Üzenetjelzőhangok rezegnek a zsebekben, táskákban, mind különböznek: sípolnak, kopognak, kerregnek, csöngnek, dalolnak, kacagnak – a szövegek viszont eléggé egyformák. Kellemeset kívánnak az ünnepközelben. Minek elolvasni? Úgyis tudod.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. – Emberek jönnek-mennek, ücsörögnek szobáikban, dolgoznak még éjszaka is,  közben titkosan várják, hátha megszólal a telefon, és az üzenet végre más lesz, fontos lesz, különleges.

Az angyalok üzenete sem több kétszáz karakternél. A lényeg belefér: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:  született ma nektek Szabadító, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A hír igazi hír. Fontos. Megmozdít. A pásztorok sietnek Jézust látni. – Van neked sms-nyi szavad karácsonyra, ami fontos, ami valakit megmozdít, Jézushoz vezet?

Az én hírem: az új. A születés pillanatáig advent van, várakozás. Tudom, kire várok. Olvastam róla, találkoztam vele, noha nem ismerem kimerítően. Mária előtt sem voltak ismeretlenek a próféciák, sőt maga az Úr angyala jelentette ki a születendő személyét. Emellett érezte a szíve alatt növekvő kis életet, a rugdalózást hasfala mögött. De új volt látni a pici ujjakat, hallani a felsíró hangot, átölelni a törékeny kis testet, szemében felismerni az Istent.

A születés azt jelenti, hogy valami már ismerős, mégis teljesen ÚJ érkezik a világra. Annyi mindent tudunk már Jézusról. Mégis évről évre megszülethet – ha hagyjuk. Ha engeded, ezúttal is hoz valami újat a világodba.