Romániának mindössze öt elnöke volt, de valamennyiükkel bőségesen foglalkozott a külföldi sajtó. Közülük egy, Nicolae Ceauşescu, még a rendszerváltás előtt neveztette ki magát a legmagasabb állami tisztségbe – róla jól ismerjük a sajtóvisszhangokat –, négy pedig a rendszerváltást követően került az ország élére, ám a nyugati újságírók velük szemben sem voltak nagyon elnézőek. Az ország által nagy reményekkel várt legújabb államfőt éppen a napokban nevezte a Der Spiegel újságírója dilettánsnak.

Iliescu: önkényeskedő puccsvezér, holokauszttagadó

Ion Iliescu mandátumát – akárcsak Klaus Johannist – szintén nagy várakozással várta az ország legnagyobb része. Igaz, a BBC már 1990 januárjában arról írt, hogy jelentős tüntetések követelik az első demokratikusan megválasztott elnök által szavatolt ideiglenes kormányzás leváltását.

A neves brit közszolgálti médium 1996-ban kevésbé hízelgő portrét festett a második mandátumának végéhez ért Ion Iliescuról. „Hat éven át hatalmon maradt. Ahelyett azonban, hogy ígéretéhez híven a reformok útjára vezette volna az országot, mindent megtett azért, hogy megakadályozza az 1989 decemberében a tömegbe lövők igazságszolgáltatás elé állítását. Számos forgatókönyv látott napvilágot Nicolae Ceauşescu hatalomból való eltávolítására és arra vonatkozóan, hogy forradalom helyett inkább a Ion Iliescu és emberei által végrehajtott puccsról van szó. Ion Iliescu rendelte el a Ceauşescu elleni pert, amelynek végén a volt diktátort kivégezték” – írta róla a BBC.

Ion Iliescu utolsó elnöki mandátumának végén, 2014-ben a Szabad Európa Rádió úgy vélte, hogy államfőként igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy elfeledtesse az eljövendő nemzedékekkel elnökségének önkényeskedéseit. A rádióadó kitért arra is, hogy utolsó mandátumának legvégén Ion Iliescu megkegyelmezett a kilencvenes évek bányászvezérének, Miron Cozmának. „A szociáldemokraták példa nélkülien viszonyultak mindehhez és bírálták Ion Iliescu döntését. A párt lépése azért is szokatlannak bizonyult, mert várhatóan Ion Iliescu visszatér a pártelnök tisztségébe. Az biztos, hogy Ion Iliescu nem ilyen módon kívánt távozni a politikából”.

Ion Iliescut számos bírálat érte a nemzetközi sajtóban a Haaretz című lapnak adott interjúja miatt is, amelyben kifejtette, hogy a holokauszt nem csak az európai zsidóságot érintette, de más népeket, így a lengyeleket is. „Romániában a nácizmus idején a zsidókkal és a kommunistákkal hasonló módon bántak. Apám kommunista volt és lágerbe küldték. 44 éves korában halt meg, röviddel azt követően, hogy hazatért” – jelentette ki az államfő, aki később azzal évelt, hogy szavait kiforgatták. Adrian Năstase kormányfő izraeli kollégájához, Ariel Sharonhoz intézett külön levélben igyekezett magyarázni főnöke szavait, Románia Tel Avivi-i nagykövetét pedig bekérették az izraeli külügyminisztériumba.

Constantinescu: újabb forradalom – és szexbotrány

A következő államfőről, Emil Constantinescuról már kedvezőbben írt a külföldi sajtó, legalább is elnöki mandátumának első felében. Megválasztásakor a New York Times egyenesen úgy vélte, hogy ez a kommunista-ellenes forradalom kezdetét jelenti. „Az akadémiai környezetből származó szakállas államfő megválasztása a győzelmét jelenti annak a demokratikus forradalomnak, amelyet hét éven át megpróbáltak ellopni” – írta a lap.

Négy év után viszont a nyugati sajtó szárazon csak arról számolt be, hogy a kormánykoalíciós pártok szerint Emil Constantinescu nem tájékoztatta őket előzetesen meglepő döntéséről, miszerint nem jelölteti magát újabb mandátumra. Az államfő ugyanis úgy vélte, képtelen megakadályozni a gazdaságot és a parlamenti politikákat súlyosan érintő korrupciót.

Emil Constantinescu Corneliu Vadim Tudor által kipattintott „szexuális ügyét” is felkapta a világsajtó. A New York Post hivatkozott a 25 éves filmszínésznő, Rona Hartner titkos naplójára, amely szerint a színésznőnek viszonya volt a nála kétszer idősebb román államfővel. „A kapcsolatot a felek tagadták, de az így még inkább az érdeklődés középpontjába került” – írta a lap.

Băsescu: új korszak, rasszizmus, korrupció

A rendszerváltást követő elnökök közül talán Traian Băsescuval foglalkozott legtöbbet a külföldi sajtó. Ez érthető is, hiszen államfősége alatt lett Románia a NATO és az Európai Unió tagja, ugyanakkor Traian Băsescut két alkalommal is felfüggesztették tisztségéből. Első mandátuma előtt a külföldi sajtó úgy vélte, hogy megválasztását minden bizonnyal üdvözlik majd a nyugati kancelláriák, a BBC pedig derűlátóan úgy vélte, hogy Traian Băsescu megválasztásával új korszak köszönt Romániára.

Nem sokkal később viszont már elítélően írtak róla, azt követően, hogy lebüdöscigányozott egy riporternőt. Később testvére, Mircea Băsescu bűnvádi dossziéja miatt került ismét a lapok figyelmének középpontjába, mandátuma végén pedig több befolyásos nyugati lap is úgy vélte, hogy Traian Băsescu elnöki pályafutása hatalmas korrupciós botrány közepette ér véget.

Johannis: „védjegye” a hallgatás

Klaus Johannis államfő megválasztását szintén hatalmas lelkesedéssel üdvözölte a nyugati sajtó. Elnöki mandátumából alig telt el azonban egy év, és máris fanyalogva írnak róla a lapok, számon kérve rajta a beígért demokratikus változásokat.

Rossz visszhangot keltett a külföldi sajtóban, hogy visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemérmet, amelyet a román forradalomban beöltött döntő szerepe miatt ítéltek osa volt püspöknek.

A Der Spiegel A dilettáns címmel írt róla cikket, amelyben emlékeztet rá, hogy megválasztásakor mindenki azt hitte, ezzel vége a poszkommunista kleptokráciának. Klaus Johannis a „jól végzett munka Romániáját”, demokratikus jogállamot ígért választóinak, a korrupció elleni határozott harcot. Ezzel szemben döntései átgondolatlanok voltak, emiatt igen sok választója már ki is ábrándult belőle. Klaus Johannis „elnöki védjegye” a hallgatás, még akkor is, amikor hallatnia kellene hangját az ország belügyeiben, a korrupció vagy az ellentmondásos törvények esetében.

„Ritka véleményét viszont a facebook honlapján fejti ki. Az általa aláírt törvényeket mintha nem olvasta volna el figyelmesen. Tavaly decemberben például aláírta a honatyák és magas fokú tisztségviselők különleges nyugdíjáról szóló törvényt, amelyet nem sokkal később alkotmányellenesnek nyilvánítottak. Ez több mint kínos számára” – írta Johannisról a Spiegel online kiadásában Keno Verseck újságíró.