A Kollokvium a Színház magunkhoz térít. Ez a jelenlegi, a rendezvény 12. kiadásának a jellegzetessége. Ez történt már a Kollokvium előestéjén is – amikor a házigazda, a Figura Stúdió Színház PUSKIN NYOMÁN: ÁNYEGIN című előadását láthattuk. A Tatjána levele egy mai Tatjána leveleként hangzott. Az egykori – XIX. századi – szerelmi és egyéb bonyodalmakat teljesen mai nyelven, mai módon, vagyis közönségesen bonyolították le, így segítvén elő azt, hogy Puskint olvasva is magunkra ismerjünk, még ma. S aztán ez a játék folytatódott – kivétel nélkül – minden eddigi előadáson.

Tehát pénteken a HOMEMADE-ban, a kolozsvári magyar színház Szüleink-projekt előadásán – amely a mai családokon belüli viszonyokról szól, és keresetlenül. Az előadás szövege 7o mélyinterjú alapján jött létre. A székelyudvarhelyi Színház STOP THE TEMPO-ja is a csúf beszéd, közönségesség, feltűnési viszketegség, féktelen magamutogatás fenyegető képe. Mert az ilyen emberek, hogy láthatóvá váljanak, még a terrorizmusra is vállalkoznak – kihúzzák a biztosítékot, ahol csak lehet… A magyarországi Káva Kulturális Műhely előadásából pedig leszűrhető: „baj az, ha túlpofázunk mindent”. Vagyis tulajdonképpen nem törődünk egymással – ezt álcázzuk a sok pofázással. Álljunk meg itt…