Sikeresen mozgósított, még sincs irigylésre méltó helyzetben az RMDSZ
Noha az RMDSZ egyértelmű álláspontot követett, és kimagaslóan mozgósított az új elnök mellett, ebből adódóan pedig valószínűleg jó alkupozíciói lesznek bármilyen típusú kormányalakítás esetében, a Szövetség még sincs irigylésre méltó helyzetben: olyan kormányba kell belépnie, amely nagyon rövid idő alatt népszerűtlen intézkedések sorozatára kényszerül – véli Horváth István szociológus. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója szerint biztosnak tűnik, hogy az RMDSZ kevésbé tudja majd érvényesíteni a beruházásoknak a magyar lakta térségekbe történő becsatornázására épülő kormányzási logikát, amit eredményesen képviselt az utóbbi években.
Noha győzelmi beszédében Nicuşor Dan meghirdetett egy reformprogramot, a vasárnapi választást valójában a félelem döntötte el – véli Horváth István szociológus. „Van egy közhelyszerű politológiai kijelentés, mely szerint a félelem és a remény mozgósít. Május 18-án nem egy program vagy egy karizmatikus jelölt vitt el kétmillióval több szavazót az urnákhoz – a két héttel korábbi első fordulóhoz képest –, hanem az alapvető félelem egy politikai kalandortól” – mutatott rá a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója a Maszolnak adott interjúban. Kifejtette: óriási félelem alakult ki azokban a rétegekben, amelyek nem feltétlenül figyelnek oda a politikai fejleményekre, politikailag semlegesek, a demokráciát magától értetődőnek tartják, és most megrettentek annak a perspektívájától, hogy „egy Simion-féle alak pozícióba juthat”.
Ennek ellenére Horváth István érvényesnek tartja azt az értékelést, hogy a vasárnapi szavazással Románia igent mondott Európára, hiszen Dan ellenjelöltje megcsillantotta, ha a Roexitet nem is, de egy hibrid rezsim kialakulásának a lehetőségét, és George Simion győzelme esetén borítékolhatóan megfogalmazódtak volna geopolitikai hangsúlyeltolódások. „Tehát ezt a történetet pozitívan is meg lehet fogalmazni, de szerintem a primer érzelmem a rettenet volt” – mondta a szociológus professzor.
A második fordulóban lényegesen erőteljesebb volt a mozgósítás urbánus környezetben: a városokban 1,6 millióval többen adták le a voksukat, mint két héttel korábban, míg a vidéki településeken mindössze félmillióval többen járultak az urnákhoz. Horváth István úgy látja, hogy egyszerűen kimerült a potenciálja azoknak a hálózatoknak, amelyek mozgósítani tudnak a vidéki Romániában, és amelyek tavaly novemberben jelentős mértékben meghatározták Călin Georgescu első fordulós győzelmét. „Másfelől az is lehet, hogy demográfiai szempontból már nem volt, amit mozgósítani. Ne felejtjük el, hogy az olaszországi diaszpórában statisztikai többségben vannak a moldvai falusi térségből kitelepedett románok” – fűzte hozzá.
Nicuşor Dan a legjobb eredményeket a magyarok által lakott térségekben érte el annak ellenére, hogy – mint azt Horváth István hangsúlyozta – korábban a legtöbb magyar nem ismerte Bukarest főpolgármesterét. Az ő elgondolásukba egyértelműen George Simion ellentétpárjaként került be a független, Európa-párti jelölt – emelte ki. Ezért fogadták erős ellenérzések Orbán Viktor vitatott tihanyi nyilatkozatát. Kiderült, hogy a „szuverenista internacionálé” jegyében megfogalmazott érdekek ütköznek a „helyi tapasztalatokkal”. Horváth István emlékeztetett: az itteni magyarok számára Simion elsősorban nem szuverenista politikus, hanem olyan politikus, aki „nyugodtan és merészen használja” a politikai erőszakot bármilyen típusú céljainak az elérésében. A professzor szerint újfent kiderült, hogy az erdélyi magyarságot nem lehet egyik vagy másik irányba „terelni”. Az affér ellenére nem valószínűsíti, hogy alapvetően megváltozik Orbán Viktor és az erdélyi magyarság viszonya; nem hiszi, hogy a jövő évi választásokon „jelentős változás lesz a leadott levélszavazatok számában és tartalmában”.
A kérdésre, hogy milyen elnöknek ígérkezik Nicuşor Dan, Horváth a független jelölt győzelmi beszédéből két elemet emelt ki, amelyek megjelentek korábbi nyilatkozataiban is: az egyik az igazságügy és ezen belül a korrupcióellenes harc, a másik egy neoliberális elkötelezettség a vállalkozói szféra iránt. „Nem tudom pontosan, hogy ezekből mennyit gondol nagyon komolyan, és mennyire lesz lehetősége. Amit tudok viszont, hogy ez az ember egy konok politikus” – mutatott rá hozzátéve, reméli, hogy az igazságügy esetében bekövetkező hangsúlyváltás „nem fogja visszahozni a Rezist mozgalom minden vonatkozását”.
A professzor szerint Dan tartani fogja Románia jelenlegi külpolitikai irányvonalát, úgy, hogy nagy valószínűséggel többet fog kommunikálni elődéjénél. „Ez mindenképpen felüdülés lesz Klaus Iohannis tíz éve után. A politizálási stílusa valószínűsíthetően erőteljes lesz azokban a témákban, amelyeket felvállal, de teljesen más, mint a Traian Băsescué, akire a nyers hatalomgyakorlás volt jellemző. Én úgy érzem, hogy van benne politikai jóérzés, azaz elismeri azt, hogy a demokrácia feltételezi bizonyos procedúrák be- és fenntartását” – mondta.
Nicuşor Dan azt nyilatkozta a kampányban, hogy szeretné, ha a választások után megalakuló kormánynak tagja lenne a korábbi koalíció három pártja mellett a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is. Horváth István szerint a legnagyobb kérdőjel a folytatást illetően a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek elnök-kormányfője az első fordulós kudarc után lemondott.
„A PSD-ben most vita folyik arról, hogy kitegye-e magát a párt a kormányzásnak, miközben ellenzékben eléggé kényelmes helyzetben volna. Ha a kormányzásnak kiteszi magát mégis, akkor meg hogyan tudja felvállalni, hogy másodhegedűs szerepbe került” – vázolta a dilemmákat a szociológus. Rámutatott: a szociáldemokraták nagyon nagy problémája az, hogy nem engedhetnek meg maguknak nagyon sok népszerűtlen döntést. De mivel nélküle csak kisebbségi kormány alakítható a jelenlegi parlamenti felállásban, a PSD választhatja azt is, hogy „kint is van, bent is van”, tartozik is felelősséggel meg nem is.
A szakértő szerint az ország számára ez volna a legrosszabb forgatókönyv, mivel gyakorlatilag „egy krízisben levő politikai pártnak a hisztériáit kell majd kezelni” a parlamenten belül, ami nagyon nagy problémákat jelenthet, amikor egy csomó népszerűtlen intézkedés meghozatala előtt állunk, a költségvetés nagyon-nagyon rossz helyzetben van, a gazdasági mozgástér jelentősen korlátozott, és előfordulhat, hogy mégis növelni kell az áfát. Horváth István úgy vélte: a miniszterelnöki székben Ilie Bolojannal elvileg jól működő párost alkotna az új államfő, de a PSD válságából adódó bizonytalanság miatt erősen kérdéses, hogy mekkora lesz a politikai mozgásterük.
Az RMDSZ a politikai irányváltás kapcsán határozottan lépett fel, egyértelmű álláspontot követett, és ebből adódóan valószínűleg jó alkupozíciói lesznek bármilyen típusú kormányalakítás esetében, viszont Horváth István szerint a Szövetség nagyon rossz helyzetben van. „Az, hogy nem ment tönkre a politikai-alkotmányos rendszer, nem történt meg a Rossz, nagyon rövid időn belül már nem lesz felhozható politikai teljesítményként – habár szerintem összességében nézve az. Az RMDSZ-nek olyan kormányba kell belépnie, amely nagyon rövid idő alatt népszerűtlen intézkedések sorozatára kényszerül” – mondta. Ráadásul ez egy olyan időszak után következik, amikor az RMDSZ politikailag felfelé ívelt, a parlamenti vagy akár az EP-választásokon is jól tudott mozgósítani.
Az új helyzetben biztosnak tűnik, hogy az RMDSZ kevésbé tudja majd érvényesíteni azt a fajta kormányzási logikát, amit eredményesen képviselt az utóbbi években. Eszerint a kisebbségi társadalomépítésben erős politikai célkitűzésként fogalmazódik meg a beruházások becsatornázása a magyar lakta térségekbe, más szóval a kisebbségi jogok mellett a helyi közösségek megerősítése gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseken, valamint a kormányzati pozíciók révén elérhető egyéb tényezőkön keresztül. „Miközben az RMDSZ ezt valószínűleg nem tudja hozni, kérdés, hogy milyen fajta következményekkel jár az, hogy nem feltétlenül népszerű intézkedésekben kell részt vállalnia” – jegyezte meg a szociológus emlékeztetve, hogy az ilyen gazdaságpolitikai döntések nem mindig csapódtak le negatívan a választásokon, legalábbis nem olyan mértékben, mint „ahogyan retorikailag el tudtuk volna képzelni”.
CSAK SAJÁT