Lukács József helytörténész-író román nyelvű helytörténeti munkájából inspirálódva egy sportrendezvénnyel elevenítené fel Dónát legendáját a kolozsvári Runsilvania Egyesület. A „Szaladj Dónáttal" elnevezésű maratoni futamot május 25-én, a kolozsvári Hója erdőben és a Néprajzi Múzeum skanzenében tartják

Hagyományteremtő és értékmegőrző kalandfutam

A városnapok programjába is felvett eseményre legkevesebb 300 résztvevőt várnak. Adrian Simion egyesületi elnök a maszol.ro-nak elmondta, a Runsilvania nem csupán fizikai erőnlétről és sportról szól, hanem hagyományőrzésről, értékfeltárásról és az értékek ápolásáról. Ezért választották a Dónát mondát keretnek egy olyan tartalomhoz, amelyben már bizonyított az egyesület, ugyanis tavaly hegyi maratoni futamot szerveztek a havasrekettyei vízesésnél, amit idén is megrendeznek, augusztusban.

„Én bukaresti vagyok, és nagyon meglepődtem, hogy a kolozsváriak közül annyira kevesen ismerik ezt a gyönyörű mondát, a Dónátét. Itt az ideje, hogy előhívjuk ezeket a szép történeteket a feledésből, és olyan keretet teremtsünk a népszerűsítésükre, amiben az emberek jól érzik magukat és aktívan részt vesznek" – fogalmazott Simion.

A „Szaladj Dónáttal" futam útvonala erdei ösvényeken halad, bizonyos szakaszon áthalad a Törökvágás mellett található falumúzeumon is, és a szervezők szeretnék, ha valamilyen szinten maga a Dónát szobor is részévé válna az eseménynek, ám erre még nem találtak megoldást. A megjelölt szakaszon akadályokat helyeznek el, amelyek egyfelől megfelelnek a nemzetközi akadályfutásokban használatos akadályok előírásainak, másfelől pedig kicsit ódonabbá, rusztikusabbá teszik a traszét, hogy jobban illeszkedjen a legenda adta környezetbe.

Az egyesület vezetője szerint hagyományteremtő esemény lesz a május 25-ei futam, hiszen 2015-ben, amikor Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa lesz, ennek egy sokkal teljesebb változatára készülnek már most. A Dónát-futamra nemcsak a városból, de már Bukarestből, Brassóból, sőt külföldről is jelentkeztek.

Célba ért a szerző szándéka

„Hirtelen, mikor hallottam, hogy Dónát-futam, el nem tudtam képzelni, mit akarhatnak a szervezők: felkapják a központból Dónát szobrát és elszaladnak vele?" – jelentette ki derűsen Lukács József a maszol.ro-nak, amikor a kezdeményezésről kérdeztük. A helytörténész hozzátette, rendkívül örül annak, hogy célba ért a szándéka, amivel a román nyelvű helytörténeti kötetet megírta.

Kolozsvárról szóló helytörténeti munkájának a szerző a „Povestea oraşului-comoară" (A kincses város története) címet adta. Tájékoztatása szerint a kötet megjelenése után a polgármesteri hivatal elkezdte használni a „kincses város kifejezést" a hivatalos közleményeiben is. „Tulajdonképpen ez volt a szándékom, hogy vésődjön bele a román köztudatba, hogy milyen értékek léteznek ebben a városban" – fogalmazott. Mint mondta, korábban legfennebb a Bánffy palota nevét lehetett hallani a román polgártársak szájából, ma már a Tauffer ház is egy brand, egy elnevezés, ami a város lakóinak a szókincsében jelentéssel bír.

Dónát legendája. A szőlők tetejében, odafenn a Hója-erdő alatt, áll egy időviselt kőember. Réges-régen pásztorember volt ez a Dónát, ott legeltette juhait az erdő szélén. Egy éjszaka a holdvilágnál észreveszi, hogy a törökök vágják át a hegyet, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, s ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva fut be a városba. Bezörget a Monostor-kapun, s rohan egyenest a városházára. Csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgát. Holtan összerogyott. De a katonaságot hamar összetrombitálták, s elkergették az ellenséget. Azután pedig háládatosságból kifaragtatták a Dónát képét, s feltették a hegytetőre, az erdő aljába. Még a kőember is minden éjszaka leszáll, s körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban? Azután korsóját a Szamosból megmeríti, s úgy tér vissza. Az átvágott hegyet pedig ma is Törökvágásnak híjják. (Versényi György feljegyzése, XIX. századból)

Lukács József elmondta: felismerte azt, hogy a román ajkú lakosság és átutazó közönség számára semmiféle hiteles és olvasmányos kiadvány nem létezik, amely helyes adatokat tartalmazzon a város kincseiről és legendáiról. Ezért döntött úgy, hogy írásait csak román nyelven teszi közzé. A 2005-ben megjelent Povestea oraşului-comoară már nem kapható, viszont egy bővített kiadás ötlete már megérett, igény van rá. A szerző szerint szüksége van a város valamennyi lakójának arra, hogy ezeket a helytörténeti adatokat és legendákat ismerje, nem csupán a magyar lakosságnak. Ez a figyelemfelkeltés a törődés első lépcsője, hogy a hely szelleme továbbéljen – jelentette ki.

Lukács továbbra is románul írja helytörténeti köteteit, most egy gasztronómiai kiadványon dolgozik, amelyben a XVI.-XVII. század helyi gasztronómiai szokásait és specifikumait dolgozza fel, legmesszebbmenőkig kitérve a korhű részletekre is.