Az oktatási minisztérium a felsőoktatás mennyiségi és nem minőségi szempontjaira összpontosított. Az egyéni és intézményi pénzügyi előnyökért folytatott hajsza szinte nemzeti oktatási stratégiává vált – állapította meg egy számvevőszéki jelentés.

A romániai oktatási rendszer minőségével már a közoktatás szintjén súlyos gondok vannak – állítja jelentésében a Számvevőszék. A PISA-tesztek szerint az Európai Unióban csupán Bulgária kullog Románia után a diákok tanulmányi eredményeinek tekintetében. Mindaddig, ameddig nem vezették be a térfigyelő kamerás rendszer az érettségiken, addig a tanulók döntő többsége sikerrel tette le a vizsgákat, legtöbbjüket felvették az egyetemre, mivel a felsőoktatásban már nincsenek felvételi vizsgák, a lényeg az, hogy minél többi diák legyen az intézményekben.

A Számvevőszék jelentése szerint maguk az egyetemek gyakoroltak hatalmas nyomást az iskolai hálózatra annak érdekében, hogy egyre több diák érettségizhessen és kerüljön be a felsőoktatásba. A térfigyelő kamerás rendszer bevezetése aztán enyhített ezen a nyomáson, és kiderült az is, hogy csak igen kevesen képesek letenni az érettségi vizsgát. A középiskolai oktatás gyenge minősége negatívan befolyásolta a friss diplomások felkészültségét is, az egyetemek közül sokan kerültek ki olyan oklevelekkel, amelyek voltaképpen semmit sem érnek. A felsőoktatási intézményeknek a jelenlegi rendszerben ugyanis nem érdekük a diákok megrostálása, hiszen ezzel elveszítik finanszírozásuk egy részét is.

Egyetemek túlburjánzása

A romániai felsőoktatási rendszer 1989 után nem tartotta szem előtt a román gazdaság munkaerő-szükségletét. Az 1990-es években számtalan egyetem, kar alakult, ezek minősége igen sok esetben enyhén szólva is kétes volt. Volt egy időszak, amikor az Európai Unión belül Romániában nőtt meg leginkább az egyetemi hallgatók száma – olvasható a jelentésben.

Az oktatási minisztérium a felsőoktatás mennyiségi és nem minőségi szempontjaira összpontosított. Az egyéni és intézményi pénzügyi előnyökért folytatott hajsza szinte nemzeti oktatási stratégiává vált – állapítja meg a Számvevőszék. 1990 és 2009 között elképesztő mértékben, ellenőrizhetetlenül jöttek létre az újabb és újabb egyetemek. Az egyetemi hallgatók száma a 2006-2007-es tanévben csúcsosodott, ekkor 520 ezer egyetemi hallgató létezett. A gazdasági-pénzügyi válság körülményei között 2010-től csökkent az egyetemi hallgatók száma, 2013-ban elérte az 1999-2000-es tanév 350 ezres szintjét.

A magánegyetemek esetében a zsúfoltság még nagyobb volt. Ezekben az intézményekben 2008-ban 411 ezer diák tanult, a gazdasági válság, valamint a magánegyetemek megbízhatatlansága miatt azonban diákjaik száma 2013-ban 79 ezerre esett vissza. Jelentős részük esti tanfolyamokon tanult, vagy a távoktatási rendszerben szerzett diplomát. Az állami egyetemeknek a 2003 és 2009 közötti időszakban átlagosan 90 ezer hallgatója volt, számuk 2013-ban nem haladta meg a 34 ezret.

A jelentés szerint a legnagyobb népszerűségnek a gazdasági szakok, illetve a jog és a pedagógia-szak örvendett, ezeken a fakultásokon kínálták a legtöbb helyet az egyetemek, ráadásul itt kellett a legkevesebbet beruházniuk az egyetemeknek az oktatásba. Az egyetemek megszaporodása kedvezett a tanároknak is, hiszen lehetőségük volt több felsőoktatási intézményben is állást vállalni.

Mivel az egyetemek az elmúlt több mint két évtizedben nem tartották szem előtt a román gazdaság követelményeit, számos egyetemet végzett fiatal más szakmában dolgozik, mint amit az egyetemen tanult. A felsőoktatási intézmények még ma sem rendelkeznek a piaci követelményeknek megfelelő rövid és közepes távú stratégiával. Leginkább a műépítészeknek és az orvosi egyetemet végzetteknek van lehetőségük szakmájukban elhelyezkedni. A bölcsészetet, természettudományokat tanult fiatalok nagyrészt más területeken kapnak munkát, ráadásul a korábban „legmenősebb” szakokat – a gazdaságtudományt, a jogot, a pedagógiát – végzettek közül kerülnek ki a fiatal munkanélküliek.

Amiről a jelentés hallgat

A jelentés szerzői nem térnek ki arra, hogy az állami és magánegyetemek túlburjánzásához jelentősen hozzájárultak tekintélyes egyetemi tanárok, professzorok, akik személyükkel hitelesítették az újonnan létrejövő felsőoktatási intézményeket – sokan közülük több egyetem „garanciái” voltak, CV-jük egyetemről-egyetemre járt, így kapta meg több felsőoktatási intézmény is az ideiglenes működési engedélyt, majd a végleges akkreditációt.

A több állást felvállaló egyetemi tanárok voltaképpen ártottak annak az egyetemnek, amelyen hivatalos alkalmazásban voltak, hiszen támogatták a konkurens intézményeket. Az egyetemek számának növekedésével a tanárok feladata is jelentősen megnehezült. Míg 1999-ben egy tanárra tíz, addig 2009-ben már 22 diák jutott, a magánegyetemeken mindez még hangsúlyosabban jelentkezett: átlagosan 40 diák helyett 90 diák jutott minden egyes egyetemi káderre.

A jelentésben arról sem esik szó, hogy jelentős eltérés van a tanárok fizetése között: míg egy egyetemi előadótanár havi bére nettó 1000-1200 lej, addig egy professzor 4000 lejt keres havonta.

A legfontosabb teendők

A jelentés szerzői felvázolják a legsürgősebb teendőket. Mindenekelőtt tényleges reformot kell végrehajtani az oktatási rendszeren belül, ennek keretében meg kell növelni az egyetemek autonómiáját, a döntések áttekinthetőségét, az egyetemeknek felelősséget kell vállalniuk azért, hogy végzettjeik saját munkaterületükön helyezkedhetnek el. Ennek érdekében szüntelenül nyomon kell követni a munkaerő-piaci szükségleteket. Megfelelő stratégiát kell kidolgozni azért, hogy a román egyetemek vonzókká váljanak a külföldi diákok előtt is, az állami finanszírozást pedig a teljesítmény függvényében kellene folyósítani.

A felsőoktatási rendszer egyébként is alulfinanszírozott, mivel az állam nem tekinti nemzeti prioritásnak az oktatást, az államtól kapott összegek pedig nem a teljesítményt serkentik. A 2011-ben elfogadott nemzeti oktatási törvénynek azokat az előírásait, amelyek a finanszírozást a hatékonysághoz kötötték, hatálytalanították.