Románia élen jár az EU-s tagállamok sorában, ha a kontinensen zajló emberkereskedelemnek akár az áldozatait, akár az elkövetőit vesszük figyelembe. Egyebek mellett ezt állapította meg László Éva pszichológus szombaton, az 5. Szociológus Napokon tartott eladásában.

Új lehetőségek, új kockáztok, tapasztalatlan felhasználók – ezeket a szavakat használták néhány éve a friss internet-felhasználókra, de a meghatározások segítségünkre szolgálhatnak az emberkereskedelem kapcsán is: az utazási szabadsággal járó, a nyugati világ megnyílásával, az új munkalehetőségekkel és életszínvonallal új kockázatok is megjelentek a kilencvenes évek elején rendszerváltó országokban.

Ezek közt említhetők például a hamis állásajánlatok: a kilencvenes években akár szezonmunkára, akár hosszabb távra úgy mentek ki nyugatra emberek, ez előfordult. „Mindannyian tapasztalatlan felhasználók voltunk, elsősorban a külföldre való utazás, a munkalehetőség feltérképezése tekintetében” – fogalmazott a szakértő.

Az emberkereskedelemről is ebben a periódusban kezdtek el beszélni elsősorban a civil szervezetek, emellett nyugatról is jelezték, hogy számos romániai állampolgár esik áldozatul. Az ország területéről Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró területére szállítottak el embereket elsősorban, akik eredetileg – és tudtuk szerint – Németországba indultak. Elsősorban nőkről van szó, akik csapdába estek, a visszatérők a rabszolgatartás, és elsősorban a szexuális kihasználás jeleit mutatták.

Országon belüli emberkereskedelemről is beszélhetünk, amely a kilencvenes években és napjainkban is a drog- és fegyverkereskedelemmel függ össze. Amíg nem létezett törvényes keret a probléma kezelésére, az eseteket a prostitúció és „striciség” terminusaival voltak tárgyalhatók: akik áldozatul estek, ha hivatalos szervekhez fordultak segítségért, gyakran saját magukat ellett feljelenteniük prostitúcióért, jobb híján – ami 2004-ig bűncselekmények számított.

Nemzetközi szinten első ízben az ENSZ megfogalmazását fogadták el – amely kitért a cselekvés, a módszer és a cél összegzésére -, amit palermói egyezményként szoktak emlegetni. Ez a mozzanat volt képes a különböző államok képviselőit közös kiindulópontra kalauzolni. Az országok megegyeztek abban is, hogy amennyiben kiskorú áldozatokról van szó, nem számít a toborzás vagy kihasználás módszere, bűncselekményről van szó.

A kétezres évek folyamán a korábban kialakult hierarchizált hálózatok mellé sok kisebb jött létre, akár két-három összeszerveződött személy által, akik néhány tucat áldozatot tudtak szedni.

Hogyan működik?

A leggyakoribb formaként a szexuális kihasználás említhető, másodikként a az autó- vagy bankkártya-lopásokra való kényszerítés, a gyerekkatonaság, szervkereskedelem is ide sorolható – hangzott el.

Az emberkereskedelem első fázisában a toborzás áll, a pszichológiai manipulációk alkalmazása, a házassági ígéretek, a partnerkapcsolatok kialakítsa; manapság már viszonylag ritka a rablás, a fizikai kényszer. A második fázis a szállítás és eladás, ezt követi a kizsákmányolás, majd a kiszabadulás akár hivatalos intézkedések által, vagy egyéni akció eredményeként. A következőz fázis a hazatérés, majd az áldozat reintegrácója.

Az áldozatoknak hét kategóriáját tartják számon: a nincstelenek, a családban kihasználtak, a bántalmazási kapcsolatból kimenekülők, a szociális inovátor áldozatok (akik az életkörülményeiket nem élik meg kielégítőnek, és szeretnének ezen javítani), a csellengők, a lázadók és az altruisták – bár a szakemberek számos olyan esettel találkoztak, amely egyik kategóriába sem tartozott bele, kizárólagosan.

2008-tól az EU-tagállamainak adatait rendszeresen összevetik, hogy egy közös képet alakíthassanak ki – ez az emberkereskedelem nemzetközi jellege miatt is fontos. 8630 elkövetőt vagy feltételezett elkövetőt tartottak nyilván 2010-2012 között, akiknek hetven százaléka férfi volt. Az áldozatok száma harmincezer fölé ugrott, akiknek nyolcvan százaléka nő, 67 százaléka felnőtt volt (a maradék húsz százalék férfinak viszont már csak 17 százalékát tette ki a felnőttek aránya). Az állampolgárságot tekintve első helyen Bulgária, Románia és Belgium áll, a legtöbb ítéletet hazánkban hozták meg, az elkövetők és áldozatok számát tekintve egyaránt.