A Megasztár idei évadának egyetlen erdélyi versenyzője, Szabó Kamilla Lilla máris belopta magát a közönség szívébe gyönyörű hangjával és meggyőző kisugárzásával. Tizenharmadikként, a vigaszágról jutott be az élő show-ba, ami számára hatalmas mérföldkő. A kolozsvári lány gyerekként Michael Jacksont és Justin Biebert csodálta, de sokáig nem gondolta, hogy egyszer ő is színpadon áll majd. Ma már tudja, hogy az életben mindennek megvan az ideje – és most jött el az övé. Őszintén mesél arról, hogyan talált rá saját hangjára az önismereten keresztül, hogyan készülnek a produkciók, és milyen Tóth Gabival dolgozni. Kamillával az első élő adás előtt beszélgettünk.

– Mikor kúszott be a zene az életedbe?

– Tizenegy-tizenkét éves koromban, amikor megkaptam a gitáromat. Utána sokkal jobban ráálltam a zenélésre. Michael Jacksont és Justin Biebert nagyon szerettem, mindig néztem a koncertjeiket, az előadásmódjukat.

– Már akkor álmodoztál arról, hogy egyszer te is énekesnő leszel?

– Akkor még nem, csak csodáltam őket, de magamat nem tudtam elképzelni, mert nem volt annyira kiforrva a személyiségem. Vannak olyan fiatalok, akik már nagyon korán, akár tizenévesen is megérnek erre, itt a Megasztárban is van olyan versenyző, aki tizenhét éves, de nem tudom, hogy bírja. Ha arra gondolok, hogy ennyi idősen kellene versenyeznem, biztos, hogy nem bírnám. Nekem kellett ez az idő, hogy kiforrjon az előadói részem, de ez nem gond, mert nem késtem le a vonatot még.

– Mivel foglalkozol, amikor épp nem zenélsz?

– ­Szeretek kimozdulni a természetbe vagy edzek. De egyébként állatorvosi biotechnológia szakon fejeztem be az alapképzést, jelenleg másodéves mesteris hallgató vagyok. Mesteri elsőévében nem volt túl laza az órarend, és a tanárok se föltétlenül, de pont jó időzítés volt ez a verseny, mert másodéven a tanárok is engedékenyebbek. Ahhoz képest, hogy nem is volt tervben a mesteri, most úgy érzem, hogy minden a helyére került. Mert ha kaptam volna munkát korábban, akkor nem jöttem volna el a Megasztárba, mert nem engedte volna a program. Ebben látom, hogy mindenkinek meg van írva az élete, de nem érted egyből, hogy mi miért történik, idő kell ahhoz, hogy a puzzle-darabkák a helyükre kerüljenek.

– Voltál már más magyarországi tehetségkutatóban is, miért döntöttél úgy, hogy a Megasztárt megpróbálod?

– Amikor 2021-ben szerencsét próbáltam a másik tehetségkutatóba, egyértelműen a zene iránti vágy vezetett, ami most is megvan, de akkor még nem voltam tudatos, és ezt utólag értettem meg. Büszke voltam magamra, hogy vettem az akadályokat, de személyiség terén még nem voltam kiforrva. Most már nem kell erőltetnem magamra azt, hogy önmagam legyek előadóként, hanem most már valamilyen vagyok.

És azért adtam be a derekam a Megasztárnak, mert most tényleg úgy éreztem, hogy minden a helyére került. Belegondoltam abba, hogyha dolgoznék, biztosan nem engedhetném meg ezt magamnak, úgyhogy most jött el az én időm! De nemcsak az időzítés volt jó, hanem az is, hogy sok energiát fektettem az önfejlesztésbe.

– Sok ezren követtek a TikTokon a verseny előtt is, mivel folyamatosan töltesz fel cover videókat. Hogyan készül egy-egy ilyen feldolgozás, hogyan formálod „kamillássá”?

– Nehéz erről nyilatkozni, mert csak meghallok egy dalt, elindít bennem egy flow-t és engedem, hogy átjárjon. A Manuel feldolgozásoknál biztos van, aki azt érzi, hogy csak azért tolom őket, mert azt szeretik nagyon az emberek, közben egyszerűen csak az van, hogy annyira jó a szöveg és a zene, hogy valahogy le akarom csupaszítani. A Manuel számok sokszor depressziós hangulatúak, a hangszerelésből viszont nem jön le, akár táncolni is lehet rájuk. Ekkor jövök én, dúdolom a dalokat, veszem a gitárt, akkordokat írok rá és videóra veszem.

@kamillalilla1 Replying to @tamaska_marci DEMO- @manuelsingx ♬ original sound - Kamilla Lilla

A felvevős rész viszont nagyon bonyolult, mert nagyon nagyon ritkán elég, ha háromszor felveszem és már posztolhatom is, de volt olyan, hogy legalább 35-ször fel kellett vennem. Ez persze daltól függ, de néha érzem, hogy ki vagyok facsarva, és akkor se lenne jó, ha századjára venném fel. Ilyenkor várok még egy-két napot, majd megint előveszem, és olyankor általában már jól esik újra énekelni és előadni. És hogy ebben mi a kamillás? Nem ugyanolyan, mint az eredeti, és úgy alakítom át, ahogy nekem jól esik énekelni. Mert ha nekem jó, remélhetőleg annak is jó lesz, aki hallgatja.

És akkor máris visszakerültünk ahhoz a témához, hogy önmagunkkal kell jóban lenni. Persze jól esnek a dicséretek, de te kell elfogadd magad, te kell elsőként megdicsérd magad, és azt mondd, hogy ezt megcsináltam! Nem gőgösség az, ha büszke tudsz lenni magadra.

– Te már bontogatod a szárnyaid saját dalok, dalszövegek írásában is, ugye?

– Igen, már kint van a YouTube-on a Borospohár és a Tölts fel. Mindkét számnak én írtam a zenéjét és a szövegét is, viszont gitárral írtam, így kicsit le vagyok limitálva. Tetszenek, van benne fantázia, de ez még nem elég. Használtam Youtube-os beat-eket, ezeket lehet hallani a végeredményen, de kellene valami pörgős is, amire lehet vibe-olgatni. Ebben egy jó producer tudna nekem segíteni.

– Azt hiszem, hogy a legjobb helyen vagy ahhoz, hogy észrevegyenek a jó producerek. Említetted már Michael Jacksont és Justin Biebert, mint régi nagy kedvenceket, de kiket szeretsz mostanában nagyon az előadók közül, akár nemzetközi, akár magyar?

– Azt hiszem, az nem kérdés, hogy Manuelt nagyon szeretem, rajta kívül Morionest és Nagy Bogit is. Ők vannak nálam a toppon a magyar előadók közül. Ha angolokra gondolok, akkor persze még mindig szeretem Jacksont és Biebert, de már nincs olyan nagy rajongás. Akiket nagyon bírok, az Tate McRae, aki zseniálisan táncol, soha nem tudnám úgy nyomni, mint ő, bár táncolt is sok évig, de ott van Jessie Murph is, akit három éve ismertem meg TikTokról, imádom a füstös hangját. Őket nagyon tudom csodálni, és merítkezni belőlük.

– Milyen volt számodra, amikor kiderült, hogy a vigaszágasok közül te jutottál be az élő show-ba?

– ­Azt hittem, elájulok. Amikor ilyen stresszes helyzet van, »nem kering a vérem«, és rendesen meg kellett néznem, hogy a kezem a helyén van-e még. Mióta megkezdődött a Megasztár, folyamatosan nőtt a követőim száma TikTokon. 16 ezer volt, mielőtt elkezdődött a verseny, jelenleg 31,2 ezer van. Önerőből alapoztam meg a követőbázist, nemcsak a Megasztár miatt robbant ekkorát, hanem dolgoztam már ezért, viszont nagyon jól esett, hogy ennyi ember szereti, amit csinálok és bekövetett. Ez már jó jel volt, de nem akartam elhinni, hogy tényleg esélyes vagyok, hogy ne essek pofára, ha mégsem én jutok be. De amikor kimondták a nevem, sokkolt majd nagyon boldog voltam, beigazolódott a sejtésem.

Én a továbbiakban sem agyalok a kiesésen vagy bennmaradáson, próbálom megélni a jelent. Olyan vagyok, mint egy szivacs, nagyon fogékony vagyok a próbákon, viszont a technikai kifejezésekben nem vagyok annyira otthonos, de igyekszem beépíteni majd a produkcióba. Persze nem szabad rágörcsölni sem a technikai részletekre, mert az nem engedi, hogy teljes mértékben átszellemüljek, úgyhogy ebben meg kell találnom az egyensúlyt.

– Hogyan készültök rá az élő show-ra, hogy néz ki egy átlagos napod?

– Sok a próba, és sokat forgatunk interjúkat a különböző közösségi platformokra és a műsorba is. De én már forgatás közben is arra gondolok, hogy jó lenne már zenélni, mert az tölt fel, az interjúkon meg csak hablatyolni kell, persze csak lazán. És lehet, hogy nem látszik kívülről, de nekem ez a része nehéz, de tudom, hogy egy előadónak ezt is meg kell tanulnia.

– Mi az, amire egyáltalán nem voltál felkészülve a műsor kapcsán?

– Arra, hogy mennyire fárasztó lesz. Éjszaka, amikor már aludnál, valaki éppen akkor próbál, és nem túl vastagok a falak. Én alapjáraton is nagyon rossz alvó vagyok, arra is felkelek éjszaka, ha a macskám nyalogatja magát mellettem. Gondolhatod, hogy az mennyire hangos. Szóval a pihenés része kihívás, emellett pedig nagyon odafigyelek, hogy egyek legalább napi háromszor, még akkor is, ha nem föltétlenül van étvágyam. Legalább lesz energiám. Szóval megterhelő, de lehet tudatosan csinálni.

– Tóth Gabi a mestered. Milyen vele dolgozni?

– Hogy tehetséges, az fix, azon nincs mit vitatni. Nekem a tévén keresztül nagyon asztalra csapósnak tűnt, és tud is az lenni, de van egy ilyen barátnős, cuki oldala. Nagyon odafigyel ránk, mindenkinek személyre szabottan magyaráz. Amikor anno jelentkezett a Megasztárba, előtte ő sem tanult énekelni, úgyhogy most pontosan tudja, mit hogy kell körbeírni a dolgokat úgy, hogy megértsem. Biztat és dicsér is.

– Gondolom írogatnak neked százával az emberek, hogy láttak a tévében és szurkolnak neked. Ez milyen érzés?

– Nagyon feltöltenek. De azon sem lepődöm meg, ha van pár rossz hozzászólás is, mert összességében nézem az egészet. Rengetegen írtak, és sajnos nem volt időm egyenként mindenkinek megköszönni, ezért írtam sztoriba egy nagy köszit mindenkinek. És a negatív kommentekre visszatérve, azt már látom, hogy nagyon sok a frusztrált ember, aki munka után hazamegy, és a Facebook-on írja le a dühét mindenkinek. Volt is konkrét példa erre, ezután döntöttem el, hogy nem olvasok több Facebook-kommentet. Nyilván az építőjellegű kritikát számba veszem, a pozitívból merítkezem, de a sok negatív energiára nincs szükségem.

– Mit tartasz erősségednek ebben a tehetségkutatóban?

–  Önazonos és tudatos vagyok. Tudom, hogy miben vagyok jó, arra összpontosítok.

– Milyen célt tűztél ki magadnak a versennyel?

– Legalább két élő show, tovább most nem gondolkodom egyelőre. Megfordult az is a fejemben, hogy azért nem látom magam győztesként, mert olyan jó és képzett hangok vannak, hogy én elbújhatok mellettük. Közben pedig eszembe jutott, hogy a hang még nem minden, kell mellé a kisugárzás és a személyiség is, mert ezek egy csomagban vannak. Én önmagam leszek, a többi nem rajtam múlik.

– Mit üzensz az erdélyi nézőknek az egyetlen erdélyi versenyzőként?

– Nagyon szépen köszönöm, hogy sokan támogatnak otthonról, ezáltal kerültem oda, ahova mindig is vágytam! Nagyon nem áll a számra, hogy folyton mindenkinek azt mondjam, hogy szavazzatok rám. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy kövessék, és ha szimpatikus vagyok, akkor lélekben (is) erősítsenek, mert arra most nagy szükség van.