Romániában az utóbbi időszakban rendkívüli módon fellendült a tudományos börtönirodalom. Egyetlen diktatúra alatt – pedig volt belőlük néhány Romániában –, sem született ennyi könyv a börtönökben, mint mostanság. Csupán az utóbbi másfél évben 73 „cellaíró” 197 könyvet írt meg. Ez hatalmas haladás ahhoz képest, hogy 2012-ben még csak hét könyv született a rácsok mögött.

Születhet-e tudományos munka a börtönben?

Csakhogy egyetemi káderek szeretnének véget vetni ennek a friss divatnak. A Bukaresti Egyetem Etikai Bizottsága szerint börtönviszonyok semmiképpen sem szavatolják a feltételeket tudományos munkákhoz, az így született könyvek csupán hiteltelenné teszik és lejáratják az akadémiai környezetet. Annak ugyanis igen csekély a valószínűsége, hogy valaki a börtönben komolyan megalapozott tudományos munkát írjon – jelentette ki a Marian Popescu, a Bukaresti Egyetem etikai bizottságának elnöke.

A börtönben született „tudományos könyvek” csupán áltudományos munkák, sok esetben a szerzők plágiumhoz folyamodnak, ami pedig korrupcióhoz vezet. A „börtönírókat” ugyanis csupán amiatt szállta meg a múzsa, mert a „tudományos munkák” mindegyike után börtönbüntetésükből 30 napot engednek el. Az ilyen körülmények között született könyv tehát voltaképpen a szabadságot közelebb hozó üzletággá vált.

A Bukaresti Egyetem etikai bizottsága azt is kifogásolja, hogy voltaképpen senki sem állapítja meg – legalábbis objektív módon nem – a könyvek tudományos jellegét, és azt sem, hogy azokat tulajdonképpen a foglyok maguk írták-e? A „tudományos munkákról”, megírásukat követően az Országos Börtönigazgatóság és alárendelt egységei határoznak, amelyeknek nincs hatáskörük a könyvek tudományosságának megállapításához, a könyveket elbíráló testületben nincs egyetlen képzett személy sem, aki dönthetne minderről.

Egy ember dönt

A könyvek tudományos jellegéről a munka megírásánál és megszerkesztésénél segédkező egyetemi káder – professzor vagy előadótanár – határozhat, akinek mindezt írásban kell bizonyítania – más ellenőrző szerv nincs, így végül is egyetlen ember szavának kell hinni. Ez a gyakorlat tovább növeli az önkényes döntések lehetőségét.

Ezek a munkák a Tudományos Kutatás és Felsőoktatás Országos Tanácsa által akkreditált kiadóknál jelenhetnek meg (zömmel a craiovai Sitech Kiadónál).

A „börtönkönyveket” irányító egyetemi káderek neve egyébként titkos, csupán az elítéltek személyi dossziéjában szerepel, és csak a könyvek megjelenésekor válik nyilvánossá. Ezeknek a könyveknek a példányszáma alig néhány tucat, és azokat rendszerint a „szerzők” vásárolják fel.

Gyakori a plágium is: legutóbb például George Copos egyik „börtönmunkája” nyomán merült fel annak a vádja, hogy a szerző a történelemből mestervizsgát tevő Cătălin Parfene A házassági szövetségek a 14-16. századbeli Havasalföld és Moldova politikájában című munkájából koppintotta le könyvét.

Termékeny szerzők

Az aggályok ellenére egyelőre nincs jogszabály, amelynek alapján tudományosan meg lehetne állapítania a „börtönszerzők” munkáinak tudományos jellegét, a honatyák pedig nem hajlandóak olyan törvényt elfogadni, amely megakadályozná a büntetés egy részének elengedését a „börtönkönyvek” nyomán.

Így továbbra is bővül a kortárs romániai „börtönirodalom” listája. A volt Dolj megyei – a Nagy-Románia Pártból a Szociáldemokrata Pártba „átigazolt” – képviselő, Nicolae Vasilescu például kilenc könyvet írt. Őt 2013-ban ítélték két évre, befolyással való visszaélés miatt. A korrupció elleni ügyészek vádja szerint kétmillió lejt kért egy üzletembertől annak fejében, hogy ügyében eljár majd a konstancai polgármesteri hivatalnál. Vasilescu ez idő alatt tudományos munkát írt az európai parlamenti választások és az Európai Unió „parlamenti dimenziójáról”, a parlamenti etika, az érdekkonfliktusok és az összeférhetetlenség, a parlamenti mentelmi jog és a privilégiumok viszonyrendszeréről, Románia és Kína ősi barátságáról, az európai szavazati rendszerről, a „politikai antagonizmusokról”, a választási fegyelemről, a politikai pártok finanszírozásának európai gyakorlatáról, az európai köztisztségviselőkről és a közszolgálat modelljeiről, az állampolgárok cselekvő részvételét biztosító európai népszavazásról.

A családnevét Staicuról Nuţura változtató és hét éves börtönbüntetésének 2011-ben történt kimondása után az ország elhagyó üzletember, Dinel Staicu/Nuțu – magyarországi kiadatását követően – azért válhatott „börtönszerzővé”, mert öt millió dollárral rövidítette meg a Vallások Nemzetközi Bankját. Nuţut végül is 2004-ben öt év szabadságvesztésre ítélték.

A börtönben töltött ideje alatt hét könyvet írt, ezek a craiovai Sitech Kiadónál láttak napvilágot. Értekezett például a bank- és adóreformról, az „atipikus és szokatlan” globális gazdasági válságról. De könyvet írt a hitelnyújtás és a gazdasági-pénzügyi válság okozati összefüggéseiről, kifejtette véleményét az adózott tőkepiacról, a bankok felemelkedéséről és bukásáról a globalizáció körülményei között, de a külpolitikai kérdésektől sem riadt vissza.

Megosztott harmadik hely

Gigi Becali kissé lemaradt a börtönírók versenyében, ám mégis öt könyves „cellaszerző”. A juhpásztorból lett üzletembert és a Steaua labdarúgó-csapatának menedzserét három évre ítélték a Honvédelmi Minisztériummal végrehajtott – és a tárcára nézve hátrányos – telekcseréért, amit még további hat hónappal toldottak meg a „bőrönd dosszié” kapcsán, amikor is 1,7 millió eurót kínált fel a Kolozsvári U csapatának azért, hogy győzze le az ugyancsak Kolozsvári CFR-t.

Gigi Becali nem egészen két évet ült le, 2015. áprilisában bocsátották feltételesen szabadlábra. Az öt könyves „írónak” gondja volt arra, hogy legtöbb könyvének címe a saját nevével kezdődjék: 272 oldalas könyve a Becali és a Steaua, 176 oldalas „tudományos-önéletrajzi” munkája a Becali és a politika címet viseli, 500 oldalas „vaskos könyvének” címe pedig Becali. Az európai parlament és a román parlament. Emellett könyvet írt Az Athos hegység, az ortodoxia hazája, valamint A könyörületes és megváltó szeretet címmel.

A „börtönszerzők” ötös mezőnyében, Becalival holtversenyben szerepel George Copos is, akit szintén feltételesen szabadlábra helyeztek a fociátigazolások dossziéja miatt három évre és nyolc hónapra, a lottó ügycsomója miatt pedig négy éves ítéletet követően.

Coposnál ismerjük a könyvek „tudományos jellegét” szavatoló egyetemi kádereket is: a Bukaresti Egyetem történelem karának, a Bukaresti Közgazdaság-tudományi Akadémia, valamint a szatmárnémeti Kereskedelmi Akadémia professzorairól, Stelian Brezeanuról, Marin Adreicáról és Romulus Andreicáról van szó. Utóbbi intézmény a Marin Andreica által vezetett alapítványhoz tartozik. 

George Copos maga is igen sokoldalú szerző. „Tudományos munkákat” írt a középkori Tasnádról, a szállodaipari jogbérlet és menedzsment viszonyáról, az interkulturalitást serkentő idegenforgalomról, a fenntartható európai turizmusról és annak kihívásairól, illetve plágiumgyanús könyvet írt A házassági szövetségek a 14-16. századbeli Havasalföld és Moldova politikájában címmel.

A „kortárs romániai börtönirodalom” további sorsáról a parlament őszi ülésszakának beindulását követően tudhatunk majd többet, a bukaresti egyetemi tanárok ugyanis azt szeretnék, ha felvetéseik törvényben kapnának majd helyet.