Bár a valamikor 3,8 milliárd dollárra becsült vagyona jelentős részét elveszítette, Dinu Patriciu mégsem szegény emberként halt meg Londonban, 64 éves korában. Az üzletember 2008-ban ezzel a vagyonnal még a leggazdagabb románnak számított, a világ milliárdosait feltérképező Forbes magazinban pedig a 462. helyen szerepelt.

Négy évvel később 1,5 milliárd dolláros vagyonával már csak az ötödik volt a leggazdagabb románok között, a Forbes listáján pedig a 864. helyre csúszott vissza. Persze, sokan beérnék ezzel a helyezéssel is.

A Rompetrol jó és rossz oldala

Dinu Patriciu legnagyobb üzlete a Rompetrol vállalkozás volt, innen szerezte vagyona legjelentősebb részét is. Igaz, ez a vállalkozás változtatta őt vádlottá is, akit a román állammal szembeni hét bűncselekménnyel vádoltak, közöttük sikkasztással, pénzmosással, a tőkepiac manipulálásával, szervezett bűnözőcsoport létrehozásával.

A történet még 2000 őszén kezdődött, amikor is a Dinu Patriciu kezében levő Rompetrol Group BV Rotterdam megvásárolta a năvodari-i Petromidiát az Állami Vagyonalaptól. Az állam 50,5 millió euróért adta el a finomítót, a Rompterol pedig felvállalta a vállalat 340 millió dolláros adósságát illetve ígérete szerint további 225 millió dollárt fektetne be a cég korszerűsítésébe. Ehelyett Dinu Patriciu 85 millió dollártól fosztotta meg az állami költségvetést. A pénzt igyekezett „kifehéríteni”, megjártatva azt a Rompterolhoz tartozó vállalatok között.

Az összegről végül is kompromisszum született meg Dinu Patriciu valamint Adrian Năstase akkori kormányfő és a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu között: ennek értelmében az állam hét éves haladékot adott az üzletembernek a „stratégiai vállalkozók támogatása” ürügyén. Az erről szóló kormányrendelet azonban a Rompetrolra bízta annak eldöntését, hogy kifizeti-e az adósságot, vagy azt állami részvényekké változtatja.

„Dinu Patriciu, szégyelld magad!”

A hét éves haladék lejártakor a kazahsztáni KazMunaiGaz megvásárolta a Rompterolt és éppen annyi részvényt vásárol fel, amennyivel megőrizhette többségi tulajdonát a vállalatban, az állam pedig így a részvények 44,69 százalékának tulajdonosa lett. A román állam szerint azonban jogtalanul varrták a nyakába ezeket a részvényeket és több mint 20 pert indított a Rompetrol ellen.

A KazMjunai Gaz nem hozta nyilvánosságra – Dinu Patriciu is hallgatott róla –, mennyiért vásárolta meg a Rompetrolt, a sajtó számításai szerint azonban közel 1,4 milliárd dollár ütötte az üzletember markát. Dinu Patriciut 2005-ben néhány órára őrizetbe vették, ám végül is lehetővé tették számára a szabadlábon történő védekezést. Az üzletember mindebben Traian Basescu államfő bosszúját látta, a közöttük kirobbant csatározások vezettek el a „rózsaszín levélkéhez”, amelyet Elena Udrea „kapart elő” valamely szekrény mélyéről.

A levelet Dinu Patriciu barátja, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök írta Băsescunak, amelyben arra kérte az államfőt, „szóljon át” az igazságszolgáltatásnak a Rompetrol-dosszié kedvező megoldásáért. Később Monica Macovei volt igazságügyi miniszter is beszámolt arról, hogy Călin Popescu Tăriceanu az ügycsomóról kívánt beszélni vele Dinu Patriciu társaságában.

Dinu Patriciu ésTraian Băsescu ellentéte 2009-ben, néhány héttel az államfő-választások előtt érte el tetőpontját, amikor is a Gardianul című lap nyilvánosságra hozott egy videót, amelyen Traian Basescu megüt egy kisgyermeket. Néhány nappal korábban minderről Dinu Patriciu számolt be. Kriminalisztikai szakértők megállapítása szerint azonban a filmfelvételt meghamisították. Az államfő által indított pert Dinu Patriciu elveszítette, Traian Băsescu ez alkalommal tartott sajtóértekezletén pedig elhangzott az államfő egyik híressé vált mondata: Dinu Patriciu, szégyelld magad! Röviddel ezt követően az üzletember visszavonult a politikától.

Beruházások négy területen

Dinu Patriciu pénzét négy nagy területen fektette be. Az energetikai területén vállalata, a DP Holding néhány szélerő- és naperőműgyárat vásárolt Nagy-Britanniában és Hollandiában. Legnagyobb terve azonban az volt, hogy ásatásokat végez a Fekete-tengerben, szapropél-iszap felkutatására, amely szerinte a jövő erőforrása lehetne. A vállalkozásba 2009-ben több mint 100 millió dollár fektetett be, de a későbbiek folyamán milliárdos elképzelései voltak. A kutatásokkal foglalkozó cége, a Marexin még ma is fúrásokat végez.

Az ingatlanok esetében tavaly még egy milliárd euró portfoliója volt e területen, 35 százalékban Romániában, 65 százalékban pedig Németországban. A bankszektorban Dinu Patriciu a volt grúz kormányfővel, Vladimir Gurgenidzével együtt 2009-ben megvásárolta Grúzia Népbankját, amely 211 fiókkal rendelkezett az országban, a számítógép-iparban pedig évi több int 100 millió eurós forgalmat lebonyolító hardware-gyártó céget hozott létre.

A kőolajmágnástól a „főszatócsig”

Dinu Patriciut kőolajmágnásnak nevezték, később azonban a sajtóban a „főszatócs” név is ráragadt, miután beindította a „sarki boltokra” alapozott, a DP Holding által létrehozott Mic.ro üzlethálózatát, amelyet a bevásárlóközpontok legnagyobb vetélytársának nevezett. A „sarki bolthálózat” gyorsan elterjedt, 2011-ben már 500 ilyen bolt működött, Dinu Patriciu pedig el akarta érni az 1300 üzletből álló hálózatot, mi több, mozgó üzleteket is létrehozott.

Ráadásul megvásárolta a Minimax Discount üzletláncot is, amely Mac-ro boltokat nyitott meg. a terjeszkedést folytatta, jóllehet 2011-ben már a kiskereskedelmi forgalom 9 százalékkal visszaesett, a bevásárlóközpontok pedig állták a versenyt a „sarki boltokkal”, a kudarc tehát borítékolható volt. A Mic.ro 2011-ben már 326 millió lejes tiszta veszteséget könyvelhetett el, 2012-ben pedig fizetésképtelenné vált, idén pedig a Mac.ro is hasonló helyzetbe került. A Mic-ro adóssága a 700 hitelező felé jelen pillanatban eléri a 800 millió lejt.

Elve: a pragmatizmus

Dinu Patriciu volt fiatal liberális, a neokommunizmus és Ion Iliescu esküdt ellenségének vallotta magát, a monarchia hívének és Mihály király nagy védelmezőjének szerepét is eljátszotta, végül pedig pártok fölötti „mogullá” lett, akit korábbi eszményei, a szabadság, a demokrácia értékei, az ideológiák, az elvek helyett immár csakis a pénz érdekelt.

Az üzleti vállalkozások miatt mondott le 2003-ban honatyai tisztségéről is, amikor törvény kötelezte arra, hogy válasszon a politika és az üzlet között. Jóllehet továbbra is szponzorizált pártokat, egy interjújában kijelentette: csakis azok a pártok és politikusok rokonszenvesek számára, aki felismerik, hogy a nemzeti érdek nem más, mint az állampolgár és a nagyvállalkozók egyéni érdekeinek összessége. Mondata nagyjából úgy értelmezhető, hogy csak azoknak ad pénzt, akik segítik őt az üzleti életben.

Dinu Patriciu ily módon csak egyike volt a kommunizmus bukását követően Kelet-Európában megjelent, a vagyonukat politikával, az állammal folytatott üzleteléssel és a médiával megszerző oligarcháknak, akik végső soron éppen a demokrácia ellen cselekedtek.