejön egy ismerőse... akkor nem kell gondolkodni. Akkor tényleg tovább kell állni” – mutatott rá.

A ghosting fáj, de nem rólad szól

Kevés dolog tud annyira megviselni valakit, mint amikor a másik egyszerűen eltűnik. A legtöbben ilyenkor önmagukat kezdik hibáztatni. „Mit csináltam rosszul, hogy eltűntél?” Mészáros Andrea szerint a ghosting nem a másik értékéről mond ítéletet. Sőt azt javasolja, hogy ne veszteségként tekintsünk az ilyen helyzetekre: „Nagyon jó, hogy hamar kiderült. És én ezzel a jövőbeli időmet nyertem meg.”

Van ennek a másik oldala, amikor te nem érzed jól magad ebben az ismerkedési fázisban, és ugyan nem tűnsz el szó nélkül, de jelzed, hogy neked ez nem jó. A Maszol azon kérdésére válaszolva, hogy mit tegyünk, ha ő ennek ellenére online továbbra is folyamatosan nyomul, Mészáros Andrea elmondta, azon túl, hogy ez valamilyen szinten már a zaklatás kategóriájába is beleférhet, határozottan nemet kell mondani egyszer-kétszer, de aztán ki kell maradni belőle és nem kommunikálni, bár ez is nehézséget okozhat.

Nem kell megjavítani senkit

A pszichoterapeuta szerint sokan már az első randik után elkezdik azt keresni, hogyan lehetne jobbá tenni a másikat. Figyelmeztetett: „ha valakit meg akarsz javítani, akkor a múltadban kell megkeresned, hogy honnan jön a megmentő szerep. Ennek semmi köze nincs a randizáshoz.”

A közel egyórás beszélgetés végén Mészáros Andrea nem azt mondta a hallgatóságnak, hogy kerüljék a társkereső alkalmazásokat vagy féljenek az online ismerkedéstől. Inkább arra biztatta őket, hogy merjenek kíváncsiak lenni.

„Rendben van az elején, hogy nem minden egyértelmű. Rendben van, hogy néha bizonytalanok vagyunk. (...) Merjetek kérdezni, merjétek az önvédelmet nem cikinek nézni, mert számítanak a válaszok. Nem kell tudnod, csak kérdezned kell tudnod” – mondta.

Úgy véli, nem az a cél, hogy minden első randiból szerelem legyen. Hanem az, hogy miközben keressük a társunkat, önmagunkat se veszítsük el.