Sokan már most könnyeznek, sóhajtoznak vágyakozva, hogy vajon mi lesz a zenés nyári nagyfesztiválokkal, elengedhetjük-e már hajunk és vajon szabadok leszünk-e már akkor, vagy még mindig egy kicsit rabok? Sugár Dávidot, a bilete.ro jegyértékesítő regionális igazgatóját kérdeztük a jelenlegi kilátásokról.

Mondjuk, lehet, hogy nem te vagy a legjobb példa az otthon ülésre, a szótárban a fogalom alatt tutira nem a fotód látható. Arra azonban jó példa lehetsz, ahogy járványidőben dübörög a gazdaság. Milyen időhorizonttal dolgoztok az eseményszervezés és promo terén, amikor ennyire bizonytalan minden?

Istenigazából mi is le vagyunk állva. Most épp az a dolgunk, hogy a partnereinket segítsük abban, hogy átvészeljék ezt az egészet: feldolgozzuk a visszaváltási kéréseket, hozzáfogunk visszaadni a pénzeket, ahol eseményeket kell újraütemezni, ott újraütemezzük… Szóval, ilyen adminisztratív dolgokkal foglalkozunk, de szigorúan csak otthonról, tehát az irodáink gyakorlatilag átköltöztek mindenféle online platformokra, ahol együtt tudunk dolgozni. Úgyhogy egyelőre dübörög a munka, aztán lássuk, hogy mi lesz a továbbiakban. Mi is várjuk a kormány intézkedéseit...

Ha nem vagyok túl indiszkrét, mikorra ütemeztek át az eseményeket? Ebből megállapíthatjuk, hogy mennyire vagytok optimisták…

Hát ez attól függ… A jegyértékesítési munkakörben általában olyan bizalmas információkkal is dolgozunk, amelyeket nem nagyon lehet vagy szabad kiadni. Tehát, itt a döntés az eseményszervezőtől függ, mi csupán végrehajtjuk a kérését, hiszen mi csupán interface vagyunk a vásárló és a rendezvényszervező között, ezért mi úgy cselekszünk, ahogy a szervező diktálja.

Az átütemezés azonban nagyjából attól függ, hogy sikerült-e neki új dátumot egyeztetni azzal a helyszínnel, ahová az eseményét szervezte, mert akkor nyilván nekünk is egyszerűbb a dolgunk: azt tudjuk mondani az embereknek, az érdeklődőknek, hogy márpedig ekkor és ekkor megtartják majd a rendezvényt. Gondolom, hogy ennek most pszichés hozadékai is vannak, mert az átütemezésben az az üzenet is benne foglaltatik, hogy egyszer csak vége szakad ennek az egész elszigeteltségnek, és vissza fogunk állni a normál kerékvágásba..

Erről az ügyfélszolgálatos kollégák tudnának bővebben mesélni, én sajnos nem látok rá. Amit az én munkaköröm megenged, azt megteszem, ez pedig az, hogy a lehető legtöbb információt begyűjtsem a lehető legrövidebb időn belül arról, hogy ennek vagy annak a rendezvényszervezőnek mik a szándékai.

Van két kutyátok, ha jól tudom… Ők töltik ki az otthonülős időtöket…

Egy kutyánk van, aki március 1-jén szült kilenc kiskutyát…

Hát ők bizonyára nem kapják el ezt a vírust. De kit féltesz a jobban ebben az időszakban? Másképp is kérdezhetném: olvastál-e elegendő hírt és felvilágosító anyagot ahhoz, hogy alaposan és jól dokumentáltan elkezdj aggódni?

Én nem vagyok mérvadó példa a pánikhangulat lemérésében. Jól tájékozott embernek tartom magam és sajtóban is dolgoztam, többek között, úgyhogy elég egyszerűen különbséget tudok tenni hír és álhír között.

Persze, olvastam én is mindenfélét… Magamat leszámítva pedig a legjobban az ügyfeleimet féltem. Nyilván, mindenki saját magát félti a legjobban, de én őket is féltem, mert nélkülük az én munkám sem ér semmit.

Ezt olyan értelemben is mondod, hogy tartasz a gazdasági recessziótól, vagy még túl korai erről beszélni?

Erre most azért nem tudok pontos választ adni, mert nem tudom például azt, hogy a kormány hogyan szándékszik majd segíteni az iparágunkat, meg úgy egyáltalán a gazdaságot. Mert ugye röpködnek mindenféle tájékoztatások arról, hogy elhalasztották az ÁFA-befizetést, meg hogy az adók befizetését március 25-éről április 25-ére halasztották… Csakhogy ez nem oldja meg a problémát, az az egy hónapnyi tolódás nem elég ahhoz, hogy a szórakoztatóipar ebből a helyzetből kilábaljon.

Néhány késő tavaszi, de nyári fesztivál is halasztott már, persze, ennek egyik oka lehet a félelem, másrész lehet, hogy nem adtak el annyi jegyet, hogy megérje nekik, eddig, s most már nem is fognak. Ha nagyon apokaliptikus akarok lenni: még az is lehet, hogy teljesen megváltozik az világrendünk és VR-megoldásokkal fogunk együtt bulizni, mindenki a saját kis kuckójában lesz „együtt” a külvilággal egy amolyan virtuális valóságban.

Erre szoktál gondolni sötétebb pillanataidban vagy inkább szórakoztat eza gondolat?

Hát én egyelőre nem nagyon gondolok semmire, mert ezekben az időkben jobb nem gondolkodni. Ezt most nem is struccpolitikának nevezném, de nálam nagyon jól működik az, hogy „lássuk, mit hoz a mai nap”..

Itt most senki ne tud előretervezni. Aki meg tud, az legalább olyan információk birtokában van, mint a hálózatkutató Barabási Albert-László.