Húsz esztendeje volt az mp3 keresztelője
Július 14-én lesz húsz éve annak, hogy a világ legismertebb, legelterjedtebb, a zenehallgatási szokásokat is forradalmasító zenei számítástechnikai formátuma megkapta az mp3 nevet.
Az mp3 formátum kidolgozása még az 1980-as években kezdődött a berlini Frauenhofer Intézetben, ahol egy tudóscsoport az Európai Unió által támogatott EUREKA program keretében kísérletezett a zeneszámok minél jobb kódolásával. A munkát támogatta a filmipar képviselői által létrehozott MPEG (Motion Picture Expert Group) is, amely a minél hatékonyabb, a CD-lemezek lejátszása során alkalmazható videó- és audiótömörítés létrehozását tűzte ki célul. A kutatásban oroszlánrészt vállaló, frissen diplomázott Karlheinz Brandenburg Suzanne Vega Tom's Diner című dalát választotta tesztelésre, ennek újra- és újrakódolása közben finomított a módszeren.
A kódoló és dekódoló eljárások, a zenelejátszók megjelenésével az mp3 fájlok robbanásszerűen kezdtek terjedni. A kis mérethez ugyanis viszonylag jó hangminőség társult, a standard 128 bitrátás tömörítés mellett tíz hagyományos CD tartalmát lehetett felírni egyetlen lemezre.
Az mp3 veszteséges tömörítési formátum, azaz az eredeti fájl már nem állítható belőle helyre, de a tömörítés során meg lehet adni, hogy milyen minőséget szeretnénk. A nagyobb bitráta jobb minőséget eredményez, de persze a fájl mérete is nagyobb lesz. Az mp3 fájlok meta adatokat is tartalmazhatnak, mint a szám címe, műfaja, az előadó neve, a kiadás éve és így tovább, ezeket az információkat a legtöbb lejátszó program meg tudja jeleníteni.
Az mp3-nak azóta számtalan vetélytársa támadt, mint a teljesen szabad és legalább ilyen jó minőséget produkáló ogg, a Microsoft által preferált wma, az Apple által használt aac és az audiofilok által kedvelt, veszteségmentes flac. A merevlemezek és memóriakártyák kapacitásának növekedésével, a szélessávú internet mindennapossá válásával az mp3-at egykor népszerűvé tevő kisebb méret egyre kevésbé szempont, és sokan bírálják úgymond nem kielégítő minősége miatt, de a formátum egyeduralma egyelőre megdönthetetlennek látszik.