A méltán híres debreceni páros kolbász hungarikummá nyilvánításának támogatásáról döntött csütörtöki, cikluszáró tanácskozásán Debrecen város közgyűlése. Kósa Lajos polgármester előterjesztésében emlékeztetett arra, hogy korábban a Debreceni Értéktár Bizottság (DÉB) döntött a páros kolbász nemzeti értékké nyilvánításáról, s kezdeményezte felvételét a megyei értéktárba.

A DÉB értékelése szerint a füstölt-főtt, jellegzetesen helyi eredetű csemege fogalom szerte a világon. Nem véletlen a világhírnév, de az sem, hogy a debreceni páros kolbász alkotója nem ismert. A debreceni páros kolbász ugyanis igazi cívis közösségi alkotás, évszázadokon át több változatban is újjászületve, mélyen beleágyazódva a város gazdasági és kulturális hagyományrendszerébe.

A debreceni páros két fő változatban alakult ki és terjedt el szerte a világon. Hosszú ideig többnyire marha és csak kisebb részben sertés húsából készítették, családonként féltve őrzött, többféle összetételű fűszerezéssel. A nagyvásári étkezés mellett a pásztorok kedvenc étke is volt, sőt utalások találhatóak a kolbász kóser változatára is. A kolbász készítése és árusítása a társaságba szerveződött cívis polgárasszonyok dolga volt a 19. században. A hírét és hozzávetőleges készítési módját a német kereskedők magukkal vitték, így vált a cívisvárosban készült vásári étel ismertté és kedveltté debreziner/debreciner-ként német területeken és német közvetítéssel más területeken is (USA, Ausztrália) – olvasható a közgyűlési előterjesztésben.

A dokumentum emlékeztet arra: ahogy az egész országban, úgy Debrecenben is a XIX. század végére növekedett meg a sertéstartás és felhasználás súlya. A kolbászkészítés előbb a debreceni hentesmesterek profiljába került, majd a Debrecen Hús Zrt. jogelődje vált a debreceni páros készítés bázisává. A két világháború közötti időszakban a már szinte csak sertéshúsból készült debreceni páros kolbász második generációja dominált. A debreceni párost az 1930-as években, mint országos versenyek aranyéremmel kitüntetett termékét említik a források.