A PLoS One legújabb kiadásában közzétett tanulmány szerint nincs különbség heteroszexuálisok és homoszexuálisok, illetve nők és férfiak között abban a tekintetben, hogyan szabályozza az agyuk a romantikus szerelem érzését.

Semir Zeki professzor és John Romaya, a UCL Wellcome Neurobiológiai Laboratóriumának munkatársai 24 kísérleti alanyt kértek meg arra, hogy nézzék meg szerelmük fényképét, valamint olyan azonos nemű barátaik fényképét, akik iránt nem tápláltak szerelmes érzéseket. A résztvevőket ezalatt funkcionális MR-vizsgálattal figyelték meg.

A 19-47 éves alanyoknak a vizsgálat előtt és után is értékelniük kellett érzéseiket szerelmi partnerük iránt, és a Kinsey-skála alapján nyilatkozniuk kellett szexuális orientációjukról. Az fMR-vizsgálat eredményei hasonló aktivitás mintát mutattak a különböző csoportokban, és agykérgi illetve agykéreg alatti aktivitást egyaránt jeleztek, főleg olyan agyi területeken, ahol magas a dopaminerg idegi átvivőanyagok aktivitása.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy jelentős deaktiválódás figyelhető meg az agykéreg ítélkezésért felelős területein minden emberben, függetlenül attól, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális, férfi vagy nő. Ez alátámasztja a közismert mondást is, miszerint a szerelem vak.

Zeki professzor elmondta, hogy a tanulmányt a szerelem megfogalmazásának világirodalmi kifejeződése ihlette, ahol Platón, Shakespeare, Dante, Rúmi és Verlaine mellett számtalan szerző hasonló érzelmeket fejezett ki attól függetlenül, hogy ellenkező vagy azonos nemű kapcsolatokról volt szó. A kutatás eredményei is alátámasztják ezt a kétértelműséget.