Az előkészítősöktől a nyolcadikosokig a Református Montesszori Jellegű Iskola diákjai két színdarabbal és egy zenés előadással ajándékozták meg az év során velük foglalkozó tanítókat, tanárokat és szülőket.

Az előkészítősök az elsősökkel együtt énekeltek angolul, majd vallásórán tanult dalokat elevenítettek fel, ujjongva felelgettek egymásnak: Királyfi vagyok! - Én meg királylány vagyok! Együtt pedig: Jövőnk már ott van a Királynál. Abban pedig egyetértettek, hogy ez a legkirályabb dolog.

Az I-IV. osztályosok az Alice Csodaországban című mesét adták elő – nekik is, mint a nagyobbaknak, Bartalis Kata drámapedagógus segített, abban is, hogy a játék során megmutathassák önmagukat, hogy milyen tálentumaik vannak. Volt, aki hegedűt, más furulyát szólaltatott meg, énekszó is csendült fel, balettmozdulatokat is láthattunk – közben pedig a legegyszerűbb eszközökkel jelenítették meg a csodaországi lényeket, eseményeket.

Alice a teknőciskola tanárával társalogva felsorolja, hogy neki montesszorisként milyen tantárgyai vannak, mire a teknőc is beavatja, mit tanítanak az ő iskolájában. Egy illemtanórába bele is pillanthatunk, a téma a köszönés: „Ha valakinek köszöntök, fordítsatok neki hátat, és hajoljatok meg!” - magyarázza az oktató. Sikeres végrehajtás után jutalomszünet következik.

A kicsik vidám, mókás játéka után a nagyobbak komolyabb darabbal léptek színpadra: Odüsszeusz kalandjait mutatták be rendkívüli érzékkel kidomborítva a történet kulcsmozzanatait, kevés, de helyén mondott szóval, jól kidolgozott mozgástechnikával, árnyjátékkal. A diákok a műsor végén színpadra szólították drámatanárukat, és tapssal köszönték meg neki, hogy az irányítása alatt létrejött színdarabokkal mennyi örömteli percet élhettek át, és hogy még Svájcba, Horvátországba is eljuthattak.

Tordai-Soós Kata igazgatónő tovább sorolta a dicséretes projektek sorát, amelyeken részt vett az iskola, kiemelte a különböző versenyeken elért jó eredményeket, és bejelentette: az iskola akkreditáció sikeresen megtörtént.

Az évzáró ünnepélyen Visky Péter református lelkész tartott áhítatot, aki a Tóközi egyházközségből érkezett, ahonnan a Montesszori iskola kinőtte magát (az óvoda még ott működik). Az ige alapján megfogalmazta: csodálatos élmény egy iskolában megélni azt, amit a Biblia ír, hogy mindannyian egy testnek tagjai vagyunk, más-más képességekkel, de egyformán fontosak és összetartózók.