KISEBBSÉGBEN: Az eszményi államfő
Az RTV 2. műsorán láthattunk egy mai román dráma alapján készített filmet, amely arról szól, hogy tulajdonképpen nincs is – vagy nem volt? – államfő Romániában. És tiszta szerencse, hogy nem volt. Mert egy olyan tanulatlan fajankó, mint a ‘89 decemberében kivégzett kommunista diktátor ha államfőként létezett volna, roppant sokat ártott volna. Ő élt ugyan, ott ült az államfői székben, sokat beszélt, sokat mutogatták, de valójában csupán egy kötélen rángatott marionett volt. Mindent más talált ki és más intézett – az államfőt körülvevő aktivisták, szekusok és egyéb jótét lelkek. Reá azért volt szükség, hogy a nép egyszerű fiai viszontlássák önmagukat és azt higgyék, hogy az országban minden az ő akaratuk szerint történik. Hát nem az ő akaratuk szerint történt, hanem az említettek akarata szerint, de emiatt mostmár kár búsulni...
A képhez hozzátartozik, hogy a nép egyszerű fiai, a hallgatag többség megnyugszik attól, ha a vezetők azt mondják – arról szónokolnak -, amit ő kíván. És akkor megválaszt bárkit, akár egy több napja büdösödő hullát is... A filmbeli államfő ugyanis egy ilyen hulla, akit aztán elföldelnek, mint egy kutyát – titokban persze, hogy ne lássa senki -, és a tanácsosok (az udvaroncok) tovább uralkodnak, hivatkoznak rá és dicsérik őt, mintha valóban ott ülne az államfői székben.
Ez a film figyelmeztetés – vagy pedig a romániai válsztó önéletrajza – lenne? Ez is, meg az is. Mindenesetre arra késztet bennünket, hogy utánanézzünk: létezik-e államfő Romániában? Mert a félelmetes diktátornak tartott Ceauşescu – mint már említettük – államfőként nem létezett. És a nemrég leköszönt Traian Băsescu? Ő vajon államfőként létezett-e? Vagy ugyancsak kötélen rángatott báb volt? Aki állandóan úgy táncolt, ahogy a választói elképzelték, közben pedig...
Ez a közben pedig a baj mindig. Mert most a DNÁ-nál a Băsescu-korszak miniszterei adják egymásnak a kilincset, meg a Băsescu-korszakbeli megyei főnökök, a szavazatokat felvásárló megyei bárók, bocsánat helyi báróknak nevezett közpénz-szopók stb. Akik a köteleket húzták, illetve húzzák. De amikor viselkedni kell, csodálatosan alakítják a nép fiait, illetve az ő elvárásaik szerinti személyiséget.
Dominic Dembinski filmje, az Alexandru Sutto megválasztása igaz történetként indul. Állítólag Havasalföldön volt egy ilyen nevű uralkodó, akit 1821. január 13-án újraválasztottak ebbe a tisztségbe, jóllehet már napok óta bűzlött hullaként. Csakhogy a film helyszínei teljesen maiak – egy Bukarest szélén, csodálatos módon még össze nem dőlt, lakható udvarház „játssza” a fejedelmi palotát; ha kilépnek az udvarra, a távolban megjelenik egy ma is működő hőerőmű – és a kellékek is maiak. Az udvaronc például, aki a bűzlő fejedelem helyett megy integetni a választóknak, fekete személygépkocsin ereszkedik le hozzájuk.
Lehet, hogy ez a film nem egy Cannes-ba való műalkotás, de meggondolkoztató. Szószerint megfelel a szerzői utasításnak, mely szerint: „a jelennel való bármely hasonlóság csupán a véletlen műve”. Ugyanis Dumitru Crudu moldáviai drámaíró – a film alapjául szolgáló darab szerzője - nem tagadja, hanem művével inkább bizonyítja, hogy szép hazánkban létezik egy jól látható ív a múlt és a jelen között, vagyis sokminden ismétlődik. Ami nem csoda – hanem törvényszerű? – ott, ahol előfordul az is, hogy az államfő napok óta büdösödő hulla. Most ne foglalkozzunk a szagártalommal...