A Bathi Egyetem kutatói japán és osztrák kollégáikkal fontos lépést tettek egy évszázados rejtély megoldása felé: hogyan képes testünk ellenállni a gravitációnak, és három dimenzióban létezni.

Száz évvel ezelőtt D’Arcy Thompson matematikus-biológus volt az első, aki elméleti szinten megfogalmazta, hogy testformánk és mozgásunk nagyban függ a gravitációtól. A teóriát a megfelelő technikai háttér hiányában egészen mostanáig nem volt lehetőség tesztelni, most azonban a már említett nemzetközi kutatócsoport japán rizshalakon végzett kísérletekkel képes volt azonosítani a háromdimenziós testforma kialakításában legfontosabb szerepet játszó gént, és megmutatni, hogy mit történik, ha ezen DNS-szakasz működésével valami nem stimmel – írja az ipon.hu.

Mint kiderült, a YAP nevű gén a legfőbb irányítója annak a molekuláris gépezetnek, amely a sejteken kívül és belül fellépő erőket szabályozza, lehetővé téve, hogy a sejtek háromdimenziós formát vegyenek fel, és a tér minden irányba kiterjedő szervekké álljanak össze.

A kutatócsoport által elvégzett kísérletek során a nem megfelelően kifejeződő YAP-ot hordozó halak a gravitációnak engedelmeskedve laposra torzult, közel kétdimenziós testformát alakítottak ki. Laborkísérletek során az is kiderült, hogy emberi sejtek esetében a YAP hibás működése esetén nem alakulnak ki térbeli sejtcsomók.