„A székelyek szeretnék zászlajukat, közösségi szimbólumaikat használni, de talán ennél többet is. A románok pedig megtagadják ártalmatlan kéréseiket, attól tartva, hogy precedensül szolgálhatnak túlzott követelésekre" – így foglalta össze székelyföldi tapasztalatait szerdán közölt riportjában Dan Tăpălagă.

Az egyik leglátogatottabb hazai hírportál, a HotNews tényfeltáró anyagairól, ütős publicisztikájáról és nem utolsó sorban Traian Băsescu államfőt támogató írásairól ismert újságírója a helyi hatóságok meghívására Hargita megyében járt több román sajtóssal együtt a múlt hétvégén, s mint írja, sorra foszlottak szét a szeme előtt a Székelyföld köré szövődő mítoszok.

Ilyen mítosz az, hogy a románokat nem szolgálják ki az üzletekben, ha románul kérnek kenyeret, vagy az, hogy a székelyföldiek a romániai átlaghoz képest is szegénysorban élnek. „Mint minden mítosznak azonban, ezeknek a tévképzeteknek is van némi valóságalapjuk" – jegyzi meg. Az újságíró ugyanis azt tapasztalta: a csíkszeredai boltokban és vendéglőkben szívélyesen kiszolgálták, ám több üzletben kizárólag magyarul szerepeltek feliratok.

Tăpălagă benyomásai szerint a székelyföldi gazdasági mutatók ellentmondanak a helyszínen tapasztalt valósággal. „Portáik után ítélve a Hargita megyei gazdák sokkal tehetősebbeknek tűnnek, mint a moldovaiak" – állapítja meg.

A Iphone 5-ös pópa és a fiatal farkasok

Az újságírónak volt alkalma találkozni Csíkszeredában Hargita és Kovászna megye ortodox érsekével, Ioan Selejannal és az RMDSZ politikusaival is. Maradandó élmény okozott számára az egyházi méltóság Iphone 5-ös telefonja és a készülék harangzúgásos csengőhangja. „Filmbe illő figura" – írja Selejanról. Ironikusan felidézi, hogy amikor az újságírók a székelyföldi románok problémáiról kérdezték, az érsek csak ennyit tudott válaszolni: „hát először is egy listát kellene készíteni ezekről a gondokról".

Ezzel szemben, amikor a székelyföldiek gondjairól kérdezte őket a sajtó, az RMDSZ politikusai a mezőgazdasági területek visszaszolgáltatása körüli problémákat, a gazdák számára bevezetett átalányadót sorolják, s csak harmadikként említik fel a székely szimbólumok használata iránti igényt.

„Az RMDSZ pragmatikus fiatal farkasai tökéletesen tudatában vannak annak, hogy a Székelyföldről, székely zászlóról és azonosságtudatról szóló diskurzusok semmit sem érnek, ha a székelyföldieknek nem megy jól a soruk" – állapítja meg Tăpălagă, aki a „fiatal farkasok" közé Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt, Tánczos Barna szenátort és Korodi Attila képviselőit sorolja.

Az újságíró szembeállítja az RMDSZ politikusait az EMNP és az MPP „radikálisaival", akik szerinte a román nacionalistákéhoz hasonló jelszavakat használnak, és első helyre helyezik a követeléslistán az autonómiát. „A különbség közöttük a célok elérésének sebességéről vallott nézetben mutatkozik meg. A radikálisok most, azonnal akarják az autonómiát, azzal érvelve, hogy a székelyek már ezer éve Hargita és Kovászna megye jelenlegi területén élnek" – véli a HotNews munkatársa.

A budapesti kanóc

Tăpălagă a székely zászló használatával kapcsolatos botrány hátterére is kitér. Ottjártakor a kék-sárga lobogó ott lengedezett a csíkszeredai megyeháza tetején a román zászló mellett. „A székely zászló évek óta ott lobog anélkül, hogy bárkit is zavart volna. A zöld románok kivételével persze, mert ők árgus szemekkel figyelnek minden székelyföldi megmozdulást" – írja.

Borboly Csaba szavait idézve leírja, hogyan lett a székely zászlóból Hargita megye szimbóluma, amit végül megtámadtak a bíróságon. A perek évekig tartottak, de a román politikusokat ez sem érdekelte. „Mindaddig, amíg a háromszéki prefektus zászlóháborúja után Budapesten meg nem gyújtották a kanócot. Ezután mindkét székelyföldi prefektus üldözni kezdte ezt a szimbólumot" – állapítja meg az újságíró.

Ez az eljárást Tăpălagă melléfogásnak tekinti, mert szerinte növelte a székelyföldiekben az ostromérzetet. A székelyek most méltán mondhatják azt, hogy csak identitásuk kifejezésének európai jogát kérik a román hatóságoktól. „Mi kérjük a helyi autonómiát és kihasználnánk a lehetőségeit, ám sokan még azt a paternalista szemléletet követik, hogy döntsön helyettünk Bukarest, ne fájjon a mi fejünk. A székely zászló is a helyi autonómiához tartozik" – idézi Borboly szavait a román újságíró.

Tăpălagă azonban megjegyzi azt is: a székelyföldi igények sokszor homályosak, félremagyarázhatók, gyanút keltenek. Ehhez nagy mértékben hozzájárulnak szerinte maguk a székelyek is. Ezt azzal példázza, hogy a meghívott román újságírókat egy olyan csíkszeredai hívták meg házigazdáik egy baráti beszélgetésre, ahol a belépőket egy hatalmas Nagy-Magyarország térkép fogadja. „Ez azért több a székely zászlónál" – jegyzi meg.

Riportja végén az újságíró megállapítja: a magyarok a szimbólumaikban, történelmük tiszteletben tartásában, és ha lehet, a területi autonómiában látják megmaradásuk zálogát. „A budapesti politikusokat hallva azonban a románok újabb okot éreznek abban, hogy feltegyék a kérdést: valóban csak megmaradni akarnak?" – fogalmaz Tăpălagă.