A gazdátlan kutyák problémája továbbra is komoly társadalmi feszültségeket kelt Romániában. Az állatvédelem és a közterületi biztonság szempontjai gyakran ütköznek, miközben a menhelyek működésével kapcsolatban egyre több visszásság lát napvilágot.

Az utóbbi évek botrányai azt mutatják: a rendszer számos ponton  sérülékeny. Forró Béla, a kézdivásárhelyi kutya- és cica-menhely vezetője a Maszol megkeresésére leszögezte, nem a tüneteket, a probléma gyökerét kellene orvosolni, megelőzni, hogy gazdátlan ebek kerüljenek az utcára.

Üzlet lett a kutyák eutanáziája?

Több menhelyet „a borzalmak telepeként” emlegetnek. Mint megírtuk, 2026 februárjában egy Vrancea megyei menhelyen tartott házkutatás során kiderült, hogy több kutyát megkínoztak, bántalmaztak és elpusztítottak. Az intézmény vezetőjét és alkalmazottait hatósági felügyelet alá helyezték.

Nem elszigetelt esetről van szó: korábban Dolj megyében egy illegális telepen mintegy 200 kutyát találtak összezsúfolva, hidegben, élelem nélkül, elhullott állatokkal egy helyen.

Mindeközben előfordult, hogy önkormányzatok akár 500 ezer eurót is kifizettek olyan menhelyek működtetésére, amelyek nem feleltek meg az előírásoknak.

Kapcsolódó

Több tucat kutyát bántalmaztak és megöltek egy menhelyen

Péntek reggel házkutatásokat tartottak egy kutyamenhelyen és több magánlakásban, miután kiderült, hogy több tucat kutyát  bántalmaztak és megöltek. Az ügyben a menhely tulajdonosa és három alkalmazottja érintett.

állatkínzás menhely kutya házkutatás rendőrség

Az oknyomozó portál, a Snoop.ro vizsgálata szerint a kóbor kutyák eutanáziája az elmúlt években kiterjedt és jövedelmező üzletté vált. A riport szerint három év alatt több mint 33 ezer kutyát altattak el legalább négy magánmenhelyen, amelyek ezért milliós nagyságrendű összegeket kaptak önkormányzatoktól. A suraiai (Vrancea megye) menhelyen készült felvételeken egészséges kutyák eutanáziája látható – nem megfelelő érzéstelenítéssel, fizikai bántalmazás közepette. A beszámoló szerint a befogott kutyák több mint 80 százalékát elaltatták, miközben csupán 4 százalékuk került örökbefogadásra.

Az újságírók szerint a finanszírozási rendszer torzulásokat hoz létre: a szolgáltatás kifizetése a „kezelt” állatok számához kötődik, miközben az életben tartásuk költségesebb, mint az elpusztításuk.

A jelenlegi jogszabályi háttér – egy 2013-as tragikus kimenetelű kutyatámadás után elfogadott rendelkezés – lehetővé teszi egészséges kutyák eutanáziáját is, ha 14 munkanapon belül nem találnak gazdára. Civil szervezetek szerint ez a szabályozás az „utolsó megoldásból” rutinszerű eszközt csinált.

Az önkormányzat szempontja: Ne legyenek kóbor kutyák közterületen

A kérdés az önkormányzatokat is nehéz helyzetbe hozza. Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere  a Facebook oldalán leszögezte: az önkormányzat törvényes keretek között jár el.

„Szerződést kötöttünk egy jogilag teljesen rendben lévő céggel, amelynek az volt a feladata, hogy megoldja a kóbor kutyák problémáját. Tavaly ősszel 37 ebet szállítottak el a község területéről. A szolgáltatás díját kifizettük a szerződés alapján” – szögezte le a bejegyzésben.

Hozzátette: időközben rendőrségi eljárás indult a céggel szemben, de hangsúlyozta, az önkormányzat nem nyomozó hatóság. „Az önkormányzat nem bűnüldöző szerv. Nem kötelességünk követni, hogy a szerződött cég mit tett az elszállított kutyákkal.”
A polgármester arra is emlékeztetett, hogy korábban a Kovászna megyei állatjóléti rendőrség 15 ezer lejes bírságot szabott ki az önkormányzatra, amiért nem volt szerződésük kutyabegyűjtő központtal.

„Kiírtuk a közbeszerzést, eleget tettünk a törvényi előírásoknak – és most mi vagyunk a hibásak? Ha nem szerződünk, megbírságolnak. Ha szerződünk, és gond van a céggel, akkor «gyilkos gazember» a polgármester?” – tette fel a kérdést.

Egy szerződés nem a legjobb megoldás

Forró Béla, a kézdivásárhelyi kutya- és cicamenhely vezetője szerint a rendszer alapjaiban hibás. Úgy látja, az önkormányzatok sokszor abban a hitben élnek, hogy egy szerződéssel megoldják a problémát.

„Kiírnak egy közbeszerzést, jelentkezik egy szolgáltató, megkötik a szerződést – de nem tudják ellenőrizni, milyen körülmények között tartják az elszállított kutyákat. A szolgáltató elviszi az állatokat, és 14 munkanap után – ami valójában 20-21 nap – jegyzőkönyvet állít ki az eutanáziáról. Ezt az önkormányzat vezetőjének vagy megbízottjának alá kell írnia. A menhely nem dönthet a kutya életéről, ezt a döntést az önkormányzat hozza meg” – magyarázta. Hozzátette, a menhely működtetői csak arról dönthetnek, hogy a kutyát örökbe adják.

Elismerte, egy vidéki önkormányzatnak nincsenek lehetőségei arra, hogy kutya-menhelyet tartson fenn, működtessen, de összefogással, öt-hat település közösen már meg tudná ezt oldani. Ennek az lenne az előnye, hogy a közelben van a szolgáltató, azonnal tud intézkedni, ha gond van, kóbor kutya jelenik meg az utcákon, és a működése is átlátható, ellenőrizhető.

Forró Béla ugyanakkor arra is rámutatott, nehéz egy menhelyet működtetni, elhivatott alkalmazottakat alig találnak. Példaként említette, hogy korábban két állást hirdetett meg, sokan jelentkeztek, de amikor megtudták, mi a feladat, visszakoztak. Az önkormányzattal szerződésben álló cég alkalmazottjának rugalmas a munkaprogramja, járőrözni kell, ha szól a telefon, indulni, és nem lehet előre megbecsülni a feladat nehézségét: előfordul, hogy negyed óra alatt megoldódik a probléma, de az is, hogy órákat kell eltölteni terepen.

Nem a jelenséget kezeljük, csak a tünetet

Forró Béla ugyanakkor rámutatott a probléma gyökere mélyebb. „Nem a jelenséget próbálják felszámolni, hanem a felszínt kezelik: hogy eltűntessék a kutyákat az utcáról. De amíg a mentalitás nem változik, nem lesz megoldás. Arra kellene törekedni, hogy ne is kerüljenek kutyák az utcára” – szögezte le. 

A szakember rámutatott: a törvény szerint folyamatos szolgálatot kellene biztosítani, a gyakorlatban viszont sok településen évente csak egy-két alkalommal jelenik meg a begyűjtő cég. „Elmennek, és egy óra múlva már ott lehet egy újabb kutya az utcán.”

A megoldást szerinte nem a tömeges eutanázia jelenti, hanem a megelőzés.

„Tizenhárom éve kötelező a kutyák chipezése, oltása és ivartalanítása. Mégis rengeteg a felelőtlen gazda. Ha befognak egy kutyát, értesítik a tulajdonost, hogy vigye haza és ivartalanítsa – sokan nem is mennek érte. Ilyenkor jön a bírság, de az utcán kóborló kutyáért mindössze ötven lej a büntetés. Ez nem visszatartó erő" –  részletezte a kézdivásárhelyi menhely működtetője. 

Forró Béla szerint a kulcs a következetes ellenőrzés és a szankcionálás. „A zsebükön keresztül lehet jobb belátásra bírni a gazdákat. Chipezni, oltani, ivartalanítani kell az állatokat. Ne a betegség tüneteit kezeljük, hanem az okát.”

Példaként említette, hogy Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön évekig működtek ingyenes ivartalanítási programok, mégis sok gazda nem élt a lehetőséggel. „Hiányzik a józan ész. Amíg folyamatosan sok kutya kerülaz utcára, nehéz jó megoldást találni” – szögezte le Forró Béla.