A hullámok a Nap forgási irányával ellentétesen terjednek, élettartamuk több hónap. A kutatók szerint a most felfedezett hullámok hasonlítanak azokra, amelyek a Föld légkörében meghatározzák az időjárást.

A Föld északi féltekéjének szinte minden meteorológiai képén láthatók az úgynevezett légköri Rossby-hullámok. Az atmoszférikus Rossby-hullámok a sarkvidék hideg légtömege és a szubtrópusi meleg levegő közötti légtömeg határon kialakuló poláris futóáramlásként figyelhetők meg, jellemzően az északi féltekén, és kissé mérsékeltebben a délin.

A tudósok negyven éve kutatják, hogy léteznek-e ilyen hullámok a Napon: most először sikerült őket egyértelműen azonosítani és leírni. A szoláris Rossby-hullámok közeli rokonai a Föld légkörében és az óceánokban fellépő Rossby-hullámoknak. A szoláris Rossby-hullámok nehezen felismerhetők, ezért a Nap éveken át tartó alapos megfigyelésére volt szükség a felfedezésükhöz.

A NASA Solar Dynamics Observatory műholdjának egyik műszere segítségével gyűjtött adatokat elemezték a szakértők. A felvételek elegendően nagy felbontásúak ahhoz, hogy a Nap látható felszínén, a fotoszférán lévő lencsék mozgását követhessék – mondta el Björn Löptien, német Max Planck Naprendszer-kutató Intézet kutatója.

A csillagászok nagy, örvény formájú hullámokat találtak, amelyek a rotációval ellentétes irányban mozognak. Teljesen váratlan az, hogy ezek a hullámok csak a Nap egyenlítői régiójában találhatók. A hullámminták több hónapon át stabilak maradnak. A szakértőknek először sikerült meghatározni a hullámok frekvenciája és a hullámhossza közötti összefüggést, és így egyértelműen Rossby-hullámokként azonosítani őket.

A szoláris Rossby-hullámok gigantikusak, hullámhosszuk összehasonlítható a Nap sugarával. Ezek a hullámok jelentős alkotórészei a csillag belső dinamikájának, mert a Nap mozgási energiájának közel felét teszik ki.