Hazatért a gyergyóalfalvi keresztalja. A több mint százhetven elindult zarándok egytől egyig szerencsésen megérkezett Szűz Mária lábához. Százhúszan úgy döntöttek, gyalogosan teszik meg a hazafelé utat is. Vízhólyagok, begyulladt boka, pecsenyévé égett orr – mindezek csupán lényegtelenné váló részletek, melyek azon nyomban szertefoszlanak a békesség, kegyelem, derű hangulatában.

Aki már egyszert elindult, az a következő években mindent meg tesz annak érdekében, hogy csütörtökön lábára húzza a legkényelmesebb lábbelijét és ráálljon a csengettyűk által diktált ritmus szerinti gyaloglásra, a szíve szerint diktált imádkozásra. 

Gyergyóalfalu után a gyergyócsomafalvi és gyergyóújfalvi, valamint gyergyószentmiklósi zarándokok is csatlakoznak a keresztaljhoz és így indulnak Csíksomlyóra, Szűz Máriához.

Az út szélén integető nénik, bácsik, az iskolák udvarán kacér kíváncsisággal kikandikáló gyerekek követik végig a zarándokok lépteit. Aki még nem próbálta a zarándoklat élményét, határozott megpróbáltatásnak ítéli meg, melyet csak nagyon nehezen lehet, vagy talán képtelenség teljesíteni. Ezért a tisztelet és kíváncsiság. 

Nagy meglepetés volt, amikor a Legendárium rajzfilmstábja a zarándokok elé sietett: kép- és hanganyagot készítettek a legközelebbi alkotásukhoz, Szűz Mária meséjéhez.

Legnagyobb kérdés a zarándokok ismerősei számára: milyen idő volt? Vert az eső? Sütött a nap? A zarándok amikor először indul útnak, talán még érdeklődik az időjárás iránt. Második alkalommal már kevésbé. Aztán pedig lassan átveszi az alap zarándok-előrejelzést: amilyen az idő, olyant töltünk. 

Az igaz, hogy rendkívül dacos és kitartó a székely virtus. A zarándoklaton jelen lévő székely férfiak azonban nem vállalták volna be az egész napos gyaloglást székely csizmában. Nem mintha nem bírták volna ki. De másnap...

Nem csak a székely csizma, még a legkényelmesebb lábbeli is megkérdezi az ember lábát, különösen, ha az a kemény aszfalton rója a kilométereket. A gumicsizmában "beszélget az ember lába", ahogy a nagyapáink fogalmaztak. Egyébként is azt tartják, ha nem türemkedik ki legalább egy vízhólyag a talpon, úgy a zarándok nem nyert teljes búcsút.

Már több évtizedes hagyomány, hogy a csíkkarcfalviak két napig vendégül látják az alfalvi keresztalj zarándokait. Nem szolgálatból, nem felelősségből, hanem szeretetből teszik. 

Csíkszeredában a Xantus János Általános Iskola a vendégfogadó, ahol a zarándokok egymás hegyén-hátán, de a közösség élményének mámorában foglalják el helyeiket: ki a padokon, ki a földön, matracokon. Valamiért a zarándoklat alatt az alvás miatt aggódnak a legkevesebbet. 

Immár 22. alkalommal vezette el Balázs József festőművész, az alfalvi keresztalj szíve-lelke István pap népét Szűz Máriához. 

Minden évben megpróbálják megtippelni, hány ember is gyűlhetett össze a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben. Sikertelenül. A román- és magyar nyelvű híradásoktól függően 20 ezer és 450 ezer között mozog ez a szám. Ugyanabban az időben. Már ez egy csoda.

Bizonyára sokan vannak az olvasóink között olyanok, akik e kép láttán ezt gondolják: én is itt voltam. Kétféle ember van: aki már volt a csíksomlyói búcsún és aki el fog menni oda. 

Nem csupán imádkozni, de megszállni, megpihenni is hívja a zarándokokat ezen az éjjelen a kegytemplom. Kinek lelki, kinek testi megnyugvást nyújt Isten háza.

A csángók régi szokása, hogy a felkelő Napban kutatják Mária arcát, a Szentlelket, vagy az isteni kegyelem egyéb megnyilvánulási formáit. Idén csodálatos volt a napfelkelte. Hosszú perceken át lehetett a Napba nézni és meglátni benne Isten arcait: a szent ostyát, madarakat, Mária szemét, aranyos glóriát.

Gyönyörű énekekkel várják a napfelkeltét a csángók. A szokáshoz ma már nagyon sokan kapcsolódnak: az éjszakai virrasztást és a Kálvárián megjárt keresztutat követően a napfelkeltére gyülekeznek a zarándokok.

A zarándokok idén nagyon jó időt kaptak: a vihar és jégeső elől kis nyárikert védte meg a csapatot, a hőséget patak és enyhe zivatar csillapította.

Úgy tartja a szokás, ha egy zarándok egyik évben valamilyen okok miatt nem tud elmenni társaival a búcsúra, akkor ezt valahogyan jóvá kell tennie. A jó tett pedig a fáradt gyalogosnak újabb isteni áldást jelent. Ezen az úton is volt minden, mi szeretetből fakad és a gyomrot örvendezteti.

Van, akinek a huszonkettedik, másoknak a hetedik, nyolcadik rovás került a zarándok-mogyoróbotra. Számtól függetlenül igen nagy gonddal faragnak, vésnek, rónak.

István pap népe hazatért Szűz Máriától. A falubeliek virágokkal köszöntik a gyalogos zarándokokat, a pap áldást ad és megkéri a Szűzanyát, hogy ha valaki vétkezett volna útközben, az nyerjen megbocsátást bűneire. A gyalogosok pedig ölelő ígéretet tesznek: jövőre újra együtt. Ha Isten is így akarja.