„Olyan változások zajlanak a világban, Romániában, a régióban, Európában, amelyek átrendezik mindazt, amit eddig megszoktunk. Nyilván, ezeket a változásokat mi nem tudjuk jelentősen befolyásolni, de fel kell készülnünk az átrendeződés időszakára” – mondta a Maszolnak Kelemen Hunor a megszoításokról és deficitcsökkentő intézkedésekről. Az RMDSZ pénteken tartja 17. kongresszusát a Kolozs megyei Zsukiménesben.  

– Nem tisztújító kongresszusról lévén szó, mi az, amiért érdemes figyelni egy ilyen összejövetelre? Úgy is fogalmazhatnék, hogy mire jó ez a pénteki tanácskozás? 

– Ilyenkor egy vita után el szoktunk fogadni egy dokumentumot, amely a következő két évnek, a következő kongresszusig tartó időszaknak megadja az általános politikai irányát, milyen feladatokat tűzünk ki magunk elé. Harmincöt éves volt idén az RMDSZ, ez nagyjából egy nemzedéknyi idő. Ilyenkor számot is lehet vetni azzal, hogy mit végeztünk el eddig mi erdélyi magyar közösségként, amelynek kezében az RMDSZ csak egy eszköz. S hogyan tekintünk előre a következő évekre. Ez most egy korszakhatár. Nem azért, mert harmincöt évesek vagyunk, hanem azért, mert olyan változások zajlanak éppen a világban, nálunk Romániában, a régióban, Európában, amelyek átrendezik mindazt, amit eddig megszoktunk. Nyilván, ezeket a változásokat mi nem tudjuk jelentősen befolyásolni, de fel kell készülnünk az átrendeződés időszakára. Ez a tétje a mostani kongresszusnak. A szokásos forgatókönyvet követjük: lesz egy politikai vita, bemutatunk egy dokumentumot, amelyről szavazunk majd. Ez a következő időszak feladatait is tartalmazza. 

– Az utóbbi egy esztendőben brutális fordulatokat hozott a belpolitika. Minden volt, csak kiszámíthatóság és stabilitás nem. Hol tart most a romániai demokrácia? 

– Jelenleg Romániában nincs instabilitás. Vannak koalíciós viták, de nem borul fel a rend, s előrehozott választások sem lesznek. A következő egy-másfél év nagyon nehéz lesz, mert a költségvetési hiányt muszáj csökkenteni, ehhez viszont olyan reformokra is szükség van, amelyekre hosszú évekkel ezelőtt kellett volna sort keríteni Romániában. Az adóemelés nem reform, a költségek megvágás sem az. Ahhoz, hogy a költségvetés hosszú távon is rendben legyen, szükség van néhány fontos reform végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy a központi és a helyi kormányzatot a polgárok szolgálatába kell állítani, az intézményeket hatékonnyá kell tenni. A polgárnak azt is éreznie kell, hogy egy igazságos kormányzásról van szó, mértékletesen és egyensúlyban osztja el a teherviselést a különböző társadalmi csoportok között. A gazdaságot is élénkíteni kell. Románia jelen pillanatban egy olyan hajóra hasonlít, amelyik kapott egy jó nagy léket, a víz beáradását már megállítottuk, talán apró szivárgások még vannak, de messze vagyunk attól, hogy a hajó ismét egyensúlyba kerüljön. A hajótest még tele van vízzel.          

– Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, a kisebb-nagyobb politikai drámák mellett az erdélyi magyar közösség számára a néhány hónappal ezelőtt történt parajdi bányakatasztrófa jelentett egy olyan traumát, amelynek valós súlyát tán még ma sem fogjuk fel. Egy székely közösség került rendkívül nehéz helyzetbe. Kié a felelősség? Van-e kiút a térségben élők számára?

– A helyi közösségnek mindenképpen van kiút. Nyilván nem egyik napról a másikra alakul ez ki, hiszen felborult egy olyan gazdasági rend, amely a sóbányára, a gyógyturizmusra épült, túl azon, hogy ott sókitermelés is folyt. Most fel kell építeni valamit a semmiből, s a helyi közösséget is ehhez kell igazítani. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a kitermelés újraindulhat-e. A bánya üregei jelenleg tele vannak vízzel. Nincs hova kipumpálni a vizet, hiszen azzal a Korond-patakát, s a Küküllőt fertőznénk tovább. Nincs tehát egyelőre válasz arra, hogy mikor kezdődhetne el újra a kitermelés. Olyan turisztikai szolgáltatásokra kell építeni a jövőt, amelyek a parajdi emberek megélhetését biztosítják. Nemcsak Parajdról, hanem az egész Sóvidékről van szó. A parajdi katasztrófa a szovátai turizmust is érintette. Amikor Parajdról beszélünk, akkor Székelyudvarhelytől Szovátáig egy turisztikai régióról van szó. Ehhez az egységes desztinációhoz kell hozzáadni azokat a hiányzó elemeket, amelyek a bányakatasztrófa következtében megszüntek. A turisztikai területen sokan gondolkodnak stratégiákon. Amikor megszületik az elképzelés, akkor a politikának hozzá kell adnia a támogatást. Sokan a politikusoktól várják, hogy kitalálják a térség stratégiáját, de ők inkább segítséget tudnak adni, hiszen nem mindenhatók, ráadásul nem is biztos, hogy értenek hozzá. Ami a felelősségre vonás kérdését illeti. A vízügy igazgatóját leváltották, az országos sótársaságnál pedig, remélem, hogy már csak napok kérdése. A két vállalat részéről történtek mulasztások az évek során, elsősorban a viták következtében. A sóvállalat Parajdon sokkal kevesebbet fektetett be, mint amennyi nyereséget onnan kivett. Már ez is egy komoly mulasztás, hiszen a vagyon biztonságát is veszélyeztette.                       

– Lesznek-e lényegi változások az RMDSZ eddigi terveit, célkitűzéseit illetően a kongresszus után?  

– Előre nem szeretnék semmit mondani. Egyetlen dokumentumot fogadunk el, mert a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a stratégiai irányadás a fontos. Ha részletesen kitérnénk minden gazdasági, társadalmi területre, akkor az már egy új programot jelentene. Az RMDSZ programja adott, az tartalmazza a szülőföldön való boldogulás vízóját, azon nem kívánunk módosítani. Amit most elfogadunk, az egy olyan általános iránymutatás lesz, amely megmutatja a szövetségnek a következő két évre azt az utat, amelyen haladnia kell a közösségépítés terén. Közösség nélkül nincs jövő, közösség nélkül nem lehet sikeres politikát folytatni.      

– Olykor az RMDSZ politikusai is azért bírálják Románia vezetőit, mert hiányzik az országról alkotott jövőképük. Az RMDSZ elnökeként milyen jövőképet vázol fel az erdélyi magyar közösség számára?  

– Amikor azt mondom, hogy szülőföldön való boldogulás, akkor három elemről beszélünk. Az egyik az identitás megőrzése, ez az alap. Intézményrendszerünk fenntartása, megerősítése e téren rendkívül fontos. Az új elvárásokra, a fiatal nemzedék elvárásainak megértésére is hangsúlyt kell fektetni, teret kell adni a fiatalok elvárásainak, hogy megmaradjanak a szülőföldön. Aztán van egy gazdasági vetület. Ma Erdélyben megerősödőben van egy olyan vállakozói réteg, amelynek tagjai jelentős képviselői a romániai gazdasági életnek. Őket kell segítenünk. A kis- és középvállalkozások jelentik a munkahelyeket. A politikának országos szinten kiszámítható vállalkozói környezetet kell biztosítania. Ma erről nem beszélhetünk, a fiskális politika egyik napról a másikra változik. Segíteni kell az erdélyi magyar gazdasági szereplőket abban, hogy hálózatba szerveződjenek. Ez utóbbi azért fontos, mertn a világ ma már hálózatokon keresztül működik, így növelni tudják a hatékonyságukat. A harmadik elem a családtámogatás. A demográfiai mutatók nem túl jók, bár kétségtelenül voltak rosszabbak is. Lassul a fogyás, de nem állt meg. Olyan családpolitikát kell a megszorítások és a költségvetési hiány mellett is előkészíteni, fenntartani és bővíteni, amely a gyermekvállalást, a családalapítást ösztönzi. A fiatalok nélkül nincs jövője a politikának. Hosszú távon arra kell készülni, hogy olyan családpolitikát kényszerítsünk ki a kormányzatból, az önkormányzatokból, amely segíti a családalapítást és a gyermekvállalást. Azt az önálló, erdélyi magyar társadalmat kell elképzelnünk, amely a saját erőforrásaiból tud jövőt építeni, ez a mi javaslatunk. A globális fejleményeket nem tudjuk irányítani, de azt tudjuk, hogy a periférián vagyunk, s ez nem fog változni, mert a földrajz az földrjaz. Ugyanakkor az, hogy a periféria melyik oldalához tartozunk, meghatározza egy közösség építkezését. Mi azt mondjuk továbbra is, hogy ahhoz az európai, nyugati, kereszténységhez, civilizációhoz kell tartozni, amely ugyan sok sebből vérzik, de az alternatívája nem látszik. A mi szerény eszközeinkkel azon kell dolgoznunk, hogy ezeket a sebeket sikerüljön begyógyítani.