Kádár Hunor büntetőjogász: Nyugaton elfogadott mechanizmusokat is vitat az ügyészség

Orvosolták a nagy részét azoknak a problémáknak, amelyek fennálltak a tervezet megjelenése idején, és amelyeket annak idején összefoglalt az Ügyészek Országos Szövetsége – értékelte a büntetőeljárási törvénykönyv múlt szerdán elfogadott módosításait Kádár Hunor büntetőjogász, a Sapientia EMTE adjunktusa a Bukaresti Rádióban sugárzott interjúban.

A nyilvánosságban is az egyik legsúlyosabb problémaként tálalt módosítás a vádlott vagy terhelt jelenlétére vonatkozott a nyomozási cselekményeken. „Konkrét esetre hivatkoztak a médiában, és felvetődött, hogy mi történik abban az esetben, ha a sértett vagy a tanú konfrontálódni lesz kénytelen a vádlottal. A nyomozóhatóságok főként azt kifogásolták, hogy ez negatív hatással lehet a sértettre és a tanúra, és feltételezték, hogy éppen ez a módosítás célja. Én már akkor jeleztem, hogy ez a probléma nem merül fel, mert a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvénykönyv tartalmaz olyan sértett- és tanúvédelmi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik ennek a közvetlen konfrontációnak az elkerülését. Az elfogadott verzióba be is került, hogy ebben az esetben alkalmazhatók a sértett- és tanúvédelmi előírások a büntető eljárási törvénykönyvből” – mondta a szakember.

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) viszont kitart amellett, hogy a sértetteknek szembesülniük kell a vádlottal, aki a jelenlétével megfélemlítheti őket tanúvallomás közben. „Erre csak azt tudom mondani, hogy ez a nyomozóhatóság álláspontja, amelyet én személy szerint nem tartok pártatlannak. Tény az, hogy van megfelelő rendelkezés a jogszabályban” – hangsúlyozta a szakember, aki 2016-ban védte a romániai és a magyarországi tanú- és sértettvédelemről írt doktori disszertációját.

Kádár Hunor szerint megalapozatlan az a kritika is, hogy a terhelt jelenléti joga gyakorlatilag „mindenféle bizalmas jelleget nélkülöző, nyilvános tevékenységgé” változtatja a nyomozást. A jogász szerint ez (is) féligazság, hiszen az eljárási törvény bizonyos kivételekről is rendelkezik, amikor a terheltet vagy ügyvédjét nem szabad értesíteni a küszöbön álló, titkos nyomozási cselekményről. Ebbe a körbe tartozik egyebek közt a házkutatás és a telefonok lehallgatása, amelyek esetében a terhelt tájékoztatása hiábavalóvá tenné a nyomozási cselekményt.

Kádár Hunor szerint vitatható az a kitétel, amely szerint le kell zárni a nyomozást, amennyiben egy éven belül nem indítanak eljárást személy ellen. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem maga az eljárás kifogásolható, hanem az egy éves határidő. Emlékeztetett továbbá, hogy az ügyészség rendszeresen visszaél a hatályos törvénykönyv előírásaival. Az „in rem”, vagyis a bűncselekménnyel kapcsolatban indított eljárás – amikor gyanúsított nincs bevonva – a gyakorlatban évekig elhúzódik. A jogász szerint ez azért probléma, mert amíg a későbbi gyanúsított tanúként vesz részt a nyomozásban, nem érvényesítheti egyetlen eljárási jogát sem. „Az egy év vitatható, de nagyon helyes, hogy megszabtak egy határt. Valamilyen megoldást találni kellett, mert ahogyan ez jelenleg szabályozva van, nem helyénvaló, és nem is felel meg egy tisztességes eljárás követelményeinek” – mutatott rá Kádár Hunor hozzátéve, hogy „Nyugaton megszokott dolog”, hogy a nyomozásban határidők vannak.

Az egyetemi oktató szerint a parlament korrigálta azt a javaslatot is, amely szerint nem használhatók fel bizonyítékként a térfigyelő kamerák felvételei – ami a legnagyobb visszhangot váltotta ki a romániai nyilvánosságban, tavaly év végén. A jogász akkor is hangsúlyozta, hogy annyira tág a tárgyi bizonyítási eszközök meghatározása, hogy a térfigyelő kamerák felvételei – gyakorlatilag az a CD vagy pendrive, amelyre a felvételt rögzítették – tárgyi bizonyítási eszköznek minősülhet. Most úgy látja, hogy vélhetően a nyilvános bírálatok hatására a törvényhozók expressis verbis előírták a módosított változatban, hogy a térfigyelő kamerák felvételei és más, közterületen készült hang- és képfelvételek felhasználhatók bizonyítékként akkor is, ha azokat nem a peres felek valamelyike készítette.

Ugyanakkor Kádár Hunor meglátása szerint nélkülözi a jogi ésszerűséget a DNA által hangoztatott – és a legfőbb ügyészség által is terjesztett – forgatókönyv, miszerint az előbbi módosítás azért volna káros, mert „ha valaki lefilmez egy nemi erőszakcselekményt vagy azt, hogy egy személy vesztegetést fogad el, a filmet nem lehet felhasználni bizonyítékként, mert nem peres fél készítette”. Nehezen elképzelhető, hogy valaki egy nemi erőszakcselekmény közben, tárgyilagos szemlélőként követi az eseményeket és filmez, de ha ilyen előfordul, a jogász szerint nem lesz szükség semmiféle felvételre. „Az illető tanú lenne. Nem készít felvételt, hanem elmondja a bíróságon, hogy mi hogyan történt. Bizonyítási szempontból ugyanolyan jelentősége lenne” – magyarázta.

Kádár Hunor szintén a közvéleményben megfogalmazott kritikákra adott reakcióként értékelte, hogy módosult a hatóságok kommunikációjára vonatkozó rendelkezés, amelynek eredeti formáját – amely tiltott mindenfajta információközlést a büntetőügyekről – maga is elfogadhatatlannak tartotta.

A szakember nem tartja jónak ugyanakkor azt a módosítást, amely szerint a házkutatási engedélyben fel kell tüntetni a keresett tárgyak listáját. „Ezt korábban is kifogásoltam, most is fenntartom, hogy amikor a bíró elrendeli a házkutatást, nem lehet tudni, hogy mit találhatnak ott” – mondta. Ugyanakkor helyénvalónak nevezte, hogy a telefonlehallgatások felhasználását korlátozták arra az ügyre, amelyben a lehallgatási engedélyt kibocsátották. „A bíró, aki elrendeli a lehallgatást, a végzést egy bizonyos ügyre bocsátja ki” – hangsúlyozta Kádár Hunor.

Kapcsolódók

Kimaradt?