„Megmenekült Verespatak”, „Nagy csapás érte az aranybányát tervező céget” – ilyen címekkel adott hírt a román és az MTI alapján a magyar sajtó a héten arról, hogy Verespatak térségét A kategóriás műemlékké nyilvánította a kulturális miniszter. Pedig a Fehér megyei község értékei már 2010-től szerepelnek az országos műemlékvédelmi listán, amelyet akkor Kelemen Hunor kulturális miniszter hagyott jóvá.

A híradások Vlad Alexandrescu kulturális miniszter szerdai Facebook-bejegyzésén alapultak. A tárcavezető a közösségi oldalon  jelentette be, hogy 2015. december 30-án miniszteri rendelettel jóváhagyta az új műemléklistát, amely A kategóriás műemlékké nyilvánítja Verespatak két kilométeres körzetét. A bejelentésnek az növeli a jelentőségét, hogy a törvény szerint A kategóriás műemlékek helyszínén nem folytatható ipari tevékenység, így a Rosia Montana Gold Corporation sem bányászhat aranyat a község területén.

Valójában azonban a kulturális miniszter csak ennyit tett, hogy felfrissítette azt a műemléklistát, amelyet egyik elődje, Kelemen Hunor hagyott jóvá 2010-ben. A műemlékvédelmi törvény szerint ugyanis a védett értékek jegyzékét ötévente kell aktualizálni, és ennek a kötelezettségnek tett eleget múlt év végén Vlad Alexandrescu. Az RMDSZ-es kulturális miniszter által 2010-ben jóváhagyott lista szintén megakadályozta az aranybánya megnyitását, többek között az RMGC által tervezett két legfontosabb kitermelési helyszín, a Kirnyik és az Orla hegység is szerepel rajta. (A 2010-es lista itt tanulmányozható, a verespataki helyszínek a 141. pozíciótól kezdődnek. Az új listát még nem tette közzé a minisztérium.)

Már az 1991-es, nem hivatalos listán is rajta volt

Kelemen Hunor akkori mandátuma idején Hegedüs Csilla volt a minisztérium egyik államtitkára. A műemlékvédelmi szakember a Maszolnak nyilatkozva felidézte: 1991-ben jelent meg a rendszerváltás utáni Románia első hivatalos műemléklistája, amit azonban nem publikáltak a Hivatalos Közlönyben. A 2001-es műemlékvédelmi törvény írja elő, hogy a listát a Hivatal Közlönyben is meg kell jelentetni, és ez meg is történt 2004-ben. Azóta – a törvénynek megfelelően – kétszer frissült: 2010-ben, és 2015 végén.

2004-ben az RMGC már javában lobbizott a román államnál a verespataki bánya engedélyezéséért. Hogy, hogy nem, az abban az évben, a Răzvan Theodorescu miniszter által jóváhagyott listára nem kerültek fel azok a verespataki helyszínek, amelyek az 1991-es jegyzékben még szerepeltek. Emiatt egyébként Vlad Alexandrescu miniszter a múlt év végén feljelentést is tett a korrupcióellenes ügyészségnél, mert felmerült a gyanú, hogy a listát az RMGC gazdasági érdekeinek megfelelően hagyták jóvá 12 évvel ezelőtt.

Hegedüs Csilla elmondta, hogy a Kelemen Hunor által jóváhagyott 2010-es listára visszakerültek azok a verespataki helyszínek, amelyek az 1991-es jegyzékben is szerepeltek. Sőt az akkori miniszter bővítette is a helyszínek számát: így például védetté nyilvánította nem csak az ókori és középkori, hanem az újkori, Mária Terézia korában megnyitott tárnákat is. Mindezt természetesen a műemlékvédelmi törvénynek megfelelően, az előterjesztett dokumentációk alapján, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság javaslatai alapján tette meg.

Kelemen nem hagyta Kirnyiket

A Kelemen Hunor által jóváhagyott lista már akkor lehetetlen helyzetbe hozta az RMGC-t. A román-kanadai cég mindent megtett azért, hogy úgynevezett régészeti mentesítési bizonylatot szerezzen a tervezett kitermelési helyszínekre, ez ugyanis az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a helyszíneket törölhessék az országos műemléklistáról.

Az RMGC-nek különösen a Kirnyik volt fontos, mert a hegység több tonna aranyat rejteget a gyomrában. A cégnek sikerült is megszereznie a kitermelési helyszín tehermentesítési bizonylatát. Ehhez az általa fizetett régészek állítottak nyújtottak be dokumentációt az Országos Régészeti Bizottsághoz, amelyet a testület jóváhagyott. Kelemen Hunor ennek ellenére nem törölte Kirnyiket a műemléklistáról.

Egyrészt azért nem törölte, mert a jogszabályok szerint nem volt köteles elfogadni a régészeti bizottság javaslatát. „A műemlékvédelmi törvény a szimmetria elve alapján működik. Egy műemléket csupán jól megalapozott dokumentáció alapján javasolhatnak a listára, amit miniszteri rendelettel hagynak jóvá. Ahhoz, hogy egy műemlék lekerüljön a jegyzékről, szintén megalapozott dokumentáció és miniszteri rendelet szükséges. Vagyis a miniszter dönti el, hogy mi kerül fel a listára, vagy mit törölnek róla” – magyarázta a jogi hátteret Hegedüs Csilla.

Másfelől Kelemen Hunor birtokában volt egy jelentésnek, amelyet három független, brit régész állított össze a Kirnyik-hegységről, és amelynek az volt az egyértelmű következtetése, hogy a hegységnek védett területnek kell maradnia, mert értékes római kori tárnákat őriz. A független jelentést a miniszter kérte, elkészítését pedig egy alapítvány finanszírozta, miután akadémikusok, a civil társadalom képviselői tiltakoztak az Országos Régészeti Bizottság döntése ellen. „Számomra döntéshozóként akkor nagyon fontos volt, hogy pártatlan szakemberek korrekt, koherens és semleges szempontjait vegyem figyelembe” – nyilatkozta 2013-ban 2010-es döntése hátteréről Kelemen Hunor, akit egyébként be is perelt emiatt az RMGC.