Az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ) és az International Women’s Convocation (IWC) által szervezett Vezetőképzés-sorozat ötödik modulját tartották Marosvásárhelyen. 

Az előadók – Gyerő Dávid, a magyar unitárius egyház főjegyzője, Szabó Árpád közgazdász, Ferenczi Enikő, Czire Szabolcs, Tina Huesing egyetemi tanárok, Albert-Lőrincz Enikő pszichológus, Győri Kinga menedzser, Asztalos Klára, az UNOSZ volt elnöke, Nagy Gizella, a Bolyai téri unitárius egyházközség irodájának vezetője, a képzés ötletgazdája és fő szervezője  – a vezetők számára nélkülözhetetlen tudnivalókról, stresszmenedzsmentről, belső erőforrások használatáról, alkalmazkodásról értekeztek.

Gyerő Dávid az önazonosság jellemzőiről tartott előadást, a nemzetit és a nemzetközit, vagyis a lokálist hasonlította össze a globálissal erdélyi, unitárius szemszögből. A téma személyes megközelítéséről elmondta, bár ma már ezt egyetemen tanítják, ő nem tanulta, hanem megélte, megtapasztalta. Ma a nemzetköziségről beszélni, kockázatos – hangsúlyozta, hiszen a média különböző szempontok szerint mutatja be  a nemzetközi eseményeket, az emberek pedig a nélkül formálnak véleményt, hogy tudnák, mi a valóság. Sokkal megbízhatóbb, ha az ember saját tapasztalataira alapoz, ahogy az ember-ember közötti kapcsolatok is mélyebb tudást nyújtanak. Ahhoz, hogy valaki értse a nemzetköziséget nyitottságra van szüksége elsősorban, nyitottnak kell lennie az ismeretlenség, a másság befogadására, nagyfokú alkalmazkodóképesség szükséges, ugyanakkor egy olyanfajta „vastagbőrűség”, amely elviselhetővé teszi a fizikai megtapasztalást, a számára szokatlan, vagy furcsa kultúrák testi elviselését. Mindezek mellett kiemelten fontos a nyelvtudás, ami a kommunikáció egyik alapeleme.

Az utazás, az úton levés állapota nyújtotta izgalom, öröm, boldogság azok számára érthető, akik mernek elindulni, kíváncsiak, vállalkoznak arra, hogy kimozduljanak saját komfortzónájukból, kockázatatnak, vállalják az utazással járó kényelmetlenségeket. Aki nem mer elindulni, nem utazik, nem kíváncsi arra, ami saját környeztén kívül esik, az nem értheti meg ezt az úton levés állapotát. A nemzetköziség egy oda-vissza létezés, egy kölcsönhatás. Az exkluzív, vagyis kirekesztő magatartás ellenkezője az inkluzív, befogadó magatartás, amely egyszerre nemzeti és nemzetközi, vagyis „magyar is vagyok és nemzetközi is vagyok”. Az elhatárolódás, a saját környezetem körbekerítése ideiglenes működhet, az elzárkózás azonban nem visz sehová, holott a világ állandóan változik. A migráns-ügyre is kitért az előadó, aki úgy fogalmazott, hogy a szögesdrót-kerítés erre a problémára csupán tüneti kezelés – hozta fel a példát az exkluzív viselkedésre. Európának 500 millió lakosa van, ehhez képest a menekülttáborokban várakozó öt millió ember, akiket ha bebocsátana Európa, nem hozna nagy változást, nem kellene attól tartani, hogy iszlamizálódna – magyarázta Gyerő Dávid.

A válságról, a válság típusairól és annak kezeléséről Szabó Árpád értekezett, aki a megelőzést hangsúlyozta, illetve rámutatott arra, hogy ha nem sikerült azt megelőzni, akkor milyen módszerekkel kezelhető a probléma. Elsősorban az okok feltárása a fontos, amit az elhárításnak kell követnie. Lehet támogatást, vagy segítséget is kérni, de tudni kell, hogy a kettő között, mi a különbség. A belső erőforrásoknak a vezetésben való használatáról, tudatosságról, a folyamatos tanulás és változás jelentőségéről tartott előadást Ferenczi Enikő. „Ha valamit pontosan úgy csinálok, mint tíz évvel ezelőtt, nagy a valószínüsége, hogy rosszul csinálom” – magyarázta, hozzátéve, hogy a belénknevelt szabályok is rugalmatlanná tesznek, akadályoznak a fejlődésben. A fejlődés nem ismeri a biztonságot – emelte ki az előadó.

A viselkedésről, a viselkedés-menedzsmentről Czire Szabolcs beszélt, ismertetve a viselkedés-típusokat, azok sajátosságait, kitérve arra, hogy a jó vezetőnek milyennek kell lennie. Szó esett az Én-kommunikációról, az alakításról, a homlokzatról, a személyes megjelenésről, illetve modorról. Albert-Lőrincz Enikő az alkalmazkodásról, megküzdésről, fennmaradásról tartott gyakorlatot.

A vezetőképzés elméleti része az ötödik modullal lezárult, ezután következik a gyakorlat, amikor a résztvevők konkrét projektek elkészítésében kamatoztatják tudásukat. A képzés célja az volt, hogy olyan nőket, egyházkerületi nőszövetségek vezetőit vértezze fel tudással, akik azt közösségük javára tudják fordítani, pályázás, szervezés, ötletek kivitelezése terén.