Az elmúlt hetek nacionalista hisztériáját követően több, az RMDSZ tárgyalási csomagjában levő javaslatot is elfogadtak, a szövetség szerepe megnőhet a parlamenti többség biztosításában – állítja Illyés Gergely. A politológust a bizalmatlansági indítványról, a Tudose-kormány jövőjéről, az RMDSZ szerepéről kérdeztük.

Meglepte-e a bizalmatlansági indítvány eredménye? Volt-e egyáltalán esélye talpon maradni a Grindeanu-kormánynak?

Nem lepett meg, és nem azért, mert annyira feszes lenne a pártfegyelem a PSD-ben és annyira egyértelmű lett volna, hogy a Ponta-Grindeanu párosnak nincs támogatottsága, hanem azért, mert azt a fajta szervezkedést, amit Grindeanuék folytattak, kettévágta Dragnea, tehát ő hozta elő a konfliktust. Idejében kiugrasztotta a nyulat a bokorból, és nem volt elkészítve a részükről a forgatókönyv, hogy mi történik, ha marad a Grindeanu-kormány és hogyan lehet eltávolítani Dragneát. rendkívüli kongresszust szervezni. Azok a szociáldemokraták, akik esetleg támogatták volna is őket, nem láttak szerintem világos perspektívát, hogyan kormányoznak nyáron, mi lesz ősszel, a parlamenti ülésszak kezdetekor. Dragnea erre is játszott, azért kezdeményezte a konfliktust. Voltak azért meleg pillanatok, látszott, hogy a párt súlyosabb helyzetben van, mint amennyire az kívülről látszik.

Sokan arra számítottak, hogy Klaus Johannis – akárcsak fél éve – megnehezíti a PSD-ALDE kormányalakítási próbálkozásait, de azonnal rábólintott Mihai Tudose kormányfőjelöltre, akinek a plágiumvádak miatt a feddhetetlensége is megkérdőjeleződik. Miért jár el így az államfő?

Két forgatókönyv van. Az egyik, hogy Johannis távol akart maradni a belpolitikai sárdobálástól. Ha új jelöltet kért volna, akkor részesévé vált volna a konfliktusnak, miközben a tevékenységét és imidzsét a külpolitikai érdekérvényesítésre helyezte. Azzal is kezdte a beszédét, hogy a válság minél gyorsabban véget kell érjen, ezt várják a nemzetközi politika szereplői. A felelősséget a szociáldemokratákra ruházta: ha Tudosét nevezték meg, akkor keressenek hozzá parlamenti többséget, szavazzák meg a kormányt és kormányozzanak.

A másik értelmezés szerint Tudose kompromisszumos megoldás: Dragnea és Johannis kiegyezett egy olyan emberben, aki közel áll a titkosszolgálatokhoz is, és ezzel kezdetét veheti egy békülékeny időszak, egy közeledés a Cotroceni-palota és a PSD között. Nem tudom, melyik megközelítés áll közelebb a valósághoz, mindössze felvázoltam ezeket.

Számíthatunk-e arra, hogy újabb fél év múlva a PSD elnöke, Liviu Dragnea Mihai Tudosétől is megpróbál megszabadulni?

Semmit sem zárhatunk ki. Van egy olyan értelmezés, amely szerint azért Tudose a jelölt, mert senki más nem akarta vállalni a feladatot, hogy esetleg csak félévre lesz miniszterelnök, és Dragnea irányítja. Már eleve bele van kódolva a rendszerbe, hogy ez is átmeneti kormány lesz, itt is lesznek problémák még akkor is, ha Tudose nem arra az útra lép, mint Grindeanu. Tehát könnyen előfordulhat, hogy néhány népszerűtlen intézkedést meghoz az új kormány, akár a büntet törvénykönyvhöz is hozzányúlnak, és majd beáldozzák.

Mennyire csökkent az RMDSZ tárgyalóképessége a múlt heti nacionalista hisztéria után? Nem jelentkezhet egy olyan effektus, hogy a szavazatvesztéstől való félelmükben a román pártok nem merik majd a szövetség által kért (és a szakbizottságok által már elfogadott) tervezeteket támogatni?

Ha a parlamenti aritmetikát nézzük, akkor az RMDSZ-nek megnőhet a szerepe. A PSD-ALDE többség matematikailag létezik, de a pártfegyelem szétesett és egyre inkább szükség lesz az RMDSZ-re. A harminc voksával izgalommentessé lehet tenni a parlamenti szavazásokat. Másrészt volt egy nacionalista hangulatkeltés 24 vagy 48 óra alatt, ehhez képest a parlament máris elfogadott az RMDSZ akkori tárgyalási csomagjában levő javaslatokat – legyen szó az oktatási törvény módosításáról, a protestáns teológiai intézetről például. Ezekről a román sajtóban nem történt említés, nyilvánvalóan most nem állt érdekükben a feszültségkeltés. Az RMDSZ valószínűleg megszavazza a kormányt, és mivel most értékelik ki a parlamenti megállapodást a PSD-ALDE-val, és ahhoz, hogy valamit a megvalósítási oszlopba be lehessen írni, haladni kellett a héten. Dragneaéknak szükségük van az RMDSZ-re, ezért valamit adni kellett.

Mivel magyarázható a román média, majd a román politikusok láncreakció-szerű nacionalista megnyilvánulása, miután kiderült, hogy milyen tervezetekről egyeztet az RMDSZ a koalíciós pártokkal?

Ha az RMDSZ meg tudott volna egyezni, simán ment volna át a bizalmatlansági indítvány, de ez nem állt az ellenzéki pártok érdekében. A szociáldemokraták válsága az indítvány bukása esetén súlyos lett volna, hiszen a miniszterelnököt nem támogatta volna a párt papíron, tehát Dragnea helyzete megingott volna. Nem is a román politikusok megnyilatkozásai voltak ijesztők, hiszen ott politikai érdekekről van szó, hanem a sajtó, hiszen néhány óra alatt gombnyomásra olyan állítások születtek, amelyek mögött nem érthetők az érdekek. Az a veszélyes, hogy vajon milyen állami szerv képes szinte a teljes romániai sajtót elérni ilyen kevés idő alatt. Ezért értékelem nagyra a román civil szervezetek kiállását, mert ezek a hangok hiányoznak a közvéleményből – úgy tűnik, mintha itt mindenki egyetértene azzal, hogy az országban élő magyarok léte deviancia, történelmi szerencsétlenség, aminek előbb-utóbb vége lesz. Ezt ellensúlyozni kell.

Minek tudható be – amennyiben a sajtónak is nincsenek politikai érdekei – ez a nacionalista hullám, ami tapasztalható volt? Beszélhetünk olyan látens nacionalizmusról, ami időről időre előtör?

Csak hangosan gondolkodom erről: ha a nemzetféltő látásmód valahonnan impulzust kap, és azt az impulzust, hogy veszély van, fontos kérdések dőlhetnek el, továbbá meg lehet ijeszteni embereket azzal:a magyarok olyan jogosítványt kapnak, amit az ország szétverésére használhatnak, akkor óriási hisztéria indul be. Nem csak rosszindulat, de tájékozatlanság is okozza ezt – az előbbi ellen nem sokat lehet tenni, de az utóbbi ellen felléphetünk.

Címlapi illusztrációnk forrása: Monitorul de Cluj