Szívesen fogadják alapítványok, éttermek, üzletek ételfelajánlásait a nagyváradi Gutenberg utcai hajléktalanszállón, konyhájuk ugyanis van, a közös főzés pedig akár foglalkozásterápiának is tekinthető.

A szállón Cosmin Galea szociális asszisztens kalauzolt végig bennünket. A főépületben 36 férőhely van, lakókonténerekben még 15 személy kaphat éjszakára menedéket, és látunk két lakókocsit is. Ezeket a rendőrség hozta oda, áram és csatornázás van bennük, ezekben is laknak. Akár a lakókocsik is jelenthetnek egyfajta megoldást, véli Galea, miközben elmeséli, hogy az egyik épületben parkett helyett járólapokat raknak le, ide kerülhetnek a rendőrség vagy csendőrség által begyűjtött, ittas emberek. A szállót legalább másfélszeresére kellene bővíteni, véli Huszár István nagyváradi alpolgármester, aki szerint a városvezetés részéről erre megvan a szándék.

Számokról senki sem beszél, mivel a hajléktalanokat nehéz nyilvántartani. A váradi hajléktalanszállón volt rá példa, hogy nagy hidegben matracokat is leraktak, és 80 ember talált menedéket náluk. A jelentkezőknek igazolniuk kell, hogy nem szifiliszesek vagy tbc-sek – ezeket a vizsgálatokat ingyenesen elvégzik a tüdőkórházban –, illetve személyazonosságot igazoló irat is szükséges.

Az ideiglenes személyi megszerzésében segíteni is tudnak, az eljárás azonban hosszadalmas, körülbelül egy hónapba telik a szükséges ellenőrzések lebonyolítása (valóban odavalósi-e a hajléktalan, ahova mondja magát) és az igazolvány elkészítése. A szállóra délután 5 órától lehet bemenni, reggel 8-kor kell elhagyni azt, de megtörtént, hogy szélsőségesen hideg vagy éppen meleg időben az emberek ott maradhattak…

A szállón igyekeznek emberhez méltó körülményeket teremteni, ottjártunkkor is takarítanak, és vágják a tűzifát. Három éve nem a városi távfűtési hálózatról kapják a meleget, saját kazánt működtetnek, ehhez az önkormányzat erdeiből érkezik a fa. Aki akarja, használhatja a szálló mosógépét, de ruhákat is tudnak adni a kapott adományokból a hajléktalanoknak, hangzik el. Nyelvi nehézségek nincsenek, tudjuk meg a szociális tanácsadótól, olyan betérővel nem találkozott még, aki valamennyire ne beszélt volna románul – ugyanakkor ő szinte mindent megért magyarul is, szülőfaluja vegyes lakosságú.

„Sokan sajnos nem törekednek a szabályok betartására” – meglepő a válasz azon kérdésünkre, hogy mi a legnagyobb problémájuk. Mint a tanácsadó elmondja, vannak, akiket arról is nehéz meggyőzni, hogy használják a szálló fürdőszobáját vagy kimossák ruháikat, illetve rongyaik helyett fogadjanak el új ruhát. „Igaz, az utcán élnek, de nem muszáj koszosnak és rongyosnak lenniük” – fogalmaz Galea.

A szociális asszisztens azt is elmondja: a menhelynek főleg élelmiszerekre van szüksége, bár alapítványok és egyházak segítik őket, jelenleg csak heti két-három alkalommal tudnak ételt adni lakóiknak. Hozzáteszi: segítséget jelentene az is, ha a parlament végre elfogadná azt a törvényt, melynek lehetővé teszi, hogy az áruházaktól megkaphassák a lejáró szavatossági idejű élelmiszereket.