Március 11-én Austinban a SXSW tech. (South by Southwest ) – magyarul Dél-délnyugat, a világ egyik legnagyobb zenei és média fesztiválja és konferenciája – fesztiválon külön napot szántak a Gamergate nevű netes gyűlölethullám és az internetes zaklatás témájának.

A gamergate jelentése: a mi nyilvánosságunkban még kevéssé érzékelhető vita és elszabadult véleményháború. A gamerek, azaz játékosok kezdetben a gazdag, fehér, fiatal férfiakból kerültek ki, akik meg tudták venni a drága gépeket és programokat, s ennek következtében a játékipar egy kicsit macsós, antifeminista, elitista közösséggé alakult, és hatalmas piaccá. Némelyek szerint erősen konzervatív, mások szerint liberális beállítottságú a játszók világa.

A gamerek számának növekedésével belső ellentétek alakultak ki – például a nők szexista ábrázolása témakörben –, és a magyar politikai véleménycikkek kommentfolyamát idéző anyázás, gyűlölködés, sértegetés, zaklatás zajlik az amúgy csendes közösségnek számító játékfüggők között.

Egyre agresszívebbek

Joseph Reagle trollszakértő előadásában arról beszélt, hogy a trollok egyre veszélyesebbek, és az elmúlt években sokkal agresszívebbé váltak. Reagle szerint ma már sokkal több lehetőségük van arra, hogy zaklassák az áldozatokat, mivel az életünknek is egyre nagyobb része zajlik online. Ezért ma már a

„ne etesd a trollokat” mondás sem érvényes, mert ezek már nem azok a trollok, akik a 90-es években vertek szét alakuló közösségeket. A legújabb kutatásáról elmondta, hogy ennek eredményei alapján a mai trollokra egyre inkább jellemző, hogy szadista, pszichopata és machiavellista tüneteket mutatnak.

Reagle szerint minél inkább jellemző valakire, hogy szeret kommentelni, annál valószínűbb, hogy egy trollról van szó. Vannak, akik nagyon sokat kommentelnek, és nagyon erős a kapcsolat az ilyen jellegű aktivitás és a trollkodás öröme között.

Végig nem gondolt mondatok

Susan Benesch, a Dangerous Speech Project igazgatója arról beszélt, hogy a netes kommunikációra egyre inkább jellemző a gátlástalanság, mert online sokan anélkül mondanak ki dolgokat, hogy végiggondolnák azok tartalmát.

Van abban valami sajátosan demokratikus diszkrét báj, hogy személyesen írhatok akár a miniszterelnöknek egy bejegyzése alá, vagy a filmsztárnak gratulálok a legújabb főszerephez, illetve odamegyek ezekre a lapokra egy kicsit trágárkodni, amíg ki nem moderálnak. Utóbbit természetesen valami kreatív nicknév fedésében, és közben mesterlövésznek érezhetem magam.

A találkozón megállapították, hogy bár a Gamergate a videojátékokkal játszók köréből szabadult el, ennek a gyűlöletkultúrának általánosabb jelentősége van ma, mikor a gyűlöletbeszéd belépett a politikába is. Megoldandó a kérdés: hogyan lehetnek az emberek online biztonságban, és a közösségi oldalakat működtető cégek hogyan lesznek képesek úgy kezelni a trollokat, hogy közben szólásszabadságot mint demokratikus alapértéket megtartsák?