Az RMDSZ álláspontja az, hogy a meglévő tanügyi törvényt kell alkalmazni, esetleges minimális javításokkal, és nem újabb törvényt alkotni, ami újabb felesleges kísérletezgetést jelentene – nyilatkozta pénteken az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese.

Magyari Tivadar arra reagált, hogy csütörtökön az oktatási miniszter új jogszabály kidolgozását jelentette be. A főtitkár-helyettes emlékeztetett: az RMDSZ szakértői és politikusai már a tavaly nyártól készenlétben állnak, hogy ha a kormánytöbbség a tanügyi törvény módosítását erőlteti, minden ponton megoldásaink legyenek arra, hogy a magyar közösség érdekeinek megfelelő változat szülessen.

Magyari hangsúlyozta, a 2011-ben elfogadott törvényben az RMDSZ a magyar kisebbség számára egy sor előnyös rendelkezést, számos jó megoldást ért el, és ezzel egy nehéz korszakok zárt le. Viszont ezt a jogszabályt a kormány mindeddig nem tudta, nem is akarta maradéktalanul alkalmazni, nem volt képes a rendszert megújítani, nem volt képes a szükséges gazdasági-pénzügyi feltételeket megteremteni, helyette elbürokratizálta a rendszert, és ennek elszenvedője lett a magyar oktatás is.

„A tanügyi törvény módosítása már megkezdődött azáltal, hogy a kormány toldotta-foldotta, különböző rendeletekkel máris megváltoztatta a törvényt. Ilyen körülmények között a kisebbségi oktatásra kedvező részek is veszélybe kerültek, ám ezeket sikerült megvédeni: amit kivettek belőle estig, azt visszatetettük velük reggelre”– magyarázta az oktatásért felelős főtitkárhelyettes. Hozzátette: az RMDSZ szakértői már két évvel ezelőtt felismerték, hogy a kormánynak ez a hozzáállása előbb-utóbb oda vezet, hogy az eredeti törvényre egy idő után már rá sem lehet ismerni, és a sok toldás-foldás megnehezíti a tanügyben dolgozó munkáját.

Az RMDSZ-nek fel kell készülni

Magyari elmondta, az RMDSZ-nek fel kellett készülnie arra, hogy ha újabb törvénymódosítás lenne, három fő vonalon azonnal legyen megoldásuk. Az első: a korábbi törvényben megszerzett jogok megtartása, helyenként bővítése, pontosabb szövegben való rögzítése, amelyből már nem engednek.

„A másik: a törvény nem kisebbségi vonatkozású részeinek alakulására úgy hatni, hogy  orvosolni tudjuk az olyan – például  a finanszírozással kapcsolatos –  problémákat, amelyek a  kisebbségi oktatást kétszeresen sújtják; és a harmadik: a törvényben különösen odafigyelni arra, hogy a pedagógusok egyéni, szakmai szabadságát, kreativitását helyezzük előtérbe a mostani agyonszervezett, központilag diktált rendszer helyett” – vázolta a lehetőségeket Magyari Tivadar.