Az államnak támogatnia kell a telekkönyvezést, több támogatást kell juttatni a vállalkozóknak, a vidéken pedig bátorítani kell a nem mezőgazdasági vállalkozások indítását is – foglalta össze a Maszolnak Magyar Lóránd, az RMDSZ Szatmár megyei képviselőjelöltje. A vidékfejlesztéssel foglalkozó ismert szakember szerint a vállalkozói kedv, a fejlesztések és a munka becsülete megállíthatja az elvándorlást.

Vidékfejlesztési szakemberként, hogyan értékeli Szatmár megye helyzetét, melyek a hiányosságok és mi az, amin változtatni kell?

Az európai uniós finanszírozásokat említeném meg, a 2014-2020-as kiírásban ugyanis többnyire a nagygazdaságok kaphatnak finanszírozást, vagyis nem csak a föld megművelése kerül előtérbe, hanem már a feldolgozás is. Sokszor beszélünk arról, hogy vidéken a mezőgazdasági gépparkokat meg kellene újítani, ez eddig viszonylag jól működött. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez egy EU-s tendencia, amely alapján Románia arra készül, hogy az üzletekben található mezőgazdasági termékek 51 százalékát saját termelésből állítsa elő. Azonban szükségesnek tartom egy olyan intézkedéscsomag létrehozását, amely a kisebb vállakozásokat, az 50-100 vagy 200 hektáros gazdaságokat is segíti. A vidékfejlesztési alapban erre van pénz, csak akarat kell, hogy meg is lépjék.

Egy másik probléma, ami azonban nem csak Szatmár megyét illeti: a 2007-2013-as periódusban több mint ezer hektár szőlőtelepítés történt a megyében, viszont ennek sem a megmunkálása, sem a feldolgozása nem megoldott. A vidékfejlesztési alapból képtelenség nyertes pályázatot készíteni, mezőgazdasági gépek vásárlására, illetve a feldolgozásra kiírt összegek pedig nem elérhetőek. Létrehoztunk ezer hektár szőlőültetvényt, viszont sem EU-s finanszírozásból, sem kormányprogramból nem tudjuk biztosítani a megmunkálást valamint a termés feldolgozását. Változtatni kell az ország vidékfejlesztési tervén, a szőlő is legyen egy olyan kiemelt növényfajta, illetve a szőlőtermesztés is legyen egy olyan ágazat, amely prioritást élvez Romániai számára.

Milyen nehézségekkel szembesülnek a gazdálkodók és hogyan lehetne jobb feltételeket teremteni számukra?

Már 26 éve beszélünk arról, hogy az államnak támogatnia kellene a mezőgazdasági területek telekkönyvezését, az első telekkönyvezést. Ez a szomszédos országokban, például Lengyelországban nagyon jól megoldódott, még az előcsatlakozási alapokból. Románia abban a helyzetben van, hogy bár Erdélyben a földek nagy része telekkönyvezve van, az ország többi részén ez kevés területről mondható el – ami az „ügyeskedőknek” biztosít lehetőségeket. Pillanatnyilag egy hektár termőföldnek a megvásárlása kevesebb pénzbe kerül, mint a telekkönyvezése. Az szeretnénk elérni, hogy az állam teljes egészében finanszírozza az első telekkönyvezést.

Programjában külön figyelmet szentelne a vidéken élők életkörülményeinek javítására, ez miként érhető el?

Jól látható, hogy nagy a vállalkozói kedv és rengeteg a pályázó is. Ezzel szemben lépten-nyomon azt halljuk, hogy Romániában nem tudjuk felhasználni az EU-s pénzeket, ami azonban nem így van, ugyanis még a jelenleginél nagyobb összegekre lenne igény. Nagyon sok jól elkészített pályázat van: vidéki fiatal gazdák pályázatainak nagyjából a fele nyertes, a másik fele viszont nem jut finanszírozáshoz, habár azok is ugyanolyan minőségi terveket tartalmaznak. Ezért, az esélyegyenlőség jegyében egy kormányprogramot kellene indítani, ami ezeket a gazdákat is támogatná.

Korábbi nyilatkozatai szerint parlamenti képviselőként kiemelten kezelné a járhatatlan utak problémáját, úgy megyei, mint országos szinten. Melyek a konkrét elképzelései?

A vidéki infrastruktúra feljavítása kétféle finanszírozásból oldható meg. Egyik az EU-s támogatás, a másik pedig a kormányprogram. Lenne egy harmadik is a vidékünkön ez az önkormányzatok saját költségéből. Szatmár megyében három olyan községtől eltekintve, mint Vetés, Batiz és Fény – akiknek nagy jövedelmeik vannak a jelenlevő nagyvállalkozásoknak köszönhetően – a többieknek erre nincs lehetőségük.

Meglátásom szerint az lenne a fontos, hogy ha egy településen kiépítjük a vízhálózatot és a csatornázást, akkor a következő lépés már aszfaltozás lenne. Ez ma nem így történik, a kormánytámogatások nincsenek összehangolva az EU-s finanszírozásokkal. Ha a vízszolgáltató által megpályázott összegből megoldjuk a csatornázást és a vízszolgáltatást, akkor kötelezően kormányprogram vagy ugyancsak uniós támogatásból meg kellene oldani az aszfaltozást is. Ezzel véget lehetne vetni annak a gyakorlatnak, hogy ma aszfaltozunk, holnap pedig felvágjuk az aszfaltot azért, hogy csatornarendszert vagy vízhálózatot építsünk ki.   

Mivel lehetne megállítani a vidék egyre látványosabb leszakadását?

A vidék leszakadásának problémája Európa-szerte ismert probléma. Én nem szeretnék egy olyan megyében vagy egy olyan országban élni, ahol hasonló helyzet alakuljon ki, mint Magyarországon. Ahogy már említettem, mivel jelenleg csak a nagygazdaságokat támogatjuk, félő, hogy oda jutunk ahová Magyarország: a mezőgazdasági területek 4-5 ezer hektáronként nagygazdálkodók kezébe csoportosulnak, az egy családot eltartó kisebb háztáji gazdaságok – amelyek tíz-húsz vagy legfenebb harminc-negyven hektár termőfölddel gazdálkodnak – teljesen el fognak tűnni. A fiatal gazdákat egy 50 ezer eurós támogatás megilletné, biztosítani kellene a kicsiknek is azt, hogy sikeresen pályázhassanak. Ugyanakkor bátorítani szeretném a vidéki embereket is: indítsanak nem mezőgazdasági tevékenységet is vidéken, erre szintén vannak uniós források. Ha ehhez még hozzáadjuk az infrastrukturális fejlesztéseket és visszaadjuk a munka becsületét vidéken, akkor úgy gondolom sikerül megállítanunk az elvándorlást és sikerül egy büszke, dolgos közösséget megtartanunk.