A kóbor kutyák elszaporodása visszatérő gondot okoz a legtöbb romániai városban. A kisebb közösségekben hangsúlyosabban lép fel a probléma, hiszen az emberek közvetlenebb kapcsolatban állnak egymással, és könnyebben megosztják nézeteiket. Így van ez a Hargita megyei Szentegyházán is, ahol az aktuális tavaszi párzási időszakban több különböző nézetet valló csoport feszül egymásnak: állatvédők, a saját biztonságukat féltők, és valahol a kettő között a helyi önkormányzat, amelynek feladata, hogy mindkét tábor kedvére tegyen.

Egy állatszerető szentegyházi olvasónk kereste meg portálunkat, aki levelében aggodalmát fejezte ki a szentegyházi kóbor kutyák ügyében. Tudomása szerint a befogásukkal megbízott városházi alkalmazottak kínozzák a gazdátlan ebeket, és néhánnyal, jellemzően a leggyengébbekkel, kegyetlenül végeznek, mindezt Sándor Lajos alpolgármester tudtával és beleegyezésével.

Ezt írja olvasónk többek között a levelében: „Most mivel tüzelési időszak van, a kutyák csoportokban járnak, amitől az emberek félnek, így mindenki fel van háborodva miattuk. (..) Jelen pillanatban kb. 10 kutya eltűnt, a legártalmatlanabbak, és elméletileg menhelyre lettek szállítva, amit el is hinne az ember, ha nem ismerné a szentegyházi tanácsosokat. 3 szemtanú látta, amint két férfi „parancsot teljesítve” láncokkal agyonverik a kutyákat. (…) Szóval a tanács minden évben fizet valakiknek, hogy egy pár kutyát meggyilkoljon csak azért, hogy az embereket elhallgattassák. Mint tudjuk, ez illegális és akár börtön is járhat érte.

Próbáltak emberek feljelentést tenni a tettesek és tanácstagok ellen, de a rendőrség azt mondta, csak a szemtanúk tehetnek feljelentést, másképp nem tehetnek semmit (pedig tudják az igazságot, mert évek óta ez folyik). Sajnos mivel kicsi a város, ezért a szemtanúk nem akarnak feljelentést tenni, mert mindenki nekik fog esni, így nem tudjuk mi, az állatvédők, mi tévők legyünk. (…) Elméletileg ahol agyonverték a kutyákat, sok vér van, de a hó betakarta, így amíg el nem olvad, semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs.”

Más embernek ismerik az alpolgármestert

Megkerestünk – egymástól függetlenül – néhány szentegyházi személyt, akiket arról kérdeztünk, hogy hallottak-e a kutyák kínzásáról. Az egyik névtelenül, nekünk névtelenül nyilatkozó meglepődött az alpolgármesterre vonatkozó vádakon. Mint mondta, Sándor Lajos állatszerető ember hírében áll a városban, és nem hiszi el róla, hogy parancsot ad ki a kutyák kínzására és agyonverésére. „Konkrétan tudom, hogy az alpolgármester saját udvarára fogadott be kóbor kutyákat és hetekig etette őket. Az egyik legnagyobb állatvédő, akit ismerek, nem tudnám róla elképzelni, hogy kínoztatná az állatokat” – mondta portálunknak.

Egy másik helybéli – szintén állatszerető ember – azt mondta, ő nem hallott kínzásokról, azonban tudja, hogy a tömbházakban és környéken élők gyakran az elkerített szemeteskukákhoz zárják be az éppen ott kotorászó kutyákat, majd értesítik a befogásukkal megbízott személyt, aki kimegy a helyszínre és begyűjti őket. „Az igaz, hogy most tavasszal elég sok kutya kóborolt az utcán, aztán egyik napról a másikra gyanúsan gyorsan eltűntek. Nem tudom, hogy mi lett velük, de arról nem hallottam, hogy agyonverik őket” – jegyezte meg a második megszólalónk.

Sándor Lajos a táborok között egyensúlyozik

Megkerestük az ügyben Sándor Lajost, és felsoroltuk neki azokat az aggodalmakat, amelyeket olvasónk levelében megfogalmazott, illetve számon kértük tőle a kínzásokra vonatkozó vádakat. Az alpolgármester szerint ez a téma azért kényes, mert két táborra oszlanak az emberek: az egyik tagjai a falkába verődött kutyáktól félnek, a másik tábor pedig azért aggódik, hogy mi lesz az állatokkal.

„A vádak eljutottak hozzám, és az alkalmazottaknak egyébként korábban is hangsúlyoztam többször is, hogy az ő felelősségük, ha hülyeséget csinálnak. Nem hiszem, hogy ezzel foglalkoznának. A mai világban mindenkinek okostelefonja van, bárki bármit le tud fotózni, filmezni, és egy percen belül a Facebookon van. Biztos, hogy mindenki kétszer meggondolja, hogy mit csinál” – fejtette ki az alpolgármester.

Mint mondta, a törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy állatmenhelyet létesítsenek, viszont az előírásoknak megfelelő menhelyet létrehozni nem kevés pénzbe kerülne, ebből kifolyólag Szentegyházának nincs működő menhelye. Próbálnak Székelyudvarhellyel együttműködési szerződést kötni, ahol hamarosan korszerűbb kutyamenhelyet hoznak létre, amelyet követően rendszeresen szállítanák oda a kutyákat Szentegyházáról. 

Hozzátette, hogy ideális esetben minden állattartónak chippel kellene ellátnia a kutyáját, illetve ivartalanítania kellene, hacsak nem tenyésztési céllal tartja. Persze nem biztos, hogy anyagilag meg tudják engedni maguknak. Egyébként a városnak is lehetősége lenne erre költségvetési összeget elkülöníteni, és nemcsak a kóbor ebek ivartalanítására, hanem azokéra is, amelyeknek van gazdájuk.  

Kátyúzás vagy chip a kóbor kutyáknak?

„Ha a nagyságrendeket nézzük, akkor jelentős költségvetési tételről beszélünk. Amikor a településvezetőnek arról kell döntenie, hogy a kórháznak segít, napközit épít, vagy egy utcaszakaszt felújít, akkor minden ezer lej számít. És nem olcsó ez a tevékenység. A kutya chippel történő ellátása körülbelül 50 lejbe kerül, míg az ivartalanítás 100-150 lejbe. Ha csak 100 lejt veszünk kutyánként, és Szentegyházán hivatalosan 550 ebet chippel ellátott tartunk számon, az 55 ezer lejébe kerülne a városnak. Ha ekkora összeget fordítanánk erre, akkor lesz, aki azt mondja, hogy mi az, hogy ivartalanításra elköltöttél 55 ezer lejt, de az utcámban gödrök vannak” – fogalmazott az alpolgármester.  

Van azonban egy egyesület, amely ebben érdekelt. A gyergyószentmiklósi állatmenhely már többször elhívta őket, és előnyös áron szerveztek ivartalanítási akciókat. Szentegyházán is próbálnak ebbe az irányba indulni.  

„Sokan azt mondják, hogy a kóbor kutyák maguk közt szaporodnak, ez igaz is, de én úgy gondolom, hogy a probléma gyökere nem ott kezdődik. Hiszen be lehetne gyűjteni az összes kóbor ebet, és akkor elvileg megoldódna a probléma, mint ahogy időről időre meg is tesszük. De ahogy látjuk a megye nagyobb városaiban is, hiába vannak állatmenhelyek, úgyis lesznek kóbor kutyák. A megoldás tehát minden esetben az ivartalanítás, mind a gazdás, mind a kóbor ebek esetében. Jómagam is fogtam be kutyát, a törvény szerint a következőképpen lehet eljárni: begyűjtjük a kutyákat, beoltjuk őket, chipet teszünk beléjük, tartjuk egy darabig, és próbálunk gazdát találni nekik, ha nem jelentkezik senki értük, akkor egy bizonyos idő után el lehet altatni” – részletezte az alpolgármester.  

Akinek panasza van, jelentkezzen személyesen…

…és az alpolgármester garantálja, hogy diszkréten kezelik a panaszos kilétét. Hozzátette: több alkalommal is kérte azon lakosokat, akik panaszkodtak a kutyákra, hogy segítsenek a befogásukban, mert a városházán karbantartással és a kutyák befogásával foglalkozó kolléga már csak a szelíd kölyökkutyákat tudja befogni. Az egyik agresszív kutya nemrég megharapta őt, amikor öt állatot próbáltak befogni.

„A befogás egyébként nem kellemes látvány, beszorítják a sarokba a kutyát, amely ugat és vonyít. De a kollégáim tudják, hogy amennyiben egy ebet nem megfelelően fognak be, annak súlyos következményei lehetnek, akár börtön is járhat érte. Abban lehet igazság, hogy a kutyák vonyítanak, vagy földhöz verik magukat, ilyen történhetett, de biztos vagyok benne, hogy az állatot nem kínozták. Erre többször is felhívtam a figyelmüket. Nyilván ők is vigyáznak, hogy olyan dolgot ne tegyenek, ami komoly következményekkel járhat” – utalt a kínzásokkal kapcsolatos vádakra a helyi elöljáró.  

Megjegyezte továbbá, hogy összetett a probléma, és ebből kifolyólag óvatosan kell egyensúlyozniuk, hogy meg is oldják. Annak is örvendenének, ha helyi szinten létrejönne egy civil szervezet, amely felvállalja a kóbor ebek ügyét. Olyan állatmenhely, amely kutyapanzióként működne.

„Ha vannak olyan állatszerető emberek, akik nem tudnak otthon kutyát tartani, de vállalnák, hogy ebben a létesítményben besegítenek a gondozásukba, akár étellel vagy sétáltatással, akkor sok problémánk megoldódna, de sajnos a mi társadalmunk nem ennyire befogadó ebből a szempontból” – jegyezte meg Sándor Lajos.  

„A vádlott ártatlannak vallja magát”

Mihály Simon a városháza karbantartója, az ő feladata többek között a kutyák begyűjtése is. Az idősebb kutyák már jól ismerik őt, így ha kimegy az utcára, rendszerint nincsenek a közelében kóbor ebek.

Megkérdeztük tőle, mit szól ahhoz, szemtanúk állítása szerint lánccal agyonverte a kutyákat. A gondnok elutasítja a vádakat, és arra kéri a szemtanúkat, hogy vállalják is állításaikat. Hozzátette, hogy az eset, amelyről szó van feltehetően a piac közelében történt, a vérfoltok pedig nem azért keletkeztek, mert agyonverte az állatokat, hanem azért, mert két kan kutya összeverekedett és megsebesítették egymást.  

„Én a kutyát szeretem, és nem tartanám a saját udvaromon sem azt a kettőt, amelyikeket korábban befogtam, ha nem így lenne. Hozzám senki nem jött oda, és mondta a szemembe, hogy lánccal verném a kutyákat. És az sem igaz, hogy minden évben ezt csináljuk. Aki ilyeneket állít, jöjjön bizonyítékkal, és segítsen abban, hogy biztonságosan befogjuk a kutyákat. Vér volt, de azért mert két kan kutya összeverekedett a piac környékén. A kollégát, aki segített nekem, megharapta az egyik kutya, ő kórházba is került, a fertőző osztályra. Hozzám is odakapott a kutya, de nem mélyesztette belém a fogát, szerencsésen megúsztam” – részletezte Mihály Simon.

Olvasónkat, aki az e-mailt írta, válaszlevelünkben kértük, hogy segítsen nekünk kapcsolatba lépni azokkal, akik állítják, hogy látták a kutyák kínzását. Még nem kaptunk választ tőle, viszont ha sikerül egy szemtanút megszólaltatnunk, akkor cikkünket frissítjük.