A bukaresti ítélőtábla elnöke, Liana Arsenie hétfő este határozottan visszautasította a Recorder oknyomozó portál állításait, amelyek szerint a bíróság vezetése a bírói tanácsok összetételének rendszeres módosításával befolyásolta a korrupciós ügyekben hozott döntéseket.

Az adatok nem támasztják alá azt, hogy visszaélések történnek az igazságszolgáltatásban, a Recorder dokumentumfilmjében bemutatott jelenség hátterében a parlament és az ügyészség mulasztásai állnak, idézi a bírónő közleményét az Agerpres hírügynökség.

Arsenie hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a bukaresti ítélőtábla elé került korrupciós ügyek túlnyomó többsége – több mint 86 százaléka – már elévült a bíróságra érkezéskor, a fennmaradó esetekben az elévülési idő hamarosan lejárt volna. Ilyen körülmények között a bírói tanácsok összetétele nem befolyásolhatta az ítéleteket, mivel a törvény automatikusan az eljárás megszüntetését írta elő – érvelt a bírónő.

Az ítélőtábla elnöke elismerte, hogy három ügyben a büntethetőség formálisan már a bírósági eljárás során elévült, ugyanakkor rámutatott: ezekben az esetekben az elévülési idő néhány napon vagy hónapon belül lejárt volna, így a bíróságnak nem volt reális mozgástere az ügyek érdemi elbírálására. Szerinte az ilyen rövid időtartamok nem teszik lehetővé sem a szándékos időhúzást, sem az intézményi mulasztást.

Kapcsolódó

Recorder-leleplezés: az igazságügyi miniszter szerint elfogadhatatlan bárkit meghurcolni azért, mert rámutat a rendszer hibáira

Radu Marinescu igazságügyi miniszter kijelentette, támogatja a Recorder dokumentumfilmjében felvetett összes kérdés tisztázását.

igazságszolgáltatás korrupció Recorder igazságügyi miniszter bírák

Arsenie külön kitért az úgynevezett Hidroelectrica-ügyre is, amelyben Elena Udrea volt miniszter és Dan Andronic újságíró ellen szüntették meg az eljárást. Felidézte, hogy az ügy már öt hónappal az ítélőtáblához érkezése után elévült, a bűncselekmények pedig még 2011-ben történtek, így az eljárás megszüntetése jogi kényszer volt.

Arsenie szerint mindezekért a parlament és az ügyészségek a felelősek. Állítása szerint az elévülések fő oka az volt, hogy a jogalkotók évekig elmulasztották az alkotmánybíróság döntéseihez igazítani a büntető törvénykönyv egyik kulcsfontosságú rendelkezését, miközben az ügyészségi nyomozások indokolatlanul hosszúra nyúltak, és a vádemelések gyakran túl későn történtek meg. Ezek a problémák – hangsúlyozta – már a bírósági szakasz előtt kialakultak, és az ítélőtábla nem tudta őket utólag orvosolni.