A pártfogó felügyeletnek nincs hatásköre olyan esetekben, amikor a fogvatartottak teljes egészében letöltötték börtönbüntetésüket, és a büntetés-végrehajtási jogorvoslat törvénye alapján szabadultak – jelentette ki szerdán Tudorel Toader igazságügyi miniszter.

„A pártfogó felügyeletnek csak a feltételes szabadlábra helyezés esetén van dolga, és nincs hatásköre olyan esetben, amikor a fogvatartottak teljes egészében letöltötték börtönbüntetésüket” – nyilatkozta Toader a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) székhelyén.

A miniszter elmagyarázta mi a különbség a feltételes szabadlábra helyezés és a büntetés letöltése utáni szabadon bocsátás között: aki a teljes büntetés letöltése után szabadul, azt egyetlen napot, egyetlen órát sem lehet visszatartani, az ugyanis a szabadságtól való törvénytelen megfosztásnak minősül.

Tehát ha letölti a büntetését, szabadul a börtönből mindenféle bírói végzés vagy egyéb feltételek nélkül, ez esetben a pártfogó felügyeletnek semmi dolga nincs. A feltételes szabadlábra helyezést azonban egy bizottságnak kell megtárgyalnia, ők javaslatot tesznek a bírónak, megszületik a bírósági ítélet, amely megtámadható, majd ha szabadlábra helyezik a fogvatartottak, megszabják, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie abban az időszakban, ami még megmaradt a büntetéséből. A pártfogói felügyelet tisztjeinek ebben a periódusban van dolguk – hangsúlyozta a miniszter.

Mint ismeretes, a pártfogó felügyeletek szakembereit tömörítő szakszervezet kedden azzal vádolta Tudorel Toader minisztert, hogy félrevezeti a közvéleményt, mert kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy munkatársaik megfigyelés alatt tartják mindazokat az elítélteket, akik a büntetés-végrehajtási jogorvoslat törvénye alapján szabadulnak a börtönből.

A szakszervezet által kiadott közlemény szerint az igazságügyi miniszter állítása nem felel meg a valóságnak, hiszen a pártfogó felügyeleteknek csak azokat a szabadon engedett elítélteket kell figyelemmel kísérniük, akiket az új, 2014-es Büntető törvénykönyv alapján ítéltek el, és akiknek feltételes szabadlábra helyezésükkor még két év vagy annál is több maradna hátra az eredetileg kiszabott büntetésükből.