A Húsvét legnagyobb keresztény ünnep, a tavasz, az újjászületés ünnepe a református felekezetűek számára is. Az ünnep tulajdonképpen nem akkor kezdődik, amikor ünnepi ruhát öltünk, belépünk a templomba az ünnepi istentiszteletre, vagy leülünk a szépen terített ünnepi asztal mellé, hanem jóval korábban. Készülődéssel, ráhangolódással, sok-sok tennivalóval indul az újjászületés ünnepe, akkor amikor gondolatban megtervezzük az ünnepi ebédet, vagy végiggondoljuk, hogy kik jöhetnek hozzánk, kiket fogadunk otthonunkban. Erről az ünnepvárásról, a készülődésről, a húsvét jelentőségéről Veress Enikő lelkészfeleséggel, református kántorral beszélgettünk.

„A húsvéti ünnepre való készülődés családunkban és a gyülekezetben már hónapokkal korábban elkezdődik” – mondja érdeklődésünkre a marosszentkirályi gyülekezet kántora, a református lelkész felesége. A készülődés azt jelenti többek közt, hogy az énekkarral már jóval az ünnep előtt elkezdik begyakorolni a húsvéti énekeket. „Tapasztalom, hogy ez a fajta lelki ráhangolódás az ünnepre nemcsak engem tölt fel erővel, hanem a kórustagokat is” – teszi hozzá Veress Enikő. Ebből a lelki erőből aztán – minden bizonnyal – jut a családtagoknak  is.

A háztartás, a takarítás, sütés-főzés sem maradhat az utolsó pillanatokra, hiszen ilyenkor sok vendég megfordul a papilakban. „Az alkalmi látogatók mellett minden évben legátusunk is van, teológushallgató, aki az ünnepi istentiszteleteken igét hirdet a templomban. Fontosnak tartjuk, hogy ő is jól érezze magát nálunk, mintha családtag lenne” – magyarázza Enikő, hozzátéve, hogy ilyenkor elég sok a templomi szolgálat, az ünnep első két napján naponta három istentiszteletet tartanak, a harmadnapon kettőt. „Egyik alkalom követi a másikat, így a családias együttlétre inkább csak este tudunk időt szakítani” – teszi hozzá.

A papilakban sok locsolóra számítanak, ugyanis a lelkész-kántor házaspárnak két kislánya van. Számukra ez az egyik nagy öröm, a nagyobbik, négy és fél éves nagy izgalommal várja  óvodástársait.” Időnként kimerültnek érzem ugyan magam, de számomra minden fáradságot megér, hogy láthatom gyermekeim örömét” – mondja az édesanya, aki számára az is egy sajátos örömforrás, hogy a hosszú készülődés, próbafolyamat után szólalnak meg a templomban a húsvéti kórusművek. 

Az ünnepi istentisztelethez hozzátartoznak az énekek is. Ki választja ki ezeket – kérdem Veress Enikőtől – a kántor, vagy a lelkész? „A férjem választja ki az énekeket, hiszen ő tudja, hogy miről prédikál, hogy gondolataihoz milyen énekek találnak a legjobban” – jön válasz. De nem múlhat el a húsvéti ünnep, hogy fel ne csendüljön az ősi, XIII. századi ének: Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; // Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, // Alleluja. Mert „igazi húsvéti örömtől vibráló ének ez: miért is szomorkodnánk, ha Jézus legyőzte a halált?!” – teszi hozzá.