A szellemi kiégés, a stressz jelen van a hétköznapokban, az élet természetes velejárója. Jelentkezhet enyhébb vagy súlyosabb formában, és így vagy úgy, de érdemes foglalkozni vele, megtanulni kezelni és levezetni. Mint azt tudjuk, a szellemi és lelki folyamatok hatással vannak az ember fizikai hogyanlétére, éppen ezért fontos ezeknek a folyamatoknak a megfelelő és helyes kezelése, ugyanis a sok aggódás, a szorongás testi tüneteket is kiválthat. A témában Forró-Erős Gyöngyvér csíkszeredai pszichológust, mentálhigiénés szakembert kérdeztük.

A kiégés – szaknyelven a burnout-szindróma – igazából egy tünetegyüttes: hosszantartó érzelmi megterhelés nyomán jelentkező állapot, amely emocionális és fizikai tünetekkel egyaránt jelentkezik, tudtuk meg.

Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus szerint a burnout egy „krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. 

Főleg a segítő szakembereket, az embertársaikkal foglalkozókat (pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat, szociális munkásokat, papokat, pszichológusokat stb.) érinti ez a mára már társadalmi betegséggé nőtt szindróma. A segítő szakemberek kiégése mellett azonban jól ismert jelenség az is, hogy vállalati vezetőket, menedzsereket érint, ebből kifolyólag nem lehetséges az elszenvedők kategorizálása, ugyanis a kiégés vonatkozhat bárkire, aki hosszú ideig tartó érzelmi megterhelésnek, stressznek van kitéve.

Forró-Erős Gyöngyvér elmondta, a kiégés nem egyik napról a másikra következik be, így tehát hosszantartó folyamatként határozhatjuk meg. Maga a kiégést okozó stressz, az érzelmi megterhelés is hosszú ideig lappang bennünk, évekig, akár évtizedekig nyomaszt, míg végül előidézi a tüneteket, és az első tünetektől a teljes kiégésig tartó út is időigényes. A legnagyobb gond az, hogy az érintettek legtöbb esetben a fellépő tüneteket vagy nem veszik észre, vagy nem veszik komolyan, s ha mégis, akkor nem reagálnak ezekre megfelelően.

A kiégés melegágya: a nem hozzánk illő munkahely

A bizonytalan munkahely és a velejáró bizonytalan feladatkörök negatívan befolyásolják az ember testi-lelki fejlődését, ugyanis „a nem tudom, hogy ma mi a dolgom” állapot, vagy a „fogalmam sincs, holnap milyen más feladatot osztanak rám” félelemérzet a kiégés melegágyának nevezhető.

Mindemellett kockázati tényezőként említhetjük azt is, ha a munkahelyünkön nem egyezünk jól a főnökünkkel, folyamatosan elégedetlenek vagyunk a kollégáinkkal és a ránk osztott feladatokkal, vagy azt, hogy nem tudunk másokkal együttműködni, csapatban dolgozni. A negatív munkahelyi tapasztalatok között említhető a túlórázás is, amely ha gyakori, lemeríti a munkavállalót, hosszú távon pedig kiégést idéz elő. De a munka iránti motiváció eltűnése és az önértékelés csökkenése is befolyásoló tényező, részletezte a szakember.

Kiemelte, a felsorolt munkahelyi tényezők között előfordulnak olyanok is, amelyek nem állnak vagy buknak a személyen, „nyilvánvaló tehát, hogy a munkahelyi mentálhigiénében, ily módon az alkalmazottak kiégésének megelőzésében a munkáltatóknak is van szerepük” – emelte ki a pszichológus, majd hozzátette, a kiégés megelőzésének titka elsősorban a biztos alapokon nyugszik. Ha figyelünk önmagunkra, lelkünk apró jeleire és nem hanyagoljuk el a pihenést, a feltöltődést a szürkének tűnő hétköznapokban sem, akkor alacsony a valószínűsége annak, hogy esetünkben is kialakul ez a betegség.

Lelki akkumulátor-gyengülés: a kiégés három szakasza

Az első az idealizmus szakasza: ekkor az érintett személy semmi problémát nem észlel magán, lelkesen, sokszor túlzottan is nagy lelkesedéssel adja bele magát a munkájába, idealizálja azt, és túl nagy álmokat, irreális célokat állít maga elé. Az illető teljes erőbedobással dolgozik, s ha még dicséretben, elismerésben is részesül mindezért – ami nem ritka –, ez a nagyfokú lelkesedés akár tovább is fokozódhat. Ebben a szakaszban az érintett személy kreatív, hatékony munkát végez, szociálisan érzékeny.

Ezt az idealizált állapotot a stagnálás szakasza követi, amikor a teljesítmény már nem emelkedik, a kliensekkel, ügyfelekkel, páciensekkel vagy éppen diákokkal való kapcsolat pedig fokozatosan elszegényedik.

A stagnálás után hamar jelentkezik a frusztrációs szakasz, amikor a tökéletességre való törekvésből könnyen cselekvés- és bizonyítási kényszer alakulhat ki. Ez voltaképpen a kiégés melegágyának tekinthető, mondta el a pszichológus. Ekkor az érintett személy napjait leginkább a munka tölti ki, privát szférája beszűkül, magánéleti teendőit hanyagolja. Ezt gyakran ő maga is érzi, de emiatt keletkező aggodalmát igyekszik eltitkolni, leplezni. Ilyenkor már a társas kapcsolatai is ritkulnak, a meglévők felszínessé válnak, és paradox módon a munkahelyi teljesítménye is romlik. Végül az érintett személy a lehetőségeihez mérten kerülni kezdi a környezetével való kapcsolatot, a munkatársaival szemben elutasítóvá válik.

Forró-Erős Gyöngyvér pszichológus elmondta, leggyakrabban azért kerülnek a kiégésben szenvedők pszichiáterhez, mert hiányzik a tüneteiket magyarázó, háttérben lapuló testi betegség, így a szellemi problémák orvoslására csakis szakemberek állíthatják be a gyógyszeres kezelést. Vannak, akik nem szorulnak gyógyszeres kezelésre, hanem pszichoterápiás módszerekkel igyekeznek talpra állni. A pszichológus mégis úgy látja, a két módszernél sokkal fontosabb a megelőzés. 

A mai társadalomban azonban legtöbben beleesnek a túlhajszoltság és elégedetlenség csapdájába, ezek által pedig egyenesen a bornout-szindróma karmai közé sodródnak. Lássuk miből is áll ez a küzdelem: adott egy fiktív kórtörténet, a képzeletbeli érintett személy, egy 45 éves ápolónő keresi fel az orvosát, és arra panaszkodik, hogy körülbelül egy éve erős fejfájásai vannak, és ezekre egyre több és egyre erősebb fájdalomcsillapítót írnak elő az orvosai. Minden reggel fáradtan kel, úgy érzi, alig tud bemenni a munkahelyére. Úgy másfél éve kedvetlenebbnek érzi magát, mint amilyen régebben volt. Elmondja magáról, hogy egyedül neveli a gyermekét, a munkahelyén több irányból is erőteljes nyomás nehezedik rá, és gyakran azt érzi, hogy ő ezt már tovább nem bírja. Mindenféle kivizsgálást elvégeznek rajta, ám ezek semmiféle testi betegséget nem igazolnak.

„Kisebb-nagyobb eltérésekkel, de körülbelül így néz ki egy kiégéssel küszködő személy kórtörténete. Ilyenkor szoktak a betegek eljutni pszichiáterhez vagy klinikai pszichológushoz, aki diagnosztizálni tudja a burnout-szindrómát” – tette hozzá Forró-Erős.

A megelőzés a legcélravezetőbb: hogyan tehetsz a kiégés ellen?

Fontos, hogy figyeljünk arra, hogy jól funkcionáló, „egészséges” emberekkel barátkozzunk, valamint tartsunk fenn jó kapcsolatot olyan kollégákkal is, akik elkötelezettek a munkájuk iránt, mert általuk a saját hivatástudatunk is erősödik. Ha tudjuk magunkról, hogy érzelmileg megterhelő, stresszes munkánk van, saját, jól megfontolt érdekünkben sajátítsunk el valamilyen stresszcsökkentő, önsegítő technikát, mert az autogén tréning nagy segítség tud lenni a stresszkezelésben.

Mindemellett tanácsos elsajátítani az önértékelés technikáját, ugyanis szükséges időről időre felülvizsgálni önmagunkat, a szerepeinket, az elvárásainkat, a meggyőződéseinket. A terapeuta szerint kulcsfontosságú a szabadidőnk megtartása, megszervezése oly módon, hogy annak eltöltése építő és feltöltő hatással legyen szervezetünkre.