A pápa lemondása után kezdetét veszi a Vatikánban a „sede vacante" (üres trón) ideje. XVI. Benedek kérte, hogy hívjanak össze konklávét a következő katolikus egyházfő megválasztására. „Húsvétra meglesz az új pápánk" – ígérte Federico Lombardi vatikáni szóvivő.

A lehetséges utód

Vatikáni források azt közölték, hogy az egyházfői tisztségnek több várományosa van, de igazán esélyes jelölt nincs. XVI. Benedek pápa hivatali időszakában jelentősen kibővítette a bíborosok testületét, amely az ő utódját is megválasztja majd. A kongregációban többségbe kerültek az ők kinevezettjei, de mégis nőtt az olasz egyház befolyása.

A konkrét nevek listáján Francis Arinze nigériai bíboros áll az élen, a médiában sokan a ghánai Peter Turkson bíboros nevét emlegetik. A bíborosok között az ifjabbakhoz tartozik a most 60 éves Erdő Péter, aki jó ideig kifejezetten a legfiatalabb bíborosnak számított, de azóta két német és egy holland kardinális is „megelőzte".

Erdő Pétert időnként az esélyesek közé sorolták, elsősorban életkora, európai elismertsége és talán szintén a pápalistával kapcsolatos találgatások miatt. Értékelésében érdekes módon neve is közrejátszott: a sajtóban a Pétert tartották a legvalószínűbb következő pápanévnek, amit az okozott, hogy sokan összekapcsolták a katolikus egyház sorozatos botrányait és azt a hiedelmet, amely szerint Krisztus második eljövetele akkor várható, amikor Péter római trónján II. Péter ül.

A misztikus jövendölés akadályozta meg eddig, hogy egyetlen pápa sem vette fel eddig a Péter nevet. Nem tisztázott viszont, hogy a pápa eredeti nevét vagy felvett nevét kell II. Péter alatt érteni. A babonás bíborosokat viszont elriasztja a magyar prímás keresztneve.

Korábban „papabilis"-nek nyilvánították a bíborosi testület másik Péterét, Peter Kodwo Appiah Turkson ghánai érseket is. A római kúriában szolgáló, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsát vezető fekete kardinálisra esélyesként lehetett fogadni a brit fogadó irodákban.

A novemberi konzisztóriumon kinevezett kardinálisok között egyetlen európai származású főpap sem volt. Hárman ázsiai, egy-egy pedig észak-, illetve dél-amerikai, valamint afrikai egyházak képviselőiként kerületek Vatikánba. Ezzel a pápa egyrészt a katolikus egyház világegyházi voltát kívánta erősíteni, 2005 óta azonban érezhetően nőtt az olasz befolyás is.

Legfőbb esélyesek között is olaszok vannak döntő túlsúlyban. Angelo Scola velencei pátriárkát teológus tudósként Ratzinger maga emelte ki. Járatos az egyházkormányzatban. 49 évesen lett megyéspüspök, majd a Lateráni Egyetem rektora volt. Ezt követően lett velencei pátriárka, majd XVI. Benedek a legnagyobb olasz egyházmegye, a milánói érsekség élére nevezte ki, 72 éves. De a befutók között emlegetik Angelo Bagnasco genovai érseket, az olasz püspöki konferencia elnökét és Carlo Caffara bolognai érseket is.

Egy másik lehetséges latin jelölt Leonardo Sandri bíboros, a keleti egyházak kongregációjának a prefektusa. Argentínából származik, vagyis dél-amerikai, ezért maga mögött tudja a spanyol nyelvű lobbit támogatását, szülei azonban olaszok voltak, így az olasz bíborosok között is elfogadott. Több latin-amerikai országban volt nuncius, majd államtitkár helyettes. Ratzinger kreálta 2007-ben bíborossá és nevezte ki kongregációvezetővé. Diplomata főpap, 70 éves.

 „Pápaválasztás” – a fogadóirodáknál. Afrikai, olasz vagy akár kanadai fogadóirodákban már lehet tenni XVI. Benedek pápa utódjára. Van olyan iroda, ahol Erdő Péter bíboros is esélyesként szerepel. Az Agipro News olasz sportfogadási és szerencsejáték sajtóügynökség szerint a brit bukmékerek olasz-afrikai összecsapást jósolnak, a Paddy Power fogadóiroda 1:2,75-re, illetve 1:3,00-ra adja őket. A konkrét nevek listáján Francis Arinze nigériai bíboros áll az élen (1:2,90), a második a ghánai Peter Turkson (1:3,25), a harmadik a kanadai Marc Ouellet (1:6,00). Az első olasz a sorban Angelo Scola (1:8,00), őt Tarcisio Berlone bíboros-államtitkár, a Vatikán jelenlegi második embere követi. Az esélyesek között szerepel a William Hill angol fogadóiroda listáján Erdő Péter bíboros is. Az esztergom-budapesti főegyházmegye érseke a 10. helyen áll Jorge Mario Bergoglio argentin érsekkel együtt. Oddszukat 1:20-ban adja meg az iroda.

A listán egy kanadai érsek is szerepel, Marc Ouellet 69 éves, Quebecből végigjárta az egyház ranglétráját, és botrányok nélkül lett kongregációvezető Vatikánban. Ausztriában és Németországban tanult, de volt misszionárius Kolumbiában is. Személyén keresztül valósítható meg, hogy ne latin-amerikai amerikai pápája legyen Rómának, de mégis latin nyelvcsaládbeli (olasz-francia-spanyol-portugál) támogatással.

XVI. Benedek lemondása után a következő pápa megválasztásáig üresen áll a pápai trón. Ekkor a Vatikán ideiglenes irányítójává a camerlengo (magyarul a pápai kamarás) válik. 1975 óta feladata a bíbornoki testület vezetése, a pápa halálának tanúsítása, a Vatikán ideiglenes igazgatása, a pápa temetésének rendezése és a konklávé, pápaválasztás felügyelete. A jelenlegi camerlengo 2007 óta Tarcisio Bertone.

A pápaválasztás

A római katolikus egyházban 1179 óta kizárólag bíborosok választhatnak pápát. Miután a bíborosok többsége sokáig túlnyomórészt itáliai volt, vagy a Kúria közelében élt, hosszú ideig a pápákat is elsősorban a Róma környékén élő (természetesen főként itáliai) főpapok közül választották ki. (Elvben bármely megkeresztelt, nőtlen katolikus férfi lehetett pápa, de a 14. századtól csak bíborost választottak egyházfővé.)

A bíborosok száma a 15. századig többnyire nem haladta meg a harmincat. A pápaválasztó bíborosi kollégium létszámát V. Sixtus 1586-ban emelte hetvenre, s e számadat szerepel az 1917-ben kiadott Egyházi Törvénykönyvben is. A 20. században négy pápa is módosított a konklávé menetén: X. Pius 1904-ben, XII. Pius 1945-ben, valamint VI. Pál 1970-ben és 1975-ben. VI. Pál határozott úgy, hogy 120 tagúra bővíti a pápaválasztó testületet, amelyben csak nyolcvan évnél fiatalabb bíborosok vehetnek részt. A gyűlést a pápa halála vagy lemondása utáni 15. és 20. nap között kell összehívni, a választásra jogosult bíborosok esetében II. János Pál rendelkezése szerint a nyolcvanéves korhatár elérése nem a gyűlés kezdetére, hanem a pápa halálának vagy lemondásának napjára került.

A XVI. Benedek lemondása utáni konklávéban 118 bíboros rendelkezik szavazati joggal (közülük négy tölti majd be március végéig a 80. életévét). Több mint felüket már XVI. Benedek iktatta be tisztségébe, s a legtöbb (28) tagot továbbra is Olaszország adja. II. János Pál pápa 1996. február 23-i apostoli konstitúciója kényelmesebbé tette a pápaválasztó konklávé körülményeit, de szigorított a szabályokon. A gyűléseket a vatikáni Sixtus-kápolnában tartják, a választás idejére a bíborosokat elzárják a világtól, innen a konklávé (kulcsra zártan) elnevezés.

E gyakorlat 1271-re nyúlik vissza, amikor a bíborosok a közép-itáliai Viterbóban nem tudtak megegyezni IV. Kelemen pápa utódáról, mire keresztény hittestvéreik bezárták őket, és száraz kenyéren és vízen tartották őket, amíg egyezségre nem jutottak. Az így megválasztott pápa, X. Gergely már előírta a pápaválasztó testület elzárásának gyakorlatát, igaz, azt nem írta elő, hogy a bíborosok érjék be száraz kenyérrel és vízzel.

Ma már a pápaválasztó bíborosok a Vatikánban, a Szent Márta-házban kapnak kényelmes szállást éjszakára. A pápát csak a szavazatok kétharmadával plusz egy szavazattal lehet megválasztani. A testület naponta négyszer szavaz - kétszer reggel és kétszer este -, a voksolás eredményességét fehér, eredménytelenségét fekete füst kibocsátásával jelzik a Sixtus-kápolna kéményén. Három nap után egynapos gondolkodási szünetet kapnak a bíborosok, ilyen megszakításra további eredménytelen szavazások után is sor kerül. Hosszú eredménytelenség után a szavazólapra csak a két legtöbb voksot kapott bíboros neve kerül, ők ilyenkor nem szavazhatnak. Ha zsákutcába kerül a szavazási procedúra, kétharmados többség helyett egyszerű többségi szavazás is lehetséges.

A szabályzat elvi útmutatásokat is tartalmaz, például előzetesen egyik bíboros sem kötelezheti el magát semmilyen tekintetben (a választási kapitulációk tilalma). A megválasztott személynek felteszik a kérdést, elfogadja-e a hivatalt, s ha az Accepto (elfogadom) választ adja, és már püspök, azonnal hivatalba lép, majd azt kérdezik tőle, milyen néven óhajt uralkodni. Mindezek után a Szent Péter-bazilika erkélyéről kihirdetik a döntést ("habemus papam" - van pápánk), az új egyházfő pedig áldást oszt Urbi et Orbi - Rómának és a világnak.

A 20. század eleje óta kilenc pápát választottak a Vatikánban, a pápaválasztó konklávék időtartama 2-5 nap között mozgott. II. János Pált 1978-ban három nap alatt, XVI. Benedeket 2005-ben két nap alatt választotta meg a bíborosi testület.

Pápai lemondások

XVI. Benedek pápát, született Joseph Alois Ratzingert a bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává, 78 éves korában, 2005. április 24-én iktatták be. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyházfők sorában. XVI. Benedek már korábban jelezte, önszántából lemond, ha „fizikailag, szellemileg vagy spirituálisan" alkalmatlannak érzi magát feladatai ellátására.

A római pápa lemondásának kérdését a hatályos Kánonjogi Kódex (egyházi törvénykönyv) szabályozza. A pápa érvényes lemondásához arra van szükség, hogy szabadon, ne kényszer hatására hozza meg a döntését, illetve hogy megfelelően kinyilvánítsa azt. A lemondást senkinek sem kell elfogadnia, hiszen a pápáé a fő hatalom, az egyházon belül nincsen felettese. A törvény arra nem ad választ, hogy milyen okokból mondhat le az egyház feje.

XVI. Benedek lenne több mint 700 év után az első pápa, aki önként lemond az egyház vezetéséről. A krónikák szerint a 3. században Pontianus pápát a császár Szardínia szigetére száműzte, ahol bányákban kellett dolgoznia. Pontianus ekkor önként lemondott a hivataláról, hogy ne a pápának kelljen kényszermunkát végeznie.

IX. Benedek 1045-ben mondott le, az utódjától kapott pénzt a távozásért cserében. Ezt az ügyletet azonban szabálytalannak minősítették, emiatt az utód VI. Gergely is lemondásra kényszerült. Őt II. Kelemen követte, aki egy évvel később meghalt, és őt ismét a már lemondott IX. Benedek követte a pápai trónon.

1294-ben V. Celesztin pápa volt az első – és eddig az egyetlen – katolikus vallási vezető, aki önként visszavonult. V. Celesztin 1294-ben, öt hónapnyi szolgálat után döntött úgy, hogy inkább a remeteséget választja.

Nem számít ennyire egyértelmű esetnek a XVI. Benedek előtt utoljára lemondott XII. Gergely pápa esete1415-ben. Akkor az egyházszakadás miatt épp három pápa is volt. XII. Gergely azért mondott le tisztségéről, hogy két társa is ezt tegye, és megállapodás születhessen az új egyházfőről. Ez azonban csak könnyítette távozását, amellyel az egyházszakadást igyekezett megakadályozni.

A Hitlerjugendtől a Vatikánig

A 85 éves német Joseph Aloisius Ratzinger 2005-ben lett pápa, miután az elődje, II. János Pál meghalt. Ratzingert meg, ezzel ő lett minden idők egyik legidősebben megválasztott pápája.

Az akkor 78 éves Ratzinger a bíborosi testület dékánja és a római katolikus egyház nézeteit meghatározó hittani kongregáció vezetője volt II. János Pál idején, egyesek a Vatikán fő gondolkodójának nevezték. Ratzinger 1991-ben agyvérzést kapott, de azóta történészek és megfigyelők szerint jó egészségnek örvendett.

Joseph Alois Ratzinger 1927. április 16-án született a felső-bajorországi Marktl am Innben. Mélységesen vallásos szülei még aznap – lévén nagyszombat – megkereszteltették. Kamaszéveit Traunsteinben töltötte, itt kezdett latinul és görögül tanulni, s itt iratkozott be 1939-ben a kisszemináriumba. A család mély ellenszenvvel viseltetett a nemzetiszocialista rendszerrel szemben, de semmit sem tehetett az ellen, hogy Josephet és testvérét tizennegyedik életévük betöltése után be ne sorozzák a Hitlerjugendbe. Ratzingert 16 éves korában a légelhárítókhoz, a München melletti BMW-gyár védelmére, később Magyarországra vezényelték. A hadseregből dezertált, rövid időre hadifogságba esett, majd 1945 júniusában bátyjával, Georggal együtt hazatért, s mindketten folytatták tanulmányaikat a papi szemináriumban.

Joseph Ratzingert testvérével együtt 1951-ben szentelték pappá. Két évvel később Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című disszertációjával teológiai doktorátusi címet szerzett, majd Szent Bonaventura történetteológiájáról írt dolgozatával habilitált. A későbbi pápa 1962 és 1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, tanított dogmatikát és dogmatörténetet Freisingben, Bonnban, Münsterben, Tübingenben és Regensburgban. Az egyházi hierarchiában egyre magasabbra jutott: 1977-ben VI. Pál pápa München és Freising érsekévé nevezte ki és bíborosi címet adományozott neki.

1981-ben II. János Pál pápa az egyházi tanítóhivatal, a vatikáni Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusává nevezte ki a konzervatív nézeteiről ismert Ratzingert, aki aztán 24 éven át vezette rendkívüli szigorral az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezetet. 1986 és 1992 között ellátta a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit, ő terjesztette II. János Pál pápa elé a több mint 900 oldalas Új Katekizmust. 2004-ben ugyancsak az ő vezetésével készült el az Új Katekizmus mindössze 150 oldalas rövidítése, az egyszerű és világos formában megfogalmazott hittani összefoglaló.

Ratzinger 1982-ben lemondott a müncheni érsekségről, majd 1993-ban Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002-ben, hetvenötödik életévének betöltése után az egyházjog értelmében be kellett nyújtania lemondási kérelmét, ám II. János Pál pápa – élve a prorogatio, azaz a meghosszabbítás jogával – hivatalában tartotta egyik legfőbb tanácsadóját. Ratzinger bíborost még abban az évben megválasztották a bíborosok dékánjának, így a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, az egyetlen bíborossá, aki jogosult volt a pápához való állandó bejárásra, és aki felelős lett a pápaválasztás levezetéséért is.

II. János Pál 2005-ben bekövetkezett halála után a bíborosi konklávé az egyháztörténet egyik legrövidebb, alig 26 órás ilyen jellegű tanácskozása után Joseph Ratzingert választotta meg Az új egyházfő az I. világháború alatt regnáló XV. Benedek után választotta a XVI. Benedek nevet. Személyében nyolcadik alkalommal, s 480 év után került ismét német a katolikus egyház élére.

Fontolva haladó reformer

Bár sokan konzervatív fordulatot vártak, a „Cooperatores veritatis" (az igazság segítőtársai) jelmondatot valló pápa inkább fontolva haladó reformer egyházvezetőnek bizonyult. Tisztában volt azzal, hogy a katolikus egyháznak meg kell birkóznia a szekularizálódó világ kihívásaival, de úgy kell megreformálnia önmagát, hogy megőrizze identitását, évszázados hagyományait és értékeit. XVI. Benedek elődjéhez hasonlóan elutasította az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenezte az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését. A pápa és egyháza számára is súlyos teher az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések napvilágra kerülése, amelyekért a katolikus egyházfő több alkalommal is bocsánatot kért.

XVI. Benedek szabadidejében szeret zongorázni, legszívesebben Beethovent játszik. Tíz nyelven beszélő, igen nagy műveltségű ember, aki enciklopédikus teológiai tudással, átfogó bibliai, skolasztikus, az egyházatyákra vonatkozó és a mai forrásanyagokkal kapcsolatos széles körű ismeretekkel bír.

XVI. Benedek pápa hivatali időszakában jelentősen kibővítette a bíborosok testületét, amely az ő utódját is megválasztja majd.

XVI. Benedek pápa az elmúlt hét évben huszonkét új bíborost nevezett ki, akik közül négyen már betöltötték 80. életévüket, így nincs szavazati joguk az új pápa megválasztásáról döntő majdani konklávén. A kivezetésekkel a testület teljes létszáma 213 tagúra bővült, de a pápaválasztó korúak száma jelenleg alig haladja meg a 120-at.

A bíborosi testületben a múlt évben kerültek többségbe a Joseph Ratzinger által kinevezettek, és kisebbségbe azok, akik még a II. János Pál idején kapták hivatalukat. A testület átlagéletkora így sem változott lényegesen.

Az elöregedett pápaválasztói jogú bíborosi testületben az újonnan kinevezettek átlagéletkora 66 év felett volt. Nem lett a testületnek a negyvenes éveiben járó tagja: pedig VI. Pál korábbi gyakorlatának köszönhetően számos fiatalabb egyházi vezető kerülhetett a testületbe, maga Ratzinger is éppen, hogy 50 éves lett, amikor megkapta a bíbort, vagy elődje, II. János Pál 47 évesen lett kardinális.

Február 28-ára időzített lemondásáig azonban a pápa eleget tesz hivatásának. Traian Basescu államfő február 15-ére kapott meghívást a Vatikánba. A látogatás lemondásáról egyelőre még nem érkezett hír. A román államfőt utoljára 2008 szeptemberében fogadta a pápa.