Válaszokat ad azokra a döntésekre is, amelyeket az RMDSZ az elmúlt 25 évben meghozott – hangzott el azon a beszélgetésen, amelyen Markó Béla és Lengyel László könyvét mutatták be. A kolozsvári találkozón az erdélyi, magyarországi helyzetről, a világ jelen állapotáról is beszélgettek a szerzúk.

A Tibori Szabó Zoltán által moderált beszélgetésen kiderült, az ötlet a beszélgetőkönyvek tudójaként számon tartott Lengyel Lászlóé volt. Markó Béla a politológus-közgazdásszal készült Engedd hazámat értenem című kötetről elmondta, mivel egy generációhoz tartoznak és a rendszerváltást hasonló közérzettel élték meg, a két tapasztalatot akarták egybevetni. Közös témájuk Erdély is, ezen belül a háromszéki Erdővidék, ez újabb alapot adott a közös könyvre.

Lengyel úgy fogalmazott, az elmúlt évtizedekben azokkal írt beszélgetőkönyvet, akiket fontosnak tartott, a párbeszédek pedig nagyon hiányoznak – például Erdélyről. Az a világhelyzet-változás – Trump, a brexit, az illiberális demokráciáktól való félelem, Európa szétesésének veszélye – ami történt, meg akarta érteni velük, hogy milyen világban éltek.

„Fontos a könyv, mert megtudhatunk dolgokat nemcsak Markó Béláról, hanem magunkról is, hiszen olyan partner Lengyel László, aki mélyebb rétegekbe viszi el a beszélgetőpartnerét” – mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ-elnök felvázolta: az elmúlt 25 évet is az összefüggéseket keresve akarják megértetni. Kelemen feltette azt a kérdést is, hogy lehet-e Budapestről transzilvanista valaki: véleménye szerint igen, egy más perspektívából, amellyel arra ösztönözhette Markót is, hogy mélyebb válaszokat adjon egy-egy kérdésre, értelmezési keretet adva a meghozott döntésekre akár a Szövetség részéről.

Fukuyama vs. Huntington

Azt a korszakot, amelyben RMDSZ-elnök volt, Markó elmondta: nem érzi elvesztegetett időnek, sem kudarcosnak. „1989-et úgy éltük meg, hogy láttuk a barátainkat kivándorolni, ha pedig a Ceausescu-diktatúra tart még tíz-húsz évet, akkor ma már olyan Székelyföldről beszélnénk, ahol többségben lennének a magyarok” – mondta, hozzátéve, szerinte sikerült a fordulatot kihasználni, visszaépítették a közösséget.

Azt gondolták, hogy Francis Fukuyamának lesz igaza, itt a történelem vége a liberális demokráciával, a tolerancia korával és nem hittek Samuel P. Huntingtonnak, aki társadalmi antagonizmusokat, intoleranciát, nacionalizmust jósolt. A magyar közösség építkezése mégis tudatos volt, de erős kételyei vannak, hogy folytatható-e az eddig követett út – fogalmazott Markó.

Lehet, hogy van magyar felirat, de aki alatta van, azt bebörtönzik

Horthy Magyarországában voltak értelmiségiek, akik úgy gondolták, vagy a nagyhatalmak körében lesznek változások, amelyekkel élni kell, vagy nincs esély – mutatott rá Lengyel. 1938 és 1941 között a Magyarország körüli országok meggyengültek, Magyarország pedig megerősödött. Amikor ma a magyar miniszterelnök azt gondolja, hogy majd az Egyesült Államok és Oroszország újraosztja az európai területeket, akkor nem veszi figyelembe, hogy a nemzetiségi területek elvételéért nagy árat kell fizetni.

„A nagyhatalmak Kelet-Európa sorsát meghatározgatják, amiből Erdély 1918-19-ben, 1944-45-ben nem jött ki jól”, Magyarország pedig míg 1989-ben vezető állam volt a térségben, mára pedig jelentéktelen – tette hozzá a politológus. Miközben Románia viszont erős, a demokrácia állapota romlik: „lehet, hogy van magyar felirat, de aki alatta van, azt bebörtönzik”.

A körülményekhez képest jól, egyébként rosszul

Lengyel László szerint a székely falvak semmit sem változtak a rendszerváltás óta. Kelemen ezt cáfolta. Az 1989 óta tartó közösségépítés sikeres volt véleménye szerint, amikor pedig a területi autonómiáról beszélnek, azt soha nem etnikai szempontból közelítették meg, de mindennek megvalósításához is partnerre van szükség.

Meglátása szerint a magyar közösség nincs rossz állapotban a körülményekhez képest, de a lehetséges partnerek tekintetében hiányosságok vannak, az elmúlt száz évben több ideig volt jelen a diktatúra, mint a demokrácia. Ennek fényében már a jelen romániai állapot is jó teljesítmény, bár a jogállamiság tekintetében komoly problémák vannak, „amelyeket nem is mérünk föl”.

Van-e erdélyi öntudat, lesz-e erdélyi magyarság?

A mostani fiatal generáció nem az 1989 előtti korszakhoz méri a céljait, hanem a jelen lehetőségekhez – vázolta fel Kelemen, aki szerint a probléma nem az ideiglenes kivándorlás, hanem a hazatérés hiánya. Ez elsősorban vélhetően gazdasági okokból van így, amire nincs még megfelelő válasza a politikának.

Ma is van erdélyiség: ha az erdélyi román, ha elfogadja, ha nem, de másképpen él, mint a regáti román – el kell viselnie, hogy mellette magyarul is megszólalnak, vannak egyáltalán más kultúrák. Markó kifejtette, ennek a fordítottja is igaz: az Erdélyben születő magyar kultúra magán viseli az együttélés jeleit.

„Lassan Magyarország alvóvárosává járhat Erdély, ahová hazajárnak aludni, ez pedig valós kérdés. A kettős állampolgársággal is az a problémám, hogy relativizálja az erdélyiségünket, egy-két generáció múlva úgy fogják tudni, hogy magyarországiak, csak a szüleik elkövették azt a hibát, hogy itt élnek” – fogalmazott. Az itthonmaradásra az önálló közösségépítés a válasz, a fiatalok elvándorlására pedig ugyan valóban a gazdasági helyzet a magyarázat, de a probléma, hogy nincs felkínálva nekik az akaratuk megvalósítása.

Lengyel Kós Károly mentén a minőség jelentőségére hívta fel a figyelmet: az a kérdés, hogy vannak-e jó óvodák, iskolák, egyetemek, milyenek a szolgáltatások. Erdély számára most is az a kérdés, hogy helyt tud-e állni a teljesítmény tekintetében, újabb probléma pedig, hogy a munkavállalás lehetőségét korlátozni fogják az Európai Unióban, kvóták lesznek. „Szerintem azért járt le a mi korszakunk, mert mi (Markóval) nem ilyen kérdésekről beszélgettünk” – zárta a gondolatsort Lengyel László.