Féljünk-e az ünnepektől vagy inkább örüljünk nekik? Mit jelenthet ez az öröm? Hogyan ünnepelhetünk méltóan, hogy az valóban a feltöltődésről szóljon? A karácsony körüli stresszről, elvárásokról Pordea Anett pszichológussal, kognitiv- és viselkedésterápiában jártas szakemberrel beszélgettünk.

A stressz és a téli ünnepek kapcsolata ellentmondásosnak tűnik, mivel az ünneplés épp a jó közérzetről, a feltöltődésről kellene hogy szóljon. Mégis, ha körülnézünk, azt látjuk, számos kulturális-társadalmi elvárás nehezedik rá a karácsonyra, a média által sugallt „tökéletes karácsony” illúziójától az egyre drágább ajándékokig. Úgy érezhetjük, ha nem követjük ezt a képet, alulmaradunk, vagy csalódást okozunk szeretteinknek. Hogyan látja ezt?

A látható, megvásárolható dolgok, az ünnepi előkészületekkel együtt fontosak lehetnek, azonban ne tévesszük össze a valódi értelmével. Az ajándékokért folytatott hajsza, költekezés, nem ritka esetben kölcsönök felvétele a tökéletes karácsony megteremtéséhez társadalmi elvárás formájában él, sallangként rakódva ránk, fokozatosan válik belső standarddá, elvárássá. Ne felejtsük el, hogy az emberek többsége nem úgy ünnepel, mint ahogyan azt a reklámokban, plakátokon, bevásárlóközpontok falain vagy kirakatokban láthatjuk. Tudatosítsuk azt, hogy a tökéletesség hajszolása ilyenkor még nagyobb erővel működhet, a másokhoz való viszonyítás pedig egy csapdahelyzet.

Visszatérve a társadalmi elvárásokra, úgy tűnik, ezek amúgy sem támogatnak bennünket a biológiai életritmusunkban. Télen egy kicsit lelassulunk, nagyobb az igényünk a pihenésre, a munkahelyeken viszont év vége felé a legnagyobb a hajtás. Ebből viszont a karácsony nem hogy elvenne, inkább még egy plusz stresszhelyzetet is teremt, ami talán a nőkre még nagyobb nyomással nehezedik.

Ha úgy érezzük, mindenünk megvan ahhoz, hogy ilyenkor is örülhessünk és boldogok legyünk, ez lehet az évkör egyik legszebb időszaka. Azonban ha az önmagunkkal való szembesülés csak hiányosságokat, mulasztásokat és rossz érzéseket eredményez, a mindent elsöprő életigenlés, a hála és szeretet érzésének ragályossága ellentétes hatást vált ki, és a mélypont felé húzhat minket. Ne akarjunk mást érezni, mint amit valójában érzünk. Használjuk inkább arra ezeket a pillanatokat, hogy elfogadással viszonyuljunk jelenlegi lelkiállapotunkhoz vagy szenvedésünkhöz. Ebben is osztozunk más embertársainkkal. Ez sarkalljon arra, hogy tegyünk valamit éppen most a helyzetünk megváltoztatásáért.

Valószínűleg semmi sem változott életünkben az ünnepek előtt vagy épp az alatt. A téli hónapokkal járó ünnepek, főként a karácsony és szilveszter terápiás értékűek, ám gyakran a valódi problémák meglátásának elkerülésére, a másokkal való számunkra előnytelen összehasonlításokra vagy elrugaszkodott fogadalmak kiagyalására használjuk. Egyedüllét, elszigetelődés, elszakítottság érzés, anyagi gondok és a negativitásunk jelentik a legnagyobb stresszeinket.

A kérdéskör azért is lehet fontos, mivel a karácsonyhoz kötődő elvárások, jelentések konfliktusokat szíthatnak, vagy meglevő konfliktusokat mélyíthetnek el. Kezdve attól az inkább fiatal házasoknál jelentkező dilemmától, hogy kinek a szüleinél töltjük a szentestét vagy az ünnepet. Mivel a mellőzött családtag megbántottnak érezheti magát, ez a házasok egymás közti viszonyára is kihathat. Milyen kompromisszumos megoldások létezhetnek ezzel a dilemmával küzdő házasoknak?

Karácsony napja, a család ünnepe a hagyományos magyar életben is. A családi élet dinamikájára a tágabb értelemben vett környezet is alakító hatást gyakorol. Gondolunk itt a hozzátartozók, szülők elvárásaira, sok esetben túlzott érzelmi összefonódottságra. A hibáztatás, vádaskodás vagy szóbeli vagdalózás nem képes pozitív változást előidézni. Fontos lehet felismerni a kritikus személyek, olykor épp a hozzátartozóink hatását, hisz valószínűleg a konfliktusok nem csak karácsony periódusában léteznek, hanem egész évben, mindössze az ünnep segít nekik kicsúcsosodni.

Házastársak közötti nézeteltérések gyakori forrása az igazság keresése, amikor biztosak vagyunk benne, hogy a mi elképzelésünk az elfogadható, vagyis nem vagyunk nyitottak a másik érvelésére. Körmünk szakadtáig ragaszkodunk az igazunkhoz, a másikat egyre durvább eszközök bevetésére kényszerítve.

Ha a hierarchiaharc elharapódzik a felek között, a sértegetések és szemrehányások mérgezik a kapcsolatot. Egy egyenrangú kapcsolatban mindkét fél jól van, amiben a lényeg két személy teljes elkötelezettsége. A lényeg a kölcsönös elkötelezettség, amely olyan értékként van jelen mely a házasság vagy kapcsolat fennmaradását támogatja. A világfelfogásban, az élet főbb kérdéseit mozgató értékekben való hasonlóság biztonságot ad és jobban kivédi a mindennapi stresszeket. Ebben a felállásban döntéseink, viselkedéseink természetes módon a társunk jóllétét is szolgálja.

Mi a helyzet a gyerekek kívánságaival? Tényleg mindenáron meg kell vennünk nekik a kívánt ajándékot, csak azért, mert karácsonyra kérték?

A karácsony közismert jelképe a feldíszített fenyő újabb keletű szokás, melynek eredete német, 1824-es években kezdett megjelenni Magyarországon. Az aranyozott dió, alma, mint termékenységi szimbólumok vagy a házi sütemények, mézeskalács helyét átvették a villanyégők, díszek és ajándékok.

Az ajándékozás szokása még újabb a faállításnál. Többnyire a betlehemezők, köszöntők vagy kántálók kaptak almát, diót, mézeskalácsot, és esetleg a gyerekeket ajándékozták meg, ahol az ajándék maga a fa volt és a rajta csüngő finomságok, amit titokban a Jézuska vagy az angyal hozott. Mára már az ünnepi hangulat fokozására fényekbe és csillogós díszekbe öltöztetik az egész várost, akár már novembertől is.

Gyermekeink számára példa értékű lehet az, ahogyan szülőként berendezzük magunkat az ünnep megélésére. Rítusok és szokások révén adhatunk a legtöbbet a számukra, azáltal, ahogy mi magunk megéljük az ünnep adta lehetőségeket és pillanatokat. Implicit módon arra taníthatjuk ez által gyerekeinket, hogy érdemes a hétköznapi profánból kiemelkedni és a jelen pillanatait nyitottsággal megtapasztalni.

Egyedül, magányosan lehet méltón ünnepelni, vagy csak túlélni lehet az ünnepet?

Ha rítusokat, szokásokat teremtünk és élünk meg abban a közösségben vagy társaságban, amiben osztozhatunk az ünnep szimbolikáján, szinte mindegy kivel és hol vagyunk. A találkozás valamivel, ünnepek alatt gyakran találkozás önmagunkkal. Ha egyedül kell töltenünk és a magányosság lesz úrrá rajtunk, emlékeztessük magunkat, hogy biztosan találhatunk kapcsolódási módot az ünnep valódi tartalmával, szellemével, tettek által is. Mindenki megteremtheti a lehetőséget, hogy akár egy zajos társaságban, akár egyedül, megélje és megossza az ünnep szellemét.   

Az ünnepek eredendő vallási tartalma mára már megkopott, és éles helyzetekben kevesebb ember fordul vigaszért a valláshoz, mint mondjuk szüleink, nagyszüleink idejében. Általánosan, ha csak megküzdési stratégiaként nézzük, mennyiben látja a pszichológiát rokon a vallással? A pszichoterápia felé inkább a vallástalanok fordulnak, vagy a kettő ki is egészítheti egymást?

Az ünnep értelme az ember számára mindig a hétköznapokból való kiszakadást jelentette. Sajnos a mai ember számára kikopni látszik ennek autentikus megélése és jelenéssel való felruházása. Kapcsolódni valami egységet jelentőhöz, az együtthöz, ami túlmutat az emberi létezésen. Az együtt megélt, hétköznapokból kiemelt, kitüntetett idő a család szintjén is és társadalmi vonatkozásban is létfontosságú lenne. Az ünnep olyan alkalom, amikor személyesen kapcsolódhatunk olyan értékekhez, melyek közösségünk szempontjából építőek. Ezek megélése nagyon is személyes, ami olyan élményhez vezet, amiben éppen az egység, védettség és biztonság, az öröm, a hála és a remény összpontosul, mindezek végtére is a szeretetben érvényesülnek. Az ünnep kollektív jelentésén felül, egyéni jelentéseket keressünk.

Kérdezzük meg magunktól, mit is jelent igazán ez számunkra, mit emelhetek át ebből a hétköznapjaimba. Úgy is mondhatnánk, hogy védett állapotba kerülünk ilyenkor, ami ideális lehet arra, hogy az ünnep személyes értelmén keresztül egészséges önreflexiót tartsunk. Történhet ez a vallásosság jegyében, ima, lelki gyakorlat, kontempláció formájában vagy tudatos önvizsgálattal és meditáció által is. Nem annyira az alkalmazott módszer vagy paradigma számít, hanem az értelmet kereső részünk megszólítása. Ha a pszichológiát hívjuk segítségül, nem az önvádhoz, hibáztatáshoz vagy könyörtelen önkritikához kellene eljutnunk, hanem inkább annak elgondolásáig, hogy mi volt eddig és hol vagyok most. Az évköri ünnepek adta lehetőség segítség számunkra a megújuláshoz és lelki töltekezésre, ami a jövőreirányultság érdekében történik.

Rítusainkhoz, az ünnepkör szokásaihoz való visszatalálás segítheti a mai kor emberét újra integrálódni a test-lélek-szellem egységében.

Mennyiben segíthet az Ön által alkalmazott autogén tréning, valamint a relaxációs- és szimbólumterápia az ilyen szezonális stresszes helyzetekben?

Az önmagukra való befele figyelést és együttérzés fontosságát edzi és erősíti, ez pedig az önegyüttérzéssel kezdődik. A relaxáció és szimbólumterápia egy harmonizáló eszköz a kezünkben arra, hogy analógiás megfeleltetéssel lényünk és létünk mélyebb értelméhez kapcsolódjuk.

Röviden mit üzenne az év végét aggodalommal, szorongással váró olvasóknak?

Az elszakítottság érzése az ünnepek alatt saját percepciónk által erősítődik fel, ami igazából magába rejti annak az értékes lehetőségnek a felismerését, hogy vannak kapcsolódási módok másokhoz. A karácsony a fény növekedésének ünnepe, amiből érdemes átültetni a lelki megújulásunkba is. Keressünk valódi értékeket és kezdjük el megélni azokat.

(Címlapofotó: netamin.hu)