Magyarul, szerbül, horvátul, franciául, románul, németül, angolul folyt a szó Baján, a 19. alkalommal megszervezett halfőző fesztiválon, ahol július 12-én a pont este hatkor megadott jelre ezernél is több bogrács alá gyújtottak be, hogy megfőzzék az előkészített, az ezen a vidéken jellegzetes halászlét.

Egy nappal a halászléfőző fesztivál előtt már készen álltak a Szentháromság téren a városháza által biztosított asztalok, padok az előkészített tűzifával és a fémtálcákkal, amelybe a tüzet rakják. Az ünnepi jellegű eseményt minden alkalommal megtisztelik a város testvértelepülései is, így Marosvásárhely és Erdőszentgyörgy is képviseltette magát a francia, szerb, német és angol testvérvárosok mellett. Hivatalosságok, civil szervezetek, baráti társaságok gyűltek össze az asztalok és sátrak mellett, illetve a protokoll számára berendezett helyeken.

Marosvásárhely csapata egy kis faházikóban rendezkedett be, ahol a Gáspár Botond újságíró által kínált strucczsíros kenyeret Schmitt Pál volt köztársasági elnök is megkóstolta, ahogy sokan elismerően szóltak a tökös-mákos rétesről, illetve elégedetten ízlelgették az erdélyi gulyást, amelyet Huza Alexandru és Réman Tibor főztek.

A Petőfi-szigeten kirakóvásárban kínáltak kézműves dolgokat, játékokat, népi dísztárgyakat, édességet, süteményt, bort és pálinkát. A városháza előtt felállított színpadon néptáncosok, rock- és popzenészek, énekesek léptek fel, éjfélkor tűzijáték volt, majd hajnalig tartó buli. Reggel hatkor, amikor utcaseprők, diákok és alkalmi munkavállalók takarították a várost, kis csapat tartott hazafele muzsikusok által kísérve. Nótát, slágert, sanzonokat énekeltek, felkérték az arra járó lányokat, asszonyokat, közös táncra hívták a párokat. Amikor már nem fértek a járdán, az úttesten folytatták, összekapaszkodtak és kólót, vagyis szerb körtáncot jártak. A gépkocsik lassítottak, kikerülték a jókedvű csapatot, az emberek pedig örömmel egymásra mosolyogtak.